Jézus a bűnbocsátó hatalommal bizonyítja, hogy benne Isten járt közöttünk! Hiszen annyi fenyegető, rettegő félelmet keltő módon is bizonyíthatta volna, hogy ki ő! Ha még az egészségeseket is betegséggel verte volna meg, leleplezve a vétkeiket. Ha nem vihart csendesít, hanem vihart kelt. Ha valami égzengető jelet ad, ahogyan a farizeusok ezt újra és újra követelték […]
Vajon előre elrendelt volt-e Péter kudarca, tagadása? Hiszen ha Jézus előre megmondta, mégpedig konkrét jelhez kötve, a kakas megszólalásához kötve, hogy háromszor megtagadsz engem, volt-e esélye Péternek másként dönteni? Nem azért tagadta-e meg Jézust, mert így volt megírva, így volt kimondva? Hiszen, ha elég bátornak bizonyul, amikor háromszor is megkérdezik, szégyent vall Jézus, Jézus prófétai […]
Mindez arra figyelmeztet minket, hogy a ’piszkos anyagiak’ és a ’szent lelki dolgok’ csak a mi felfogásunkban állnak gyakran szemben egymással! Mert „minden tiszta a tisztának” – ezt szintén Pál írta, és Jézusnak nyilván tiszta volt ez is, ha ilyen szabadon, gátlás és fenntartások nélkül használta az anyagi dolgokat lelki tanítások szemléltetésére is, de szó […]
„Mondom nektek, hogy asszonytól születettek közül nincs senki nagyobb Jánosnál”. Ha végigtekintünk a történelem, a kultúra nagyjain, melyikünk számára van ott Keresztelő János? Nem túlzott egy kicsit Jézus, nem olyan szektás értékelés ez? Hát kikről tanulunk az iskolában, akik valahogy úgy maguktól értetődően tartoznak a legnagyobbak közé? (…) Na de Keresztelő János?! Olyan idegenül hat, […]
Amikor megszólalt a magyar himnusz, akkor a győztes, a Milák, ilyen nagy mozdulattal felhívta maga mellé a dobogó második fokáról az elsőre a magyar versenyzőtársát, és ott hallgatták végig együtt szívre tett kézzel a magyar himnuszt. És kiderült – igazából itt van a csattanó –, hogy ők előre megbeszélték, hogyan csinálják azt ki, hogy az […]
Isten szava, igéje is kenyér, a lelkünk táp lálója. De most szeretném, ha ezt zárójelbe tennénk! Szeretném, ha ezt most hangsúlyozottan elfelejtenénk és erre nem gondolnánk. Mert arra a másik párhuzamra kell figyelnünk, mint szintén testi kenyérre, amiről mint a bűnbocsánat áráról beszél Jézus! Ezt hallottuk: „Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok a mannát ették […]
Amikor erre gondolok, mindig a spenót jut az eszembe, amit közhiedelem szerint a gyerekek nem szeretnek, de a szervezetüknek szükségük van rá. A gyerekek szívesen kezdik és végzik az utolsó fogással, az édességgel, a desszerttel, amire egyébként szintén szükségük van, ha nem is annyira fizikailag, hanem lelkileg, mert boldogsághormont indít el az agyban, és ez […]
Ha minden pünkösdkor háromezer ember megtérne, vagy minden településen, ahol istentiszteletet tartanak, csak lakosságarányosan annyian, ahánynak a háromezer számított Jeruzsálemben, nem lenne olyan kiáltó az ellentét, az első dinamikus pünkösd, és a mai, főleg a fogyó kis gyülekezetek pünkösdi istentiszteletei között. Nem komikus erről a történetről prédikálni újra és újra állhatatosan, amikor semmit sem tapasztalunk […]
De miért érzi úgy az ember, hogy ez a kérdés mégiscsak más, mint a lopás? Hogy erről mégsem tudunk olyan semlegesen és tárgyilagosan beszélni, mint a szülők iránti tiszteletről vagy tiszteletlenségről, vagy a hamis tanúskodásról, hogy az Isten Tízparancsolatánál maradjunk? Sőt talán még a ne ölj parancsról is tárgyszerűbben tudunk beszélni, mint erről a hetedik […]
De milyen az, szeretet-e egyáltalán, amely önként marad távol?! Amely úgy dönt, tud úgy dönteni, hogy elhagyja a haldoklót?! Akkor is, ha az még utolsó erejével kiált is utána, hívja és keresi: Éli, éli, lámá sábáktáni? Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem? Meg tudnánk-e ezt tenni mi? Mert Isten az Atya megtette. Jézus […]