Egyszer minisztériumba kellett mennem nagy emberhez, aki sokat segített már az egyház ügyén. Régen találkoztam vele. Bejelentkeztem hozzá, készséggel fogadott. Ahogy várom a soromat az előszobában, egyszer csak kijön valaki. Én azt hittem, hogy valami ügyintéző. Püspök úr, mondja, megkínálhatom egy kávéval? Mondom neki: jaj, nagyon szépen köszönöm, kérek. De ha nem probléma, megvárom vele […]

Olvasson tovább

Szép mese! – mondja erre a mai ember, s legyint. Sokaktól hallottam ezt: szép mese a Jób könyvének vége, de csak mese. Minden jó, ha jó a vége – így érnek véget a mesék. Mese ez, testvérek? Ezért aztán nem kell nekünk? Jób történetének értelme azonban nem a függő módban tárul fel. A függő mód […]

Olvasson tovább

Odaadjuk a képességeinket, az erőnket, az adónkat, befizetjük neki a rezsidíj nyolcszorosát, csendben sorba állunk, ha jegyre adják a cukrot, elfogadjuk a kötelező katonai szolgálatot is, és akár a parancsuralmát is eltűrjük. Miért? Azért, hogy ez a mesterséges ember mintegy fölszívjon minket magába és megoltalmazzon a testvérgyilkos Káinoktól és apagyilkos gyerekektől, és a felebaráttól, aki […]

Olvasson tovább

A fenséges dolgok szemlélete önfeledtségre ragad minket. Általában. De amikor Isten közelségébe érkezünk, éppen emlékezni kezdünk igazi önmagunkra. Az Isten által kinyitott kozmosz-könyv nem önfeledt ámulatba ringatja a szenvedő Jóbot, hanem az ámulat révén viszi át Isten elé. Bogárdi Szabó István 2022. szeptember 18. Textus: “Tudsz-e a nőstény oroszlánnak zsákmányt ejteni, ki tudod-e elégíteni az […]

Olvasson tovább

Drukkolj

Amikor megszólalt a magyar himnusz, akkor a győztes, a Milák, ilyen nagy mozdulattal felhívta maga mellé a dobogó második fokáról az elsőre a magyar versenyzőtársát, és ott hallgatták végig együtt szívre tett kézzel a magyar himnuszt. És kiderült – igazából itt van a csattanó –, hogy ők előre megbeszélték, hogyan csinálják azt ki, hogy az […]

Olvasson tovább

Isten most mellébeszél, azzal, hogy a kérdésre kérdéssel válaszol, vagy hogy egyáltalán kérdez? Ismerjük jól az efféle helyzetet, sokszor vagyunk így magunk is. Olykor, ha visszakérdezünk, voltaképpen valami elhárító mozdulatot teszünk, vagy éppen valami kétségbeesést leplezünk vele: megszorítottak minket! Máskor a kérdéseinkben felháborodás van: elég volt már! És ritkán-ritkán ámulat. És most mégiscsak erről lenne […]

Olvasson tovább

Kétféle kenyér

Isten szava, igéje is kenyér, a lelkünk táp lálója. De most szeretném, ha ezt zárójelbe tennénk! Szeretném, ha ezt most hangsúlyozottan elfelejtenénk és erre nem gondolnánk. Mert arra a másik párhuzamra kell figyelnünk, mint szintén testi kenyérre, amiről mint a bűnbocsánat áráról beszél Jézus! Ezt hallottuk: „Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok a mannát ették […]

Olvasson tovább

Nyomorúsággal

Isten nem hagy el, hanem meg fog hallgatni. Ez itt döntő fordulat a Jób könyvében! Ajánlom bárkinek, bogarássza végig Jób könyvét, a barátai sosem nem szóltak arról, hogy Isten meg fogja őt hallgatni. Csak annyit mondtak, hogy viselkedjen jól, és amikor majd Isten értesül Jób példás magaviseletéről, akkor elhozza számára újra a jót. Legyen Jób […]

Olvasson tovább

A maga módján

A királyra pedig, aki minden jogosság, ítélet és méltányosság forrására, a nép atyja, azt mondja a Királyok királya: senki. Bizony, szívesen hallgatjuk mi ezt, testvérek! Lám, itt van a Bibliában a hatalom-kritika, na végre! És bárcsak a papok sokkal bátrabban prédikálnának, és sokkal többet vennének elő ilyen textusokat, mert nem árt a hatalomkritika! Nem bizony. […]

Olvasson tovább

A parázna

Amikor erre gondolok, mindig a spenót jut az eszembe, amit közhiedelem szerint a gyerekek nem szeretnek, de a szervezetüknek szükségük van rá. A gyerekek szívesen kezdik és végzik az utolsó fogással, az édességgel, a desszerttel, amire egyébként szintén szükségük van, ha nem is annyira fizikailag, hanem lelkileg, mert boldogsághormont indít el az agyban, és ez […]

Olvasson tovább