„Mondom nektek, hogy asszonytól születettek közül nincs senki nagyobb Jánosnál”. Ha végigtekintünk a történelem, a kultúra nagyjain, melyikünk számára van ott Keresztelő János? Nem túlzott egy kicsit Jézus, nem olyan szektás értékelés ez? Hát kikről tanulunk az iskolában, akik valahogy úgy maguktól értetődően tartoznak a legnagyobbak közé? (…) Na de Keresztelő János?! Olyan idegenül hat, olyan idegenül hatna ezeknek a sorában…

Sánta Ibolya
2022. december 18. vasárnapi igehirdetés

Lekció: Lukács evangéliuma 7. rész 18-35. versei
Textus: „A megrepedt nádszálat nem töri össze.” (Ézsaiás könyve 42. rész 3. vers)

Kedves testvérek!
Ma, advent negyedik, utolsó vasárnapján Keresztelő János alakja áll előttünk az igében. Aki a lehető legadventibb alakja az Írásnak, hiszen igehirdetésében az ’eljövetel’ szó szerint hangsúlyosan sokszor fordul elő, és az advent eljövetelt jelent: az Úr eljövetelét. Keresztelő János úgy beszél az Úrról, Jézusról, hogy utánam jön, aki nagyobb nálam. Azt hirdeti, hogy elközelített, egészen közel jött az Isten Országa. És a hallott részben is kétszer úgy hangzik el a kérdés, így kérdezi Jézust: te vagy-e az Eljövendő? Ő hát igazán adventi alak, aki után most már nem jöhet más, csak az Úr. Most már Jézus jön. Jön is egy hét múlva karácsony első napja, de ma még a készülés adatik nekünk Keresztelő János alakján keresztül, akiről a mai, a holnapi és a holnaputáni napi bibliai részek szólnak. Nem is véletlenül van ez így három részre, három napra elosztva, mert nagyon sűrű az üzenetük, de így, gyülekezetileg, tehát ebben a közösségben már csak ez az egy napunk van. Mit napunk, közösségileg ez az egy óránk van készülni az Úr érkezésére! Ezért aztán érdemes jól kiválasztani, hogy a három napi sűrű üzenetből mit is emeljünk ki, mit fogadjunk a szívünkbe, mivel töltsük meg magunkat az ünnepre készülve.
Ezt pedig abban a keretben mondanám el, és úgy foglalnám össze, hogy azt tudjuk, hogy Keresztelő János mit prédikált Jézusról, hogy János egyáltalán azért született, hogy egy nagy rámutatás legyen a Megváltóra. De itt azt láthatjuk, hogy fordítva történik: azt olvashatjuk, hogy hogyan mutatott Jézus Keresztelő Jánosra! Mit prédikált ő, Jézus Jánosról, mit tanított ő róla? Tulajdonképpen, mintegy a háta mögött, mert Lukács gondosan megjegyzi, hogy amikor János követei elmentek, akkor kezdett el Jézus beszélni Jánosról.
Talán jót is tett volna Keresztelő Jánosnak a börtönben, ha megtudja, hogy mit is mond róla az, aki az egész létének, életének, küldetésének az értelme volt. Akiről gyógyítások, halotttámasztások híre érkezett hozzá, és aki, ha talán nem is az Eljövendő, de kétségtelenül az Isten kiválasztott, nagy küldötte? Nem tudjuk, hogy jót tett volna-e, de azt látjuk, hogy Jézus hangsúlyosan megvárja, hogy János küldöttei elmenjenek, és csak utána beszél a sokaságnak róla. És ebben láthatunk és felismerhetünk egy olyan szándékot, hogy fontosabb Jézus számára, hogy János mit gondol róla, kinek tartja őt, mint az, hogy ő mit gondol Jánosról, kinek tartja őt! Még egyszer: fontosabb Jézus számára, hogy mit gondol, mit hisz Keresztelő János őróla, Jézusról, mint az, hogy Jézus mit gondol, kinek látja őt, Keresztelő Jánost? Azaz: fontosabb, hogy mi mit gondolunk Jézusról, mit hiszünk róla, kinek tartjuk őt, mint az, hogy ő, Jézus mit gondol rólunk, kinek tart minket?
Kicsit merésznek tűnhet ez az állítás. Mert hogyan lehet annál fontosabb, mint hogy Jézus kinek lát engem? Mit gondol rólam? Hogyan ítél rólam? Ezen múlik az üdvösség, nem?! Ezért jött Jézus a világra, az üdvösségért! És mégsem, az üdvösségem nem azon múlik, hogy Jézus mit gondol rólam! Hiszen ő elég pontosan, túl pontosan látta Keresztelő Jánost is. És amit lát, az a teljes kép: a jó is, de a rossz is! Ezért ez biztosan nem elég az üdvösséghez. Nem, amin az örök életem múlik, az az, hogy kinek látom én Jézust! Én kinek tartom? Kinek hiszem és vallom őt! Ez volt ott akkor is a fontosabb, és Jézus csak annyit, pontosan annyit bízott üzenetként János követeire, amivel Keresztelő Jánost ebben segítette és emelte!
Tehát a mai igehirdetés, amelyben majd arról hallunk, hogy Jézus hogyan mutatott Keresztelő Jánosra, hogy csak jókat mondott róla, csakis annak a jegyében üzenet, hogy az első és a döntő az, hogy ő, János, és mi itt, mit gondolunk, mit hiszünk Jézusról? Ő-e az Eljövendő, a Messiás, az Isten Fia, a Megváltó, a mindennap velünk levő? Mert ugye, amint látjuk, Jézus sok szép és igaz dolgot mond Jánosról, jó véleménnyel van róla, de nem ezért kerülhet még ő, a nagy Útkészítő sem az Isten Országába. A jó, amit Jézus elmond róla, arra elég, hogy az asszonytól születettek közül ne legyen nála nagyobb: ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy ő a legnagyobb, vagy a legnagyobbak közé tartozik. De hogy az Isten Országában helye legyen, amire az egész jézusi tanítás itt kifut, az azon múlik, hogy ő, János mit hisz, mit gondol, mit vall Jézusról! Azaz a kérdés az, hogy János csak asszonytól született-e, az asszonytól születettek között nagy, vagy mennyből, felülről is született-e? És ebben segít neki Jézus!
Nos, amit elkezdett beszélni Jézus a sokaságnak Jánosról, ahogy hallottuk az előbb, az jó. Tulajdonképpen helyreállítja János renoméját. A sokaságból feltehetően sokan hallották őt a Jordánnál, ezért is utal Jézus a szélingatta nádszálra, ezért beszél a finom ruhákról, mert mindenki tudta, közismert volt, látták is, és az evangélium is megjegyzi, hogy János egyszerű ruhát hordott. És ez a sokaság, amely ott, a nádas parton hallotta és látta Jánost, most fültanúja annak, hogy akinél ők elindultak a megtérés, a bűnbánat útján, kételkedik! Ez azért ciki. Visszamenőleg Jánosnak az egész hitelességét megkérdőjelezi, elveheti, sőt közvetve Jézus hitelességét is! Elvégre, ha tévedett, akkor a kérdésből adódóan pont abban tévedett, hogy Jézus-e az Eljövendő, pont abban tévedett, hogy ő-e a megígért Messiás! A feltett, megüzent kérdésének kettős hitelvesztés lehet a következménye: az Jánosé és Jézusé.
Micsoda csalódás! Abban, akitől, gondolhatjuk, nem várta volna Jézus maga sem. Jogos lenne hát, ha Jézus megróná Jánost. Ha a hitetlenségéről beszélne: látjátok? Intő jel legyen ez nektek, hogy ti ezt elkerüljétek! Ám Jézus pont ellenkezőleg, azt állítja, hogy János hűséges és szilárd embere az Úrnak. „Miért mentetek ki? Szélingatta nádszálat látni? Nem prófétát, látni mentetek ki?” Akit ott láttatok, János, nem szélingatta nádszál, amely arra hajlik, amerre a legújabb szél fújja. Ellenkezőleg, megalkuvás nélkül hirdette Isten Országát és törvényét. Éppen ezért van most Heródes börtönében. Igen, kétség hasogatja a lelkét, de az Eljövendőről, a Messiásról, az Úr Szolgájáról, Jézusról az a prófétai ígéret, hogy a meghasadt, megrepedt nádszálat nem töri össze. Még jobban. És főleg mások előtt.
Hogyan mutatott Jézus Keresztelő Jánosra, mit gondolt róla? Hát így mutatott rá, ezt gondolta róla: most kétség gyötri, de ez nem törli el azt, amiben hűséges volt! Megerősítő üzenetre van szüksége, egy kis korrigálásra is, intésre is: „boldog, aki nem botránkozik meg bennem” –, de ez nem takarja el, nem szünteti meg az addig megtett utat! Az Úr számon tartja a hűségét. A megrepedt nádszálat nem töri össze. Hogyan lát minket Jézus? Amikor akár most, adventben, adventben is, az aggodalom, a belefáradás, a kétségek hajszálrepedései futnak újra és újra végig a hitünkön, a lelkünkön? Mert úgy látjuk, érezzük, hogy jó okunk van rá. Annyira, hogy talán nem is hajszálrepedések ezek, hanem egyre mélyebb erek, hasadások. Vigasztaljon bennünket, hogy hát így valahogy, így lát minket, ahogyan Jánost. Nem legyint, hogy ez nem számít, majd túl leszel rajta, nincs jelentősége, hanem világos üzenettel és biztató tanítással jön segítségül. Most, ma, nekünk is: igen, én vagyok az Eljövendő, és abból a világból jöttem, amelynek az erői a vaknak látást, a sántának egészséges lábat ad, amely a halottat életre tudja támasztani, és amely a legesélytelenebbet és a legszorultabb helyzetben lévőt is evangéliummal erősíti és számon tartja. Számon tartja, emlékezik arra, amikor megadatott, hogy szilárdan és elkötelezetten helytálljunk. Emlékszik minden hitben megnyert csatánkra és nehéz döntésünkre. Azaz látja és számon tartja bennünk a Szentlélek munkáját, a megszentelődés útján való előrehaladásunkat.
A másik, ahogyan Jézus rámutat Jánosra, hogy ki ő, egy ettől nagyon eltérő aspektust, egy egészen más, talán szokatlan nézőpontot ad a számunkra: „mondom nektek, hogy asszonytól születettek közül nincs senki nagyobb Jánosnál”. Ha végigtekintünk a történelem, a kultúra nagyjain, melyikünk számára van ott Keresztelő János? Nem túlzott egy kicsit Jézus, nem olyan szektás értékelés ez? Hát kikről tanulunk az iskolában, akik valahogy úgy maguktól értetődően tartoznak a legnagyobbak közé? Kikről tanulunk mondjuk történelemből, csak körülbelül Keresztelő János korát véve: Julius Caesar, Augustus császár. Kik a nagy gondolkodók, mondjuk csak Keresztelő János koráig? Pitagorasz – Pitagorasz tétele –, aztán ilyenekre emlékszünk: Platón, Arisztotelész, Kínában Lao-ce, Indiában Buddha. Vagy a művészet terén Homérosz, Vergiliusz, a költők; Feidiász, a szobrászfejedelem. De az azóta eltelt időben is hány nagyra tartott, joggal nagyra tartott alak sorakozik a gondolkodásunkban, akiknek az értékét ráadásul az idő már megrostálta! Na de Keresztelő János… Olyan idegenül hat, olyan idegenül hatna ezeknek a sorában. Egy ilyen nagy rátekintésben a világra, sehol sincs. Pedig ennél átfogóbban a nagyságról, a nagyságokról nem lehet fogalmazni, mint ahogy Jézus fogalmazott: az asszonytól születettek közül. Mert mindenki, ezek is mind asszonytól születettek. És mégis, a nagy történések, a nagy vonulatok sodrában, folyamában ezek mellett a cédrusok és tölgyek mellett János csak olyan kis parti nádszálnak tűnik.
Jöhet a válasz, magyarázat: Jézus nem úgy értette, nem ilyen egyetemesen, csak vallásos értelemben beszélt így róla. És itt is vagyunk a lényegnél. Csak vallásos értelemben beszélhetett róla így? Dehát, először is nem. Nem csak vallásos értelemben, hanem egyetemes értelemben beszélt így Jézus: az asszonytól születettek közül nincs senki, aki nagyobb Jánosnál. Azt persze elfogadhatjuk, és itt van a lényeg, hogy elsősorban vallásos értelemben gondolta ezt Jézus Jánosról, de pont azért, mert Jézusnak ez a „vallásos értelemben” a legelsősorbant, a legfontosabbat jelentette! Az a terület, amelyen Jézus szerint János olyan kiemelt helyet foglal el, Jézus számára megelőzi az összes többit! Ezért Keresztelő János nem kisebb semmilyen más terület nagyjához képest, és a vallás, az Isten kijelentésének, tetteinek területe ez, világa ez!
Ehhez képest napjainkban a különféle vitatott témákban mindennel lehet érvelni, történelmi érvekkel, történelmi alakok mondásaival, megállapításaival, különféle filozófiai, ideológiai iskolák képviselőinek a felismeréseivel, a tanrendszereivel, tudományos eredményekkel, illetve tudósok, művészek észrevételeivel, ezekre lehet hivatkozni, ezekkel lehet érvelni, mind racionális, fajsúlyos és legitim hivatkozásnak, érvelésnek számít. Na de a Biblia? Azokkal az érvekkel, hivatkozásokkal, tanításokkal jelen lenni és állást foglalni, amely területen Keresztelő János, egy próféta számít nagynak, a legnagyobbak közül valónak?! (Amúgy csak zárójelben jegyzem meg, hogy Keresztelő János tudása, műveltsége, felkészültsége, képzettsége nem egy pusztai vadember fanatizmusa. Apai és anyai ágon papi családból származott, Áron nemzetségéből, olyan háttérből tehát, ahol a történelmi ismeretek, a keleti, mondjuk így, nemzetközi bölcsesség irodalom, a kultuszi gyakorlat, a jog, tehát a sokrétű zsidó szent iratok ismerete nagyon mély tudást, intellektuális színvonalat jelent. Ami ugyan speciálisnak tűnhet, ha úgy tekintünk rá, mint egy Isten háta mögötti római provincia lakójára, de mennyiségére és minőségére nézve egyáltalán nem marad el más, úgymond nagy kultúrák teljesítményeitől!) De visszatérve a mi mai kultúránkhoz és gyakorlatunkhoz, ahogy Jézus Keresztelő Jánosra mutat, amit mond róla, aszerint a keresztény, a vallásos tanításokkal érvelni, ezekre hivatkozni végső soron a legdöntőbb érv és hivatkozás! Jó és szükséges, hogy legyenek másféle érveink is, legyen szó birodalmak felemelkedéséről és lehanyatlásáról, háborúról és békéről, férfiról és nőről, környezet-, illetve teremtésvédelemről, különösen is a mai energiaválság idején ugye ezek a leginkább vitatott témák – ilyenfajta kívülről hozott érvelésre az Ószövetség is és az apostoli levelek is példát mutatnak –, de nem szabad hagynunk, nem szabad elfogadnunk, hogy az a dimenzió, amelyre elsősorban igaz, hogy nem született nagyobb Keresztelő Jánosnál, a Szentírás világa a ’csak’ kategóriájába szoruljon! Hogy valamit ’csak’ régi, vallásos emberek, próféták mondtak. ’Csak’ valamiféle apostolok. ’Csak’ a Biblia mondja. ’Csak’ Jézus és Isten mondja… Nem! Jézus úgy mutat Keresztelő Jánosra, mint aki művében és munkájában egyetemlegesen a legnagyobbak közé tartozik, sőt, mint aki a leghitelesebb forrásból merít és szól!
És végül, mégis van egy hely, ahol János minden itteni nagysága, kitartása, hűsége is eltörpül. (Akkor hova törpül a többi területek nagyjaié?) Ez a hely az Isten Országa. Ahol a nagyság egészen kitágul: „aki a legkisebb a mennyek országában, nagyobb – a földi – Keresztelő Jánosnál”. És ezzel Jézus már nemcsak Keresztelő Jánosra mutat, hanem ránk. Azokra, akiket odahívott, akiket hit által odavezet. Ránk mutat. Olykor Keresztelő Jánossal ellentétben szélingatta, olykor hozzá hasonlóan megrepedt nádszálakra. De, akiket nem összetör, hanem bekötöz, Isten megszentelő művét szemléli bennünk, akiket bátor képviseletére hív, és akiket odaszán és vár az Isten Országába. Ámen.