Egyedül bölcs

Amikor kamasz koromban Budapesten át kellett utazni, csak álltam tétován az Astoria aluljárójában, ahonnan hatfelé lehet fölmenni a felszínre! Csak álltam ott, mint egy árva madár, melyik lépcsőn kell itt felmenni? Büszke gyerek is voltam, s azt mondtam magamban: nem kérdezek meg senkit. Így aztán öt lépcsőn is fölmentem, mire rájöttem, hogy a hatodik lenne […]

Olvasson tovább

Betölteni

Dietrich Bonhoeffer, a német mártír teológus jegyezte meg, hogy Jézus Krisztus a szent város falain kívül halt meg, vagyis hagyta magát kiszorítani az élet általunk vélt középpontjából. Hagyta magát e világban perifériára szorítani, de nem pusztán azért, hogy megmutassa a szolidaritását a peremre szorítottakkal, a nélkülözőkkel, a nincstelenekkel, a jogfosztottakkal, a nyomorult emberrel, hanem mert […]

Olvasson tovább

A törvény nem ismerete nem ment föl a törvény hatálya alól. Erre diákkoromból van tapasztalatom, amikor az Egyesült Államokba kerültem ösztöndíjasként. A vízumkérelem beadásakor aláírtam egy formulát is, miszerint ismerem és meg fogom tartani az Egyesült Államok és különösen Illinois állam minden törvényét, szabályrendeletét. Ez feltétele volt annak, hogy vízumot kapjak. Aztán megérkezvén mindjárt az […]

Olvasson tovább

Van kompetencia-csapda is. Ezen azt a magabiztosságot értik, ami csődbe viszi az elbizakodott embert. Azt mondja a feleség a férjének: édesem, meglazult a bútor lába, légy szíves, igazítsd meg. Hm, mondja a férj, már százszor csináltam ilyet, értek hozzá, kompetens vagyok, veszem a szerszámokat, hipp-hopp, kész is minden! Aztán, látjuk, igyekszik, de nem jut egyről-kettőre. […]

Olvasson tovább

Egymás hite által

Elsőre talán magától értetődőnek tűnik, hogy az elzátrság miatti felfokozott vágy ez, mint amikor régi barátok mondják, hogy olyan jó lenne végre összefutni, és beszélgetni az élet nagy dolgairól! De Pál nem kifejezetten ezt írja, szavai valami mást tükröznek. Ablonczy Tamás 2020. augusztus 9. Lekció: Királyok második könyve 5. fejezet 1-15. versei Textus: “Először is […]

Olvasson tovább

Tiltás nélkül

Mégis ott van a divinum passivum: megakadályoztattam. Mi több, eltiltattam. A Lélek tiltott el. A Szentlélek? Hát nem a Lélek adta a szívembe az ihletet, és nem a Lélek adta hozzá a kegyelmi ajándékot, és nem a Lélek szülte meg bennem az útitervet? És mégis a Lélek tiltott el? Igen, mert nem mész, hanem vitetsz. […]

Olvasson tovább

Hajoljatok el azoktól, akik botránkozást támasztanak! Mint amikor valaki elhajol egy ütés elől. Elhajolni, ez az a mozdulat, amikor nem keresem az ütközést, hanem elhúzódom, ha rám támadnak; vagy még inkább: rá akarnak venni valamire, de én félrehúzódom. És bizony, lelki és sokszor fizikai értelemben is tesz az ember ilyen mozdulatot, elhajol, elhúzódik, hogy ne […]

Olvasson tovább

Amerikában voltam ösztöndíjas és egy magyar gyülekezetben voltam vendég, ahol elszállásoltak egy ottani magyar származású családnál, vasgyári munkások voltak. Igen kedves, rendes emberek, harmadik generációs magyarok, akik már keverték az angolt meg a magyart, illetve az angol szavakat magyarul ragozták. Nos, vasárnap reggel mondja a házigazda: itt az ideje, hogy induljunk istenszolgálatra! Istenszolgálatra? Kissé megzavarodtam […]

Olvasson tovább

Több alkalommal vettem már részt olyan születésnapon, amikor a köszöntésre váró ünnepelt nem tudhatta meg, hogy mi, akik köszönteni akarjuk, mire készülünk. Ilyenkor konspirálni kell, az ünnepeltnek nem szabad tudnia, sőt sejtenie sem, hogy ahova éppen megy vagy ahova hívják vagy valami ürüggyel valami ügyre berendelik, ott őt egy ünneplő közösség várja. Megfigyeltem az ünnepelten […]

Olvasson tovább

Sokkal inkább

Az árnyéknak nem a fény az ellentéte, hanem a sötétség. Ahol nem ragyog az Isten napja, ahol nem esik ránk az Isten dicsőségfényének sugara, ahol nem élhetjük át Istennek ezt a feloldozó, felmentő, helyreállító, megújító kegyelmét, ott nem árnyék van, ott puszta sötétség van. Ha már árnyékot látsz, akkor már sejtheted és tudhatod, hogy Isten […]

Olvasson tovább