Paraklétosz

Egyszer valaki egy esti órán kétségbeesetten hívott, hogy segítsek neki. Állok rendelkezésre, nagyon szívesen, miben segítsek? – feleltem. Kerítsen nekem egy jó ügyvédet. Mondom neki: este 10-kor nem biztos, hogy tudok jó ügyvédet keríteni. De miről van szó? Megkaptam a periratokat, és úgy látom: vesztésre állok. Kell hát egy jó ügyvéd, aki majd elfordítja a […]

Olvasson tovább

Higgyetek!

Mégis, talán lehetett volna ezt kozmetikázni. Valamit odaírni, például, hogy Péter megszeppent, vagy megzavarodott, nem értette, mi történik, aztán rémületében megtagadta Jézust; spongyát rá, felejtsük el. Általában és egyébként így szoktak történelmet s még inkább történetet írni. S ki az közülünk, aki ha hozzákezd, hogy megírja önéletrajzát, mindjárt részletesen taglalni kezdi élete nagy bukásait? És […]

Olvasson tovább

Leginkább, ha lelkiismeret furdalás gyötör bennünket, akkor éljük át legbelül ezt: vádol a saját szívünk. Keressük az önfelmentés módját, de a következő pillanatban mi magunk cáfoljuk meg. Kapva kapunk mentség után, mint a hajótöröttek egy hajóroncs után. A mentődeszka jó nagynak tűnik (más is ráfér), belekapaszkodunk, aztán kiderül, hogy csak egy szalmaszál, nem tart meg […]

Olvasson tovább

Valahogy úgy élem át ezt, mint amikor valaki a belvárosban egy kis papírautójával, a Trabantjával megáll valahol, aztán leesik a párkányról egy több mázsás kő az ő kis papírautójára és minden ripityomra törik. S mondhatja magának: még jó, hogy nem ültem benne! Beszélnünk kell kegyelemről, kegyelmi kérvényről, amnesztiáról, elfogadhatatlan kegyelemről, elfogadhatatlanul adott kegyelemről. Szólunk kell […]

Olvasson tovább

Az igazság mindig leleplezés. De a leleplezés önmagában nem tesz bennünket szabaddá! Sőt, inkább félünk is az igazságtól, mert ha kiderülnek a dolgaink, ha lelepleződünk, akkor elveszíthetjük a viszonylagos kis szabadságunkat is. És éppen ezért félünk a szabadságtól is, és nem adunk szabad folyást az igazság beszédének. Szörnyű örvény ez. Bogárdi Szabó István 2024. február […]

Olvasson tovább

Nem a tanítvány szabad döntése, hogy beáll a Jézus mögé és követi őt, hanem az Atya elhívó hatalmának munkája. Nincs ebben semmi szabadság, már amit mi szabadságon szoktunk érteni. Nincs ebben semmi 21. századi habitus, miszerint úgy élek és úgy döntök és azt csinálok, amit akarok. Nincs ebben semmi modern szabadságjog. Az a tanítvány, akit […]

Olvasson tovább

Erős háló

…mi lenne, ha a Fiú nem akarná arra pazarolni ezt az életerőt, hogy halljuk az ő hangját? Ha azt mondaná: „Atyám, nem érdemlik meg, hogy szóljak rólad! Mi az, hogy hisznek és csak úgy átmennek a halálból az életbe?!” Vagy azt mondaná: „nem érdemes ezekre az igét pazarolni! Te is ismered azt a keskeny út […]

Olvasson tovább

Elveszi

A kereszt felvétele nélküli, az áldozatot nem vállaló Jézus-követés hamar üres pózzá lesz, mert a tanítványsággal járó terhek elhordozása nélkül nincsen kivonulás a bűnből, nincs új élet-kezdet. Isten báránya úgy veszi el a világ bűneit, hogy új életet ad. Bogárdi Szabó István 2024. január 7. Textus: „Másnap látta (Keresztelő) János Jézust ő hozzá menni, és […]

Olvasson tovább

Akik hisznek

Így vagyunk a kereszténység evilági jelenlétével. Amit ötven vagy száz éve „magától értetődőnek” gondoltunk, az egyre kijjebb kerül az életünkből. Akik ma Krisztust követik, akik ma azt mondják, hogy Jézus Krisztus az Úr, azoknak az életről, az erkölcsökről, a világ jó rendjéről vallott felfogása már nemhogy valamiféle opció volna, amit lehet választani, hiszen véleményszabadság van, […]

Olvasson tovább

Teljes

Mondhatnánk, hogy könnyű volt a régieknek, mi azt éljük át, hogy a mi civilizációnk nem támogatja a hitünket. Egyszer valaki azt mondta, hogy a hit olyan, mint a mankó, amire rá tud támaszkodni az ember, és így, ha bicebócán is, de végigzarándokolhat az életen. Ám a mi civilizációnk az erősek, a sikeresek, a hatékonyak, a […]

Olvasson tovább