Olyan ez, mint amit a mi időnkben láthatunk, mondjuk valahol a Belvárosban. Sok elegáns vendéglő van arrafelé a gazdag turistáknak, szaúdi olajsejkeknek, amerikai náboboknak, új-zélandi aranybányászoknak. Mi csak odapislatunk nézünk szerényen ? megy a dőzsölés! Aztán, nini, mit látok, ott ül egy asztalnál két-három magyar politikus, s felette jól érzik magukat! No de, a mi […]

Olvasson tovább

Amikor gyerekkoromban, karácsonykor egy lendkerekes autót kaptam, amit roppantul kívántam, magamhoz öleltem, magamhoz szorítottam, ez az enyém, ezt én kaptam! Az örömömet is magamhoz szorítottam. Azt hiszem, ismerős mozdulat. De még mélyebb az, amikor két testvér, nagy harcok után, kibékül és megölelik egymást; ez azt jelenti, hogy elfogadják egymást, újra egyben van az életük. dr. […]

Olvasson tovább

Hajoljatok el azoktól, akik botránkozást támasztanak! Mint amikor valaki elhajol egy ütés elől. Elhajolni, ez az a mozdulat, amikor nem keresem az ütközést, hanem elhúzódom, ha rám támadnak; vagy még inkább: rá akarnak venni valamire, de én félrehúzódom. És bizony, lelki és sokszor fizikai értelemben is tesz az ember ilyen mozdulatot, elhajol, elhúzódik, hogy ne […]

Olvasson tovább

Amerikában voltam ösztöndíjas és egy magyar gyülekezetben voltam vendég, ahol elszállásoltak egy ottani magyar származású családnál, vasgyári munkások voltak. Igen kedves, rendes emberek, harmadik generációs magyarok, akik már keverték az angolt meg a magyart, illetve az angol szavakat magyarul ragozták. Nos, vasárnap reggel mondja a házigazda: itt az ideje, hogy induljunk istenszolgálatra! Istenszolgálatra? Kissé megzavarodtam […]

Olvasson tovább

Több alkalommal vettem már részt olyan születésnapon, amikor a köszöntésre váró ünnepelt nem tudhatta meg, hogy mi, akik köszönteni akarjuk, mire készülünk. Ilyenkor konspirálni kell, az ünnepeltnek nem szabad tudnia, sőt sejtenie sem, hogy ahova éppen megy vagy ahova hívják vagy valami ürüggyel valami ügyre berendelik, ott őt egy ünneplő közösség várja. Megfigyeltem az ünnepelten […]

Olvasson tovább

Sokkal inkább

Az árnyéknak nem a fény az ellentéte, hanem a sötétség. Ahol nem ragyog az Isten napja, ahol nem esik ránk az Isten dicsőségfényének sugara, ahol nem élhetjük át Istennek ezt a feloldozó, felmentő, helyreállító, megújító kegyelmét, ott nem árnyék van, ott puszta sötétség van. Ha már árnyékot látsz, akkor már sejtheted és tudhatod, hogy Isten […]

Olvasson tovább

Boldog ember az, akit Isten nem kárhoztat, boldog ember az, akit Isten igaznak nyilvánít, boldog ember az, akinek Isten nem tulajdonítja a bűnt, hogy elszakadt az élet forrásától! És miért boldog? Mert ne kell folytatnia az önbüntetésnek és az öngyűlöletnek a halálos játékát. dr. Szabó István 2018. május 6. Lekció: 113. zsoltár Imádkozzunk! Hadd csatlakozzunk, […]

Olvasson tovább

Én Istenem

Elnézem a fiatalokat, a gyerekeimet, és az unokáimat, falják a sci-fit meg a fantasyt! Csak kapkodok ide-oda, mint egy csökött, öreg, fafejű racionalista, legalábbis ahhoz képest, amit a mai ember el tud képzelni, ki tud ábrázolni, le tud írni, el tud gondolni. Tényleg olyan nehéz, úgymond, elhinni, hogy van feltámadás, hogy feltámadnak a halottak, hogy […]

Olvasson tovább

Nemrégiben történt. Egy ismerősöm hívott kétségbe esetten, hogy menjek már el hozzá, segítsek neki, nem is tudja, kihez forduljon! Kérdeztem, mi a baj? Azt mondta: leszakadt az ajtó. Elmentem megnézni: mit jelent az, hogy leszakadt az ajtó. Ez történt: az az egyszerű alkalmatosság, amit ajtónak nevezünk, két zsanéron lógott; ám az egyik zsanér kimozdult a […]

Olvasson tovább

Hallgatott

Jézus Krisztus önkéntes áldozata azt mondja ? éppen amikor hallgat, éppen, amikor száját nem nyitja szóra, éppen, amikor nem kapcsolódik bele a világnak ebbe az őrült zajongásába, éppen amikor nem szól semmit a vádra! ? azt mondja az Ő egyszeri és tökéletes áldozata, hogy csak az áldozatnak van értelme. dr. Szabó István 2018. március 30. […]

Olvasson tovább