A megtérő

Azt mondja a zsoltáros, hogy ha nem térnek meg az Úr ellenségei, ő kiélezi kardját. Az eredeti héber szó azt jelenti, hogy valaki kalapálással kikalapálja a kard élét. Nemcsak villanni látjuk azt a kardot, hanem halljuk is, ahogy az Úr kalapál, az üllőn pengve edzi a kétélű éles kardot. A 7. zsoltárra rímel az, amit […]

Olvasson tovább

A győztes

Lehet, hogy olykor meginog a hitem és elbizonytalanodom, de a Szentlélek erejében megtapasztalom, hogy hűséges tudok maradni. A Krisztus iránti bizalom megmarad, és én csak ezért vagyok megbízható! És ezért vagyok nyomorult is: mert nyomnak. Nemcsak úgy, hogy üldöznek és el akarnak tüntetni a föld színéről, hanem mert lehet rám támaszkodni – és az is […]

Olvasson tovább

Az első

Idősödő házasfelek szokták egymásnak mondani, hogy na ja, hát az első szerelem, persze, persze, amikor fiatalok voltunk és egymásba szerettünk és zsongtunk egymásért; aztán megvívtuk a sok harcot, és most már nem szerelem van, hanem szeretet, egymás iránti mély tisztelet stb. Nem, itt nem erről van szó. Ez itt nem összehasonlítás, nem fokozat. Itt magáról […]

Olvasson tovább

Ámen

Hiszem, hogy az én könyörgésem Isten által meg van hallgatva. Isten meghallgatta kéréseimet. Ezt fejezzük ki az imádságunk végén mondott ámennel. Ezzel a bizonyossággal imádkozunk mindvégig az Úr Jézus Krisztus nevében. Mert még a szánkon sincsen a szó, Isten már meghallgatta azt. De hogy az elején!? Miért áll itt az, hogy Ámen? dr. Szabó István […]

Olvasson tovább

Apokalipszis – most

A keresztyéneket mindig izgatta, hogy vajon ők maguk, az ő koruk hol van ebben a nagy vázlatban, ebben a nagyon erőteljes és drasztikus képekkel elénk rajzolt vázlatban. Különösen akkor erősödik ez fel, amikor úgy érzik az emberek, hogy apokaliptikus korban élnek, azaz krízisek, háborúk, gazdasági váltságok ideje köszönt rájuk. Nyugalmasabb időkben szeretjük becsukni ezt a […]

Olvasson tovább

Változás

Annyira kicsi, hogy még a tornasor végére sem állítanak oda. Aki volt kicsi, tudja mit mondok. Az osztályban én voltam a legkisebb: volt fiú, aki kétszer akkora volt, mint én, de azért a tornasor végére odaállítottak. Betlehem, te annyira jelentéktelen vagy, hogy a sor végére sem állítalak oda. De belőled származik Krisztus! dr. Szabó István […]

Olvasson tovább

De sokszor megesik, hogy mindennapos gondjaink között őrlődünk, vagy a gondjaink őrölnek bennünket, és egy-két életszakasznál megállva rezignáltan felsóhajtunk, hogy mennyi időt, mennyi erőt, mennyi jókedvet, mennyi odafigyelést, az életünk mekkora darabját áldoztuk egy nagy semmire! Az egész eddigi életünk már emlék sem. Nemrégiben rendezgettem régi fényképeket, mindenféle csoportképek kerültek a kezembe, de ha még […]

Olvasson tovább

Vágyva várva

Itt az önkormányzat előtt, velünk átellenben ádventi vásárt tartanak, sokféle bódé áll, lehet ezt, lehet azt kapni, még falatozni is, együtt lenni, és nézegetni ajándéknak valót. A múlt héten láttam egy érdekes jelenetet: egy édesanya jött egy nyolcéves-forma kislánnyal, aki megállt egy bódé előtt, és nyomban talált is magának valami egyszerű karácsonyi kelléket, egy festett […]

Olvasson tovább

Hány ilyen jelenet van, látom, mikor szegény emberek, futnak, hogy elérjék a villamost. De van disznó villamosvezető, aki akkor csukja be az ajtót, mikor mi éppen odaérünk, és menetrend szerint megy tovább. De van rendes is, aki kinyitja a már bezárt ajtót is! Hát Isten rendes villamosvezető, megvár, és fölférsz, és beférsz. dr. Szabó István […]

Olvasson tovább

Ha te a mennyei trónus elé állhatsz és azt kérheted, hogy Isten engedjen meg neked, vagyis engedjen a kegyelem királyi széke elé és terjessze ki rád irgalmát és bocsánatát, mégis miből gondolod, hogy másnak ott nincs helye? Miből gondolod, hogy odatülekedvén, mások elől el is állhatod az utat, s majd te döntöd el, mikor indulhat […]

Olvasson tovább