A test

Az evangéliumok azért hangsúlyozzák annyira Jézus testét és holttestét, mert igazolni akarják: valóban meghalt. Valóban meghalt az, aki föltámadt. A föltámadás körül tehát nincs bizonytalanság, nem lehet kétely: a föltámadás valóságos. De csak akkor lehet az, ha a halál is valóságos volt. Ám a föltámadás ugyanígy csak akkor lehet valóságos, ha testben történik. Azonosítható testben. […]

Olvasson tovább

A mi igazi barátságunknak éppenséggel a jóban, az Isten törvénye betöltésében, a szent életben, az Isten-keresésben, az egymás hite által való épülésben, a szent dolgokban kellene létesülnie és teljesednie. Itt pedig két ellenség, két hatalomra vágyó ember, akik korábban nyilván, ahol tehették, fúrták egymást, feljelentették egymást, denunciálták egymást, egyszercsak egy napnál világosabb helyzetben barátok lesznek […]

Olvasson tovább

Béketűréssel

A gyermek Jézus visszamaradt a templomban, ahol az írástudókkal az Isten titkairól beszélgetett. Ott maradt. Helyben maradt. Nem tett egy tapodtat se. Olyan sokat mondják nekünk, keresztyéneknek: ti visszamaradottak vagytok, ti még a múltban éltek, a régi dolgokban éltek. Hol van már az? Korszerűtlen a keresztyénség. És így tovább. Lám, Jézus visszamaradt. Maradj vissza te […]

Olvasson tovább

Meglátogatás

Ki kell mondanunk Istentől való elidegenedettségünket is. A nyugati civilizáció, amely évszázadokon, évezredeken keresztül élvezte a jézusi szóból áradó áldásokat, a világosságot, a bölcsességet, az Istenhez vezető út szép titkát, nem csak élt, hanem vissza is élt ezekkel az áldásokkal. dr. Szabó István 2016. július 31. Lekció: 20. zsoltár Imádkozzunk! Mennyei Atyánk, hajtsd hozzánk füledet, […]

Olvasson tovább

Ki az, aki közülünk képes a megbocsátásnak erre a lehetetlen aktusára, amiről az emberi lélek tudói azt mondják, hogy a legnagyobb és legfelfoghatatlanabb emberi mű, emberi teljesítmény: igazán megbocsátani?! Mert az ember sorsa az, hogy emlékezetébe be van vésve a múlt, és nem tudja a múltat megváltoztatni, és éppenséggel a megbocsátás jelenti azt, hogy a […]

Olvasson tovább

Mi az, ami igaz?

Péter megkérdezi Jézustól a tipikus keresztyén kérdést: Uram, ezt most csak nekünk mondod, vagy mindenkinek? Én magam is ? látva a mai világ dolgait ? most leginkább Péterhez csatlakozom. Nem szívesen csatlakozunk Péterhez minden esetben, de most így kell tennünk. Hiszen önmagunkat is meg kell kérdezzük arról, hogy a keresztyénség, úgy, ahogy van, semmi egyéb […]

Olvasson tovább

Én minden eszkimót nagyon szeretek. Azért, mert egyet sem ismerek közülük. De amikor betoppan az életünkbe, akkor elkezdődik az ember őrült drámája. Ha elviszem az erőmet messzire, akkor a feleségem, meg a gyerekem, meg a rokonom, meg a nemzettársam kéri rajtam számon, hogy elvitted tőlem a szeretet erejét, a cselekvés eszközeit, a módjait, elvitted tőlünk […]

Olvasson tovább

József Attila ugyan nem volt teológus, meg próféta se, de amikor azt mondja versében: Jöjj el, szabadság, te szülj nekem rendet/ Játszani is engedd okos szép fiadat! ? mindent tökéletesen megértett. A problémák mindig akkor kezdődnek, amikor a karizma rutinizálódik. Amikor a csodálatos erő- és kegyelemmegtapasztalás mechanizálódik. Akkor az ember nyilván abba kezd el belekapaszkodni, […]

Olvasson tovább

Meghallgatta

Melyik az az imádság, az ő egyéni kérése mellett, amely szintén egy réges-régen elfelejtett imádság volt Isten népe életében? Nem élt már a szívekben, vagy ha élt, imádságban nem mondták ki, mert úgy ítélték meg, hogy elment fölötte az idő. Mi az, ami fölött emberileg, történelmileg, társadalmilag, elment az idő, már nincs miért kérni? Dr. […]

Olvasson tovább

Nemrégiben egy apró jelenetet láttam, olyat, ami nem is szokott igazán feltűnni és nem is jegyezzük meg. Számomra mégis egy szempillantásban nagyon sok mindent elmondott a karácsony nagy titkából. A villamosmegállóban egy egészen apró kisfiúcska próbált fölszállni a villamosra, de magas volt neki a lépcső, fölfelé nyújtotta a kezét, kapaszkodót keresett. Fönn a villamoson pedig […]

Olvasson tovább