A semmire pazaroltam erőimet. Mintha egy fordított teremtés menne végbe, mintha nem is lett volna teremtés ?, mintha az őskáoszban állanánk. Mintha egy csillagászati fekete lyukba dobáltam volna bele a dolgokat, az erőmet, az életemet. Mintha az ember olyan lenne, akinek az Isten a legnagyobb vigasztalásokat, a legnagyobb megerősítéseket szórja, aki elé Isten odateríti az […]

Olvasson tovább

Egyszerre mondja ki ezzel, hogy az Úr szolgája a megrepedt nádat nem töri el, a pislogó gyertyabelet nem oltja ki. Mert éppenséggel ilyen az életünk. Nem megrepedt nádszál az, nem valami pislogó gyertyabél? Éppen csak vagyunk, de ahogy vagyunk, azzal már nem tudjuk a rendeltetésünket betölteni. A nádszál ? egyiptomi nádról van szó ? botként […]

Olvasson tovább

Vigasztalások

Amikor a szegény népéről beszél, ezt a szegénységet nem a vagyoni helyzetre érti, hanem az elesettségre, nyomorúságra, és így fogalmazza meg: nincsen vigasztalása. Ennek a nyomorúságnak a legmélyebb állapota az, amikor már nem is remélünk vigasztalást. Ilyenkor az ember nem is akarja, hogy megvigasztalják, annyira megkeményíti magát. De lám, most a próféta a népéhez szól, […]

Olvasson tovább

Hallgattak

Tele volt mindenki a történelmi sikerek emlékével. Mondhatta volna, hogy minden a kezemben van és minden a szívemben van ahhoz, hogy jó és frappáns választ adjak. Mert mi bízunk az Úrban. De mi bízunk az Úrban! Azonban a hallgatás az a drámai helyzet, amikor az ember életében összetörnek a sémák. Általában nem szeretjük a sematikus […]

Olvasson tovább