Van gyógyító!

Huizinga, a nagy holland tudós jegyezte fel, hogy az ember őrületben él, és csak idő kérdése, mikor kezd őrjöngeni. Ma ezt így mondaná: a mai ember törtetésben él, s csak idő kérdése, mikor töri darabjaira a világot. Orvoshoz kell fordulnunk a gyógyulás érdekében és mindenestől fel kell tárnunk magunkat, hogy megtalálja a gyógymódot.

dr. Szabó István
2020. május 17.

Textus: “Abban az időben inkább választja a halált, mint az életet az egész maradék, ott, ahol megmaradtak, ahová kiűztem őket – azt mondja a Seregek Ura! Ezt is mondjad nékik: Így szól az Úr: Úgy esnek-e el, hogy fel nem kelhetnek? Ha elfordulnak, nem fordulhatnak-e vissza? Miért fordult el ez a nép, Jeruzsálem népe, örök elfordulással? A csalárdságnak adták magukat, visszafordulni nem akarnak. Figyeltem és hallottam: nem igazán beszélnek, senki sincs, aki megbánja gonoszságát, ezt mondván: Mit cselekedtem? Mindnyájan futó-pályájukra térnek, mint a harcra rohanó ló. Még a gólya is tudja a maga rendelt idejét az égben, és a gerlice, a fecske és daru is megtartják, hogy mikor kell elmenniük, de az én népem nem tudja az Úr ítéletét! Hogyan mondhatjátok: Bölcsek vagyunk, és az Úr törvénye nálunk van? Bizony, íme, hazugságra munkál az írástudók hazug tolla! Megszégyenülnek a bölcsek, megrémülnek és megfogattatnak! Ímé, megvetették az Úr szavát; micsoda bölcsességük van tehát nékik? Prófétától fogva a papig mindnyájan hamisságot űznek. És hazugsággal gyógyítgatják népem leányának romlását, mondván: Békesség, békesség, és nincs békesség! Miért békességre várni, holott nincs semmi jó; gyógyító időre, holott ímé, itt van az ijedelem! Megnyugodhatom-e a nyomorúság felett? Szívem eleped én bennem! Ímé, az én népem leányának kiáltó szava a messzi földről: Nincsen-e ott az Úr a Sionon? Nincsen-e azon királya? Miért ingereltek fel engem faragott bálványaikkal, az idegen semmiségekkel? Elmúlt az aratás, elvégződött a nyár, és mi nem szabadultunk meg! Az én népem leányának romlása miatt megromlottam, szomorkodom, iszonyat fogott el engem! Nincsen-e balzsamolaj Gileádban? Nincsen-e ott orvos? Miért nem gyógyíttatott meg az én népem leánya?” (Jeremiás próféta könyve 8. részének válogatott versei)

Kedves Testvéreim!

Gyakran élünk az ősi szabállyal, hogy bajban, nyomorúságban vagy súlyos betegségben, kérdéseket teszünk fel Istennek. Sokszor persze beérjük azzal, hogy a barátunk, vagy egy okos hívő, vagy egy tekintélyes bölcs, vagy netán a lelkészünk ad választ az efféle kérdéseinkre. Most, hogy a járvány idején még több időnk van a magános bibliaolvasásra is, még inkább látjuk, hogy a Szentírás is tele van kérdésekkel. Miért? – kérdezi zsoltárában a szenvedő. Meddig még? – kérdezi a népéért kesergő próféta. Mire várunk még? – kérdezi a reménykedő. Kiről beszél a próféta? – kérdezi a jövendölést olvasó. Mit cselekedjünk? – kérdezik pünkösdkor a Péter prédikációján megrendült zarándokok. Miért hagytál el engemet? – kérdezi a szenvedő Krisztus a golgotai kereszten. És ahogy csatlakozunk ezekhez a kérdezőkhöz, a szenvedőkhöz, a prófétákhoz, az apostolokhoz, a pünkösdi zarándokokhoz, Krisztushoz – és magunk kérdéseinkre is választ találunk.
Amire azonban kevésbé figyelünk, hogy nemcsak mi kérdezhetjük Istent, hanem ő is kérdez bennünket.
Ezeknek az isteni kérdéseknek a megértéséhez, amelyeket itt a prófétánál olvastunk, szükséges néhány bevezető megjegyzést tenni. Az imént Jeremiás próféta jövendöléséből olvastam és ebben megrendítő állapotokról hallottunk. Ilyeneket mond: “akik megmaradtak, inkább választják a halált, mint az életet.” Aztán: “hazugságra munkál az írástudók tolla!” Aztán: “hazugsággal gyógyítják népem leányának romlását, mondván: békesség, békesség, de nincs békesség!” Majd: “elmúlt az aratás, elvégződött a nyár, és mi nem szabadultunk meg!”
A próféta egy nagy társadalmi katasztrófáról jövendöl, és a reménytelen állapotokat foglalja össze ezekben a rövid tételekben. Ezt a megrendítő elesettséget súlyos kérdések szövik át – itt mindenki érintett, a nyomorúság mindenkire kihat. Csak a felolvasott részben tizenöt kérdést számoltam össze! Kérdez itt mindenki: azok is, akik az összeomlást elszenvedik, az ország kétségbeesett lakosai, kérdezgetik egymást a háborús menekülők – kérdez a próféta, kérdez a királyuk, faggatják egymást!
Csak egy valakit nem kérdeznek – Istent!
Isten azonban kérdez! Sőt, belekérdez a mi szavainkba. Itt a prófétai szakasz végén három kérdés áll, ezek így hangzanak: “Nincsen-e balzsam Gileádban? Nincsen-e itt orvos? Hát akkor nem gyógyult meg az én népem leánya?” Ezek Isten kérdései.
Isten számtalanszor emberi eszközökön keresztül nyilvánítja ki akaratát, közli üzenetét, mond tanácsot, szól intelmet, ad törvényt, tesz próbára, hoz szabadulást. Most itt a próféta szájával kérdez: “nincsen? nincsen? hát akkor miért nem?” És ezek nem költői kérdések – ahogy mondani szoktuk. Bizony, van rájuk válasz!
Az első kérdés: “Nincsen-e balzsam Gileádban?” Ha egyszerűsíteni akarjuk, kérdezhetjük így is: nincsen orvosság? Milyen egyszerű és megszokott mozdulat gyógyszer után nyúlni, ha valakit előfog valamilyen fizikai fájdalom, betegség, gyötrelem. Vannak, akik hosszú útra készülve, a legnagyobb gondossággal készítik el a gyógyszeres készletet. A családi kasszát úgy tervezzük, hogy ha másra nem telik, gyógyszerre mindenképpen jusson. Óriási politikai viták dúlnak világszerte, hogy az adónk mekkora részét fordítsa az állam gyógyításra? Az is milyen természetes, hogy a beteg embereknek a rokonai, barátai különböző gyógyszereket, kúrákat ajánlanak. Sokszor ezzel fejezik ki a szeretetüket, ragaszkodásukat. Láttam már én is, hogy beteghez gyógyszert vittek ajándékba.
Tehát, van gyógyszer! – felelhetünk azonnal az isteni kérdésre. De van-e balzsam? – mert most így szól a kérdés. Ez pedig a hathatós orvosságot jelenti, a sebeket gyógyító, fájdalmat enyhítő, megfrissítő, és a lelket is örömmel eltöltő drága eszközt, amely így egyszerre több célt is szolgál. A legfőbb cél pedig, az, amiért maga a próféta is kiált: “Gyógyíts meg engem, Uram, hogy meggyógyuljak, szabadíts meg engem, hogy megszabaduljak, mert te vagy az én dicsekedésem!” (Jer 17,14) Van hát hathatós orvosság! De élünk-e ezzel a lehetőséggel? Hiszen mégiscsak így kell szólnia a prófétának: “Hazugsággal gyógyítgatják az én népem leányának romlását, mondván: békesség, békesség, és nincs békesség!” Megoldhatjuk-e a bajt, ha nem jó orvosságot adunk a bajra? Ezért kérdez Isten igéje egészen pontosan: hát nincs-e balzsam Gileádban? Mert a rossz gyógyszer sosem éri el a célt. Tudjuk, a hazugság éppen az ellenkezőjét éri el, mert csak növeli, elfödi a bajt!
Nemrégiben egy megrendítő elmélkedést olvastam arról, hogy vajon miért olyan rosszkedvű a mi világunk általában is? Miért van az, hogy – a próféta kifejezéshez igazodva – itt a dús aratás, jön a jókedvű nyár, mi azonban nem éljük át a megszabadulás nagy ajándékát? Miért ülnek sokszor rosszkedvűen az ünnepeltek a saját születésnapjukon az ünneplők körében? Miért látunk olykor egy-egy pompázatos esküvőn keserű ráncokat az ifjú pár arcán? Miért van az, hogy bár mindent megadunk a jókedvért, vidámságért, derűs órákért, a jólét tündöklő szimbólumaiért, békességért – és még sincs békesség? Mert hiába teli a táskánk gyógyszerekkel – pompás kommunikációval, imázs-készítményekkel, propagandával –, ha nincs nálunk az isteni igazság, nem lehetünk egészségesek!
De hát valóban nincsen balzsam Gileádban? Van. Az igazság ez a gyógyszer! Mondjuk most ki, a szép igéhez igazítva: az igazság ez a balzsam! És Istennél van ez a gyógyszer! Milyen érdekes, ha orvosságra van szüksége, a leglustább ember is felkel, és a legvadabb téli éjszakában is elindul, hogy a gyógyszertári ügyeleten kiváltsa. Ha szorongat a betegség, az egész világ összefog, hogy megkeresse a gyógymódot! Hát legyen bennünk ilyen eltökélt indulat az igazság iránt is! Mély hitre hív minket ez az isteni kérdés, mert az igaz hit nemcsak tudja a jó választ is, hanem el is vezet egészen a Krisztus keresztjéhez, a Szenvedő szolgához, kiről ezt mondja Ézsaiás próféta: “az ő sebei által gyógyultunk meg” (Ézs 53).
Nincsen-e itt orvos? – kérdezi másodszor a próféta által Isten. Ne kapkodjuk el a választ, még ha az előzőek fényében, könnyűnek és egyértelműnek tűnik is a felelet. Előbb hallgassuk, mit mond a próféta a betegség okairól: “Figyeltem és hallottam: nem őszintén beszélnek, senki sincs, aki megbánja gonoszságát, ezt mondván: mit cselekedtem? Mindenki összevissza futkos, mint a csatában megvadult lovak. Még a gólya is tudja a maga rendelt idejét az égben, és a galamb, a fecske és daru is megtartják, hogy mikor kell elmenniük, de az én népem nem tudja az Úr ítéletét! Hogyan mondhatjátok: Bölcsek vagyunk, nálunk van az Úr tanítása? Hiszen hazugsággá tette ezt az írástudók hazug tolla! Szégyent vallottak a bölcsek, megrettentek, zavarba jöttek. Mit is ér a bölcsességük, ha megvetették az Úr igéjét?!” Ez a néhány megjegyzés az okokat és a következményeket együtt mutatja be. Ha nagy a baj, nem érhetjük be azzal, hogy a magunk házi receptjei szerint kúráljuk magunkat, hanem el kell mennünk a gyógyítóhoz, és előtte fel kell tárnunk a bajunkat. Amikor Isten azt kérdezi bajba jutott népétől: hát nincsen-e itt gyógyító? – csak úgy felelhetünk rá jól, hogy: dehogynem, Uram, te vagy a mi gyógyítónk!
És mi a betegség? A próféta fájdalmas leírása egyértelművé teszi, hogy éppen az a betegség, hogy nem vagyunk ott a gyógyítónál. Nem vagyunk ott Istennél!
Lám, a teremtett világ milyen kitűnően ismeri és éli saját élettörvényeit: a gólya, a fecske, a daru mind-mind tudja, mikor kell útra kelnie délre vagy északnak, mikor minek jött el az ideje. Csak az én népem nem tudja a maga igaz életrendjét? Nem tudja, hogy vissza lehet Istenhez térni, lehet ővele lenni, nála és benne lakozni? Valami révület uralkodik itt, mert senki nem veti fel a bűnbánó önvizsgálat komoly, életfordító kérdését: mit tettem? Jaj, mit követtem el? – hanem mindenki rohan előre, mint a harci ló. Huizinga, a nagy holland tudós jegyezte fel csaknem száz éve, a huszadik századi diktatúrák idején, hogy az ember őrületben él, és csak idő kérdése, mikor kezd őrjöngeni. Ma ezt így mondaná: a mai ember törtetésben él, s csak idő kérdése, mikor töri darabjaira a világot. A szellem embereiről is szól a próféta: az írástudók elcsavarják Isten igazságát; bölcsességnek kiáltják ki azt, ami romlásba visz. De legyünk alázatosak, mi keresztyének is. Szeretjük azt mondogatni, hogy nálunk, legalább nálunk megvan még az isteni bölcsesség! Nem igaz! – mondja a próféta. Orvoshoz kell fordulnunk a gyógyulás érdekében és mindenestől fel kell tárnunk magunkat, hogy megtalálja a gyógymódot.
Isten második kérdése: hát nincsen-e itt orvos? – a remény dimenzióját nyitja meg nekünk, a derült jövő, a gyógyulás, a szabadulás reményét tárja fel. Van-e orvosod, szoktuk kérdezni beteg emberektől? Isten az én orvosom – őhozzá kell folyamodnom, őt kell megkeresnem! S lám, amikor Istenhez érkezik az ember, belátva, hogy vétkezett, feladva, hogy bölcsebb volna a Mindenhatónál, akkor megtapasztalja, hogy Istennél valóban minden meggyógyul! Az egészség azt jelenti: minden kerek és egész. Mert mitől voltunk betegek, ha nem attól, hogy Istent kizártuk életünkből?! Isten nélkül teljesség-hiányos az élet. Ezért látja jól a próféta, hogy akik Isten nélküli életre rendezkedtek be, azok egy adott ponton inkább a halált kívánják, mint az életet. A mi orvosunk azt mondja: válaszd az életet! S hogy hol van ez az orvos, azt is tudjuk: nincsen távol ő, hogy segítene! Amikor kérdezi: hát nincsen-e itt orvos? – már itt teszi fel a kérdést, már itt van veled, és tőled kérdezi itt és most!
A harmadik kérdés így szól: “Miért nem gyógyult meg az én népem leánya?” Ez a kérdés az előző kettőt összegzi. Azokra már megkaptuk a választ. Van hathatós gyógyszer, és van orvosunk! De akkor miért nem gyógyult meg népemnek leánya? Igen, miért?
Isten ezzel a kérdéssel a gyógyulásunkat készíti elő. Amikor magunkba süllyedve élünk, mert semmit sem ért az önmentő improvizálás, a varázslás, a csőd ide-oda tologatása, de mindebbe nem lehet belenyugodni! – akkor Isten ezzel a harmadik kérdéssel a maga oldalára hív minket. Amikor mi már mindent feladnánk, szinte megdöbbenünk, hogy a Teremtőnket nyugtalanítja a sorsunk, és nem akarja annyiban hagyni a történetünket. Hanem, elküldi Krisztusát, a szenvedő szolgát, aki magára veszi bűneink terhét, és kiárasztja ránk Szentlelkének gyógyító kegyelmét. Miért? Mert Isten szeret minket. Egy másik próféta, Ezékiel, a nagy országromlás kellős közepén, csodálatos látomást látott. Egy új templomot a régi, megsemmisült helyett. S ennek az új templomnak a küszöbe alól forrás fakadt fel, és a forrás vize kiáradt az utakra, nagy és mély folyóvá bővült, és a partja mentén a fák gyógyításra való gyümölcsöket teremtek. Miért nem gyógyíttatott meg népemnek leánya? – kérdezi most tőlünk is az Úr. Van válasz a kérdésre, éspedig az, hogy ha odaállunk az ő oldalára, az igazság és teljesség világába, hogy áldó kegyelmével meggyógyítson, meg is gyógyít sőt, minket is gyógyító emberekké tesz. Van balzsamolaj Gileádban – ez a hit alapja! Van gyógyítónk – ez a megalapozott reményünk! És van gyógyulásunk – Istennél Jézus Krisztus által, mert így szereti Isten a világot. Ámen.

Imádság :
Mennyei Atyánk a Krisztus Jézus által!
Eléd hozzuk a betegeket, gyógyítsd őket!
Eléd hozzuk a gyógyítókat, erősítsd és óvd meg őket!
Eléd hozzuk azokat, akik biztonságunkért fáradoznak, adj nekik bölcs döntéseket!
Eléd hozzuk azokat, akik úton vannak, mert szolgálatot teljesítenek érdekünkben, őrizd meg őket!
Eléd hozzuk családtagjainkat, barátainkat, népünket, Európa és a világ népeit!
Hárítsd el tőlünk a rosszat, hozz számunkra remény, szabadítsd meg a halál torkából!
Ámen