Miért lépnek le a fiatalok az egyházból?

A Mercedes autógyár néhány éve azzal szembesült, hogy túlzottan öreguras az imidzsük, ezért elöregedőben van a vásárlóközönségük, és ha ez így megy tovább, néhány éven belül lehúzhatják a rolót. Ezért változtattak a márkaarculaton, és fiatalosabb dizájnt alkottak.

Ablonczy Tamás
2019. november 24. (konfirmandusok bemutatása)

Lekció: Ézsaiás próféta könyve 53. rész 2-12. versei

Imádság: 42. zsoltár

Textus: “Ekkor mindnyájan elhagyták őt, és elfutottak. De követte őt egy ifjú, aki csak egy inget viselt mezítelen testén; őt is megragadták, de ő az ingét otthagyva mezítelenül elmenekült.” (Márk evangéliuma 14. rész 50-52. versei)

Itt egy ifjú, aki elmenekül Jézustól. Miért van az, hogy a tizenévesek ma is menekülnek Jézustól, Istentől, egyháztól? Még egyházi szakzsargon is van erre: kikonfirmálás. Azaz a tizenéves kor elejéig, konfirmációig még a hagyomány, a népegyházi keret ittartja a gyerekeket, de aztán: huss! Ez gyakori, de ez is már inkább csak Kárpátalján jellemző így. Tipikusabb, hogy már konfirmáció előtt se jönnek sőt, el sem kezdik azt.
Mi állhat ennek a hátterében? Nem elég modern, ami itt van? Az mondjuk biztos, hogy a templomi zene igen messze van attól, amit ma a fiatalok hallgatnak. De a műfaj is idegen a fiataloktól. Amikor néhány éve nagypénteken kijött a TV közvetíteni, rengeteg kamerát hoztak. Érthető, hiszen gyors snittek nélkül valószínűleg nézhetetlenül statikus egy istentisztelet. Ha például a népszerű 24 című sorozatot nézzük, ott gyakran egyszerre 3-4 kép megy a képernyőn. Ehhez képest nagyon egysíkú egy istentisztelet. Több szó szokott esni arról, hogy az iskola is épp ezzel küzd.
Legyünk azonban tekintettel a jelenlévő felnőtt konfirmandusokra is: valójában nem is csak a fiatalok, a tizenévesek érzik úgy, hogy idegen tőlük egy református istentisztelet, hanem az idősebb generációk nagy többsége is. Ahogy a bibliai történetben is: a tanítványok hagyják ott Jézust elsőként, az ifjú csak az utolsó, aki lekapcsolja a villanyt. Az egyház hatástalansága más korosztályokra is jellemző. A templom falai közt hajlamosak vagyunk abban gondolkodni, hogy a reformátusokat hogyan érjük el, pedig sokkal többen vannak körülöttünk, akiket meg lehetne szólítani, de valahogy nem vagyunk ebben sikeresek.
Viszont ha jobban megnézzük a bibliai történetet, akkor azt látjuk, hogy Jézust tulajdonképpen mindenki elhagyta. Még azok is, akik először megpróbálkoztak a követésével. Kicsit aktualizálva: azok is elhagyták, akik belekóstoltak a gyülekezet életébe, ők is – se szó se beszéd – hamar megléptek. A nép, a tömeg csak kiabálja a “Feszítsd meg!”-et. Azok a hatalommal is rendelkezők, akik Jézussal egyébként szimpatizáltak, ők sem mertek kiállni mellette. Pedig tudjuk, hogy Arimátiai József vagy Nikodémus a nagytanács tagjai voltak. De a legjobb barátok, a belső mag, a tanítványok is elhagyták. Nincs különbség: mindenki lelépett.
Jézus az, aki nem hagyott el minket. Őt mindenki elhagyta, de ő nem lépett le. Pedig felajánlották neki, kísértették ezzel: “Ha valóban Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!” (Mt 27,40) De ő mégsem tett így – és ez a lényeg, ez a fontos, ez számít, ezen múlik minden. Nem azon, hogy ki lép le, vagy ki nem, hanem hogy ő nem hagyott el minket, és most is mellettünk van, és bárhová megyünk, számíthatunk rá.
A Mercedes autógyár néhány éve azzal szembesült, hogy túlzottan öreguras az imidzsük, ezért elöregedőben van a vásárlóközönségük, és ha ez így megy tovább, néhány éven belül lehúzhatják a rolót. Ezért változtattak a márkaarculaton, és fiatalosabb dizájnt alkottak. Az az örömhír, az az evangélium, hogy nekünk ennél sokkal könnyebb dolgunk van. Nem kell új, fiatalosabb brandet építenünk, nehogy elöregedjen az egyház, hanem csak Krisztusról kell tanúskodnunk. Arról, aki nem lépett le a legnehezebb időben sem. Arról, aki nem hagyott el minket. Róla beszélhetünk fiataloknak és időseknek egyaránt.
De mit is keres itt ez a történetrészlet? Hiszen olyan jelentéktelen, nem ad igazán hozzá semmit az események folyásához. Annyira nem, hogy Máté és Lukács evangélista nem is említi, ki is hagyja, pedig egyébként valószínűleg sok mindent átvettek Márk evangélistától. Olyan jelentéktelen ez az ifjú is, nem tudunk róla többet: feltűnik, majd eltűnik. De talán éppen ilyen jelentéktelennek érzik magukat a konfirmandusaink is: Számít egyáltalán, hogy itt vagyok? Elműködik ez a gyülekezet nélkülem is! Meg mintha olyan bizonytalan is volna ez az ifjú. Először követi Jézust, sőt olyan ifjonti hévvel: ő követi legtovább! Elköteleződik mellette! Aztán meg elmenekül. Kiderül, hogy mégsem annyira elkötelezett.
Mit ad hozzá ez a történet a passióhoz? Talán olyan, mint egy festői aláírás, amit belerejtettek valahova a képbe? Márk evangélista volna ez az ifjú? Az ApCsel szerint a jeruzsálemi gyülekezet Máriánál, egy bizonyos Márk édesanyjánál gyűlt össze (ApCsel 12,12). Talán ugyanaz a hely, ahol az utolsó vacsorát is ették Jézusék, Márk pedig tanúja lehetett az eseményeknek. Talán mint túl fiatalra, ügyet sem vetettek rá. Aztán a vacsora után követte Jézusékat a Gecsemáné-kertbe, és amikor minden tanítvány elaludt, talán Márk hallhatta Jézus imádságát, és mesélhette azt el később a többieknek. Bár aznap éjjel elszaladt, de később tanúskodott minderről, és a gyülekezet oszlopos tagja lett, sőt Pálnak is munkatársa.
Kívánom a konfirmandusainknak és mindnyájunknak, hogy tapasztaljuk meg, hogy Jézus nem hagyott el, és nem hagy el. Kívánom, hogy a konfirmációi előkészítő erre készítsen fel, hogy erről tehessetek aztán vallást – egy egész életen át. A gyülekezettől pedig Jézus Krisztusban reménykedő türelmet is kérek a konfirmandusok iránt, bízva abban, hogy az az Isten, aki elkezdte bennük a jó munkát, el is végzi azt. (Fil 1,6)