Isten itt már másodszor mondja azt a legszebbet és legfontosabbat a Fiáról, amit egy apa a fiáról vagy a lányáról, a gyermekéről egyáltalán mondhat! Azt mondja: Ez az én szeretett fiam! Azzal, hogy Isten kétszer is ilyen csodaszerű körülmények között beszél arról, hogy mennyire szereti a Fiát, példát mutat minden szülőnek. Anyának és apának. Nem abban, hogy szeressék a gyerekeiket, hiszen szeretik, hanem abban, hogy ezt mondják is meg nekik! Mondják ki azt is, hogy gyönyörködnek és miért, miben gyönyörködnek, ha rájuk néznek! Isten ezt nagyon fontosnak tartotta, pedig Jézus biztosan tudta, hogy az Atya szereti őt. Egy szülő, különösen az apa nem adhat annál több és nagyobb dolgot, ajándékot a gyermekeinek, mint hogyha kimondja, hogy szereti őket, hogy gyönyörködik bennük!

Sánta Ibolya
2020. szeptember 20. hittanévnyitó istentisztelet

Isten Jézusról

Lekció: 19. zsoltár 1-4. 15-18. versek

Imádkozzunk! Urunk Jézus! Jó arra gondolni, hogy te azt mondtad, és most is, nekünk is azt mondod: Jöjjetek hozzám mindnyájan! Sokszor érezzük, hogy a rossz miatt, szégyen miatt, amit tettünk vagy csak gondoltunk, mégsem jöhetünk csak úgy hozzád. De azt is mondtad, hogy aki hozzád jön, azt semmiképpen nem küldöd el. Semmiképpen. Mert kész vagy megbocsátani és megtisztítani. Kérünk is erre, hogy megerősödjünk és tisztaszívűek lehessünk az igehirdetés által. Ámen.

Textus: „Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, felvitte csak őket külön egy magas hegyre, és szemük láttára elváltozott. Ruhája olyan tündöklő fehérré lett, amilyenre nem tud ruhafestő fehéríteni a földön. 4És megjelent nekik Illés Mózessel együtt, és beszélgettek Jézussal. Péter megszólalt, és ezt mondta Jézusnak: „Mester, jó nekünk itt lennünk, készítsünk ezért három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek.” Mert nem tudta, mit mondjon, ugyanis annyira megrettentek. De felhő támadt, amely beárnyékolta őket, és hang hallatszott a felhőből: „Ez az én szeretett Fiam, reá hallgassatok!” És hirtelen, amint körülnéztek, már senki mást nem láttak maguk mellett, csak Jézust egyedül. Amikor jöttek lefelé a hegyről, meghagyta nekik, hogy senkinek el ne mondják, amit láttak, hanem csak akkor, amikor az Emberfia már feltámadt a halottak közül.” (Márk evangéliuma 9. rész 2-9 versei)

Kedves testvérek, kedves szülők, gyerekek!

Ezt a mai történetet nem én választottam, hanem ez következik soron. Mert azt nem csak úgy kitalálja minden vasárnap az a felnőtt, aki gyerekistentiszteletet tart nektek, hogy na, ma erről szeretnék beszélni a gyerekeknek, hanem egy könyv szerint haladunk, amit jól átgondoltak azok, akik írták, hogy miről legyen szó a gyerekek között, hogy minden fontos dolgot megtanulhassanak Istenről. Ezért is fontos, hogy lehetőleg minél többször és folyamatosan itt legyetek, hogy semmi fontosról ne maradjatok le.
Nem én választottam, de mégis örültem, hogy erről beszélhetek ma, mégpedig azért, mert Isten itt már másodszor mondja azt a legszebbet és legfontosabbat a Fiáról, amit egy apa a fiáról vagy a lányáról, a gyermekéről egyáltalán mondhat! Azt mondja: Ez az én szeretett fiam! Először mikor mondta? Talán ismeritek a történetet, hogy amikor Jézus megkeresztelkedett, amikor elkezdte a szolgálatát, ott is különleges dolgok voltak: kijött a vízből, leszállt rá a Szentlélek galamb formájában, és a mennyből hallatszott az Atya hangja: Te vagy az én szeretett fiam! Csak Jézus ekkor már felnőtt volt, nem két és fél éves, mint Vince, akit most kereszteltünk. Azt is hozzátette akkor Isten: Te vagy az én szeretett fiam, akiben gyönyörködöm. Tudjátok, mit jelent ez? Azt, hogy örül a szívem-lelkem, ha látlak, ha rád nézek, és látok benned minden jót. Az eredeti bibliai szó, mert ugye nem magyarul írták a Bibliát, pont ezt jelenti, hogy a jót látni.
Isten rengetegszer beszél Jézusról: a Bibliának ez a vastagabbik, régebbi része tulajdonképpen mind Jézusról szól, arról, amiket Isten korábban mondott el róla, de nem közvetlenül, hanem prófétákon és történeteken keresztül. Például Ézsaiás prófétánál egészen hasonlót mond; azt mondja előre Jézusról: Ez az én szolgám, akit a lelkem kedvel! Azaz akit szeretek, akiben gyönyörködöm. De Isten kétszer nagyon közvetlenül mondja el, hogy mennyire szereti a Fiát. Ez olyasmi különbség, mintha nemcsak a szüleiteknek mondaná el az osztályfőnök vagy valamelyik tanár, hogy milyen ügyesek, milyen okosak vagytok, hanem egyenesen nektek, a fületek hallatára, sőt, emellett mások füle hallatára is! Ez minden gyereknek jólesik. Azzal, hogy Isten kétszer is ilyen csodaszerű körülmények között beszél arról, hogy mennyire szereti a Fiát, példát mutat minden szülőnek. Anyának és apának. Nem abban, hogy szeressék a gyerekeiket, hiszen szeretik, hanem abban, hogy ezt mondják is meg nekik! Mondják ki azt is, hogy gyönyörködnek és miért, miben gyönyörködnek, ha rájuk néznek! Isten ezt nagyon fontosnak tartotta, pedig Jézus biztosan tudta, hogy az Atya szereti őt. Egy szülő, különösen az apa nem adhat annál több és nagyobb dolgot, ajándékot a gyermekeinek, mint hogyha kimondja, hogy szereti őket, hogy gyönyörködik bennük! Hogy mi az a jó, amit lát bennük. Ez az anyákra is érvényes, de hadd mondjam, hogy az apákra inkább érvényes. Ezzel a gyermekének egy egész életére önbizalmat, biztonságot, talpat ad.
Isten tehát egészen különleges módon beszélt Jézusról mint szeretett Fiáról. Először is, ugye megszólalt emberi nyelven. Aztán átváltoztatta a ruháját valami földöntúli ragyogású ruhává. Látom, nagyon szépen vagytok öltözködve, és egy csillogó ruhájú kislányt is láttam: mindjárt Jézus jutott eszembe, csak Jézus ruhája fehéren ragyogott, olyan volt, amilyen a földön nincs is. Aztán megjelent Istennek két régen élt embere, szolgája, Mózes és Illés, és beszélgettek Jézussal. Aztán ráadásul jött a fényes felhő. Kicsit úgy, mint amikor születésnapotok van, felveszitek a legkedvesebb ruhátokat, meghívjátok a legkedvesebb barátaitokat, és aztán jön a fénypont, a meglepetés! Mert ami fontos, azt mi is szeretjük különleges módon ünnepelni. Így járt el Isten is. Bár hallottam arról, hogy a szülinapokat sokszor túl nagy felhajtással, túlzóan rendezik és ünneplik, és ez a szülőknek nem könnyű. Nos, Istennél ilyen nincs, semmi túlzás nincs! A fényes ruha, a két híres alak, ember, a fényes felhő nem túlzás. Pont annyira csodaszerű dolgok, amennyire fontos az, amit Isten ekkor el akart mondani! Olyan nagy dolgot mondott itt Isten, hogy kevesebb, mondjuk Jézus hétköznapi ruhája a két különleges ember nélkül, egy sima napsütésben, nem mutatták volna meg eléggé, hogy mennyire fontos az, amit Isten itt mond! Ugye, azt mondta: ez az én szeretett fiam, és úgy folytatta: rá hallgassatok! Amikor megkeresztelkedett Jézus, azt mondta, hogy te vagy az én szeretett fiam, benned gyönyörködöm, itt másképp folytatta: ez az én szeretett fiam, rá hallgassatok. Jézusra hallgassatok! Sok szép és igaz dolgot elmondott Mózes és Illés is. Itt, a Bibliának ebben a vastag részében benne vannak azok is – de Jézus náluk is nagyobb és szebb igazságokat mond! Rá hallgassatok! Sok igaz és szép dolgot elmondanak a tudósok, írók, költők, akikről tanultok az iskolában – de Jézus náluk is szebb és fontosabb igazságokat mond. Rá hallgassatok! Nagyon sok igaz és szép dolgot elmondanak a szüleink, tanáraink, de olyan igaz, szép és fontos dolgokat senki nem mond, mint Jézus.
Miket mondott például? Nagyon sok van, ezért most csak hármat mondok el, olyat, ami ehhez a történethez kapcsolódik. Azt mondta, hogy Isten mindenkinek a mennyei apukája akar lenni. Nemcsak az övé. Jézus maga ilyen becézve imádkozott hozzá, és így beszélt róla az embereknek is, hogy papa, apuka. Nem is tudom, hogy ma hogyan becézik a gyerekek ennyire szívhezszólóan az apukájukat. De nem azért tette ezt Jézus, hogy dicsekedjen, hogy ő ezt megteheti a hatalmas Istennel, hanem pont arra tanított, hogy Isten minden embernek ilyen szerető mennyei Atyja akar lenni! A jó földi apukák és anyukák egy kicsit, sőt nagyon rá hasonlítanak. És ezért legyünk, legyetek nagyon hálásak. Akinek pedig valamiért nincsen földi apukája, apja, például én is apa nélkül nőttem föl, azoknak mennyei Apjuk, Atyjuk azért van! Mert Isten mindenkit, aki szívébe zárja ezeket a szavait: Jézusra hallgassatok, örökbe fogad. Örökbe fogad!
Aztán azt is mondta Jézus, amire hallgatnunk kell, hogy Isten annyira jó apa, hogy még őt is, a nagyon szeretett Fiát is elküldte a Földre, hogy szenvedjen, meghaljon és feltámadjon értünk. Ismeritek ugye: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”. Tudjátok, miről beszélgetett abban a nagy fényes felhőben Illés és Mózes Jézussal? Jézus haláláról! És Jézus a hegy nagy dicsőséges fénye előtt meg utána is, csak ezeket nem olvastam fel, ugyanerről beszél! Hogy neki szenvednie kell az emberektől és az emberekért. Akárhogy is, ez nagyon szomorú és fájdalmas dolog. És hagyjuk is, hogy belefájduljon a szívünk! De igazán fájdalmas és szomorú akkor lenne, ha a legvége is az lenne, de nem az! Tudjátok, hogy az a vége, hogy Jézus feltámad. És akik hallgatnak rá, megfogadják Isten itteni parancsát, azok abban a fényben és dicsőségben élnek majd vele, amiből itt ez a három tanítvány egy kicsi ízelítőt kapott. És még erre a kicsi ízelítőre is azt mondta Péter: De jó itt lenni! Építsünk sátrat, nem is akarok hazamenni! De nekik mégis le kellett jönni a hegyről, mi pedig örökre ott maradunk majd Jézussal a dicsőségben, Isten országában.
A harmadik, amiben Jézus szavaira kellett hallgatniuk a tanítványoknak, nem tűnik olyan fontosnak az első kettő után, de rögtön itt van a történetben: Jézus „meghagyta nekik, hogy senkinek ne mondják el, amit láttak, addig amíg fel nem támad”. Tehát mindjárt mond valamit, amire lehet hallgatni, úgyhogy a tanítványok rögtön elkezdhették a ráhallgatást, az engedelmességet. És sikerült is nekik, pedig biztosan nem volt könnyű! Képzeld el, ha holnap találkozol egy híres emberrel, egy színésszel, énekesnővel, futballistával, akit nagyon szeretsz, és ő azt mondaná: erről senkinek, a legjobb barátodnak se szólj egy szót se egészen az iskolaév végéig! Milyen nehéz lenne! Még az is nehéz sokszor, hogy ha a barátunk vagy a testvérünk arra kér, hogy valamit ne mondjunk el senkinek, akkor ezt becsületesen betartsuk. Mennyire bízhatnak meg bennünk a barátaink, a testvéreink? Vagy ha valami miatt anyukánk, apukánk kér ilyet, mennyire sikerül megtartani? Mennyire tudtok, tudunk titkot tartani? Persze ne valami rossz dologra gondoljunk, hazugságra vagy becsapásra, mert Jézus sem falazásra kéri itt a tanítványokat, hanem arra, ha valami igazi szívbeli titka valakinek s megbízik bennetek és megosztja veletek.
Elég sokmindenről hallottatok most: hogy az Atya különleges körülmények között kétszer is elmondja azt, ami a legfontosabb és a legszebb, amit egy apa elmondhat a gyerekéről, hogy mennyire szereti a Fiát. Hallottuk azt, hogy ezt azért teszi ilyen ünnepi, csodás módon, mert ezek illenek, ezek méltóak a mondanivalójához. Nemcsak ahhoz, hogy szereti a Fiát, hanem ahhoz is, hogy erre a Fiúra, Jézusra kell legfőképpen hallgatni. Mert ő mondja a legfontosabb és a legszebb igazságokat: hogy Isten minden ember apukája akar lenni, és ezért, bár nagyon szereti a Fiát, mégis halálra adta, hogy ha hiszünk benne, ővele lehessünk majd örökké. Végül arról hallottunk, hogy megbízhatnak-e bennünk, tudunk-e titkot tartani? Hát ezt mind nagyon nehéz lenne megjegyezni, szerintem a felnőttek se tudják. De egy igehirdetés nem is lecke, amit végig meg kell tanulni. Ha egy mondat, egy gondolat szíven talált, vagy úgy érzed, hogy szeretnéd még jobban megismerni, még jobban megszeretni Jézust, hogy még jobban rá hallgathass, akkor az már itt most elég. Ámen.

Atyánk, Istenünk, köszönjük, hogy hozzánk is szóltál! Nem felhőből, nem mennyből, hiszen így Jézushoz is csak kétszer beszéltél, hanem az Igében, az igehirdetés által. Kérünk, őrizd meg belőle bennünk azt a gondolatot vagy szándékot, amire szükségünk van. Kérünk, légy velünk ebben az iskolaévben, ami a járvány miatt nehezebb, mint más években! Segíts betartani a szabályokat, hiszen másokat védünk vele! De légy mindenféle beteggel, kérünk, gyógyítsd meg őket! Segítsd a tanárokat, az orvosokat, a szüleinket, a nagyszüleinket és a vezetőket! Jézus nevében kérünk, hallgass meg. Ámen.