Az egész világ utána megy

A rossz úgy kezdődik, hogy opciót kínál. De vajon, mit választhatsz még a jón kívül? De mi szeretünk választani. Boltba is úgy megyünk, hogy ugyanazt a terméket tíz dobozban százszor is megnézzük, és bár mindegyik ugyanaz, mi válogatunk. Mert szeretünk válogatni. Van-e az igazságnak alternatívája, van-e a jóság mellett opció, van-e az isteni áldásokon kívül még valami, amit még megfontolhatunk?

dr. Szabó István
2019. április 14. virágvasárnap

Textus: “Másnap a nagy sokaság, amely az ünnepre jött, hallván, hogy Jézus Jeruzsálembe jön, pálmaágakat vett, és kimént elébe, és kiáltozott: Hozsánna: Áldott, aki jő az Úrnak nevében, az Izráelnek ama királya! Jézus pedig találván egy szamarat, felült arra, amint meg van írva: Ne félj Sionnak leánya: Ímé a te királyod jő, szamárnak vemhén ülve. Ezeket pedig nem értették eleinte az ő tanítványai: hanem mikor megdicsőítteték Jézus, akkor emlékeztek vissza, hogy ezek ő felőle vannak megírva, és hogy ezeket cselekedték ő vele. A sokaság pedig, amely vele volt, mikor kihívta Lázárt a koporsóból és feltámasztotta őt a halálból, bizonyságot tett. Azért is ment ki elébe a sokaság, mivel hallották, hogy ezt a csodát tette. Mondták azért a farizeusok egymás között: Látjátok-e, hogy semmit sem értek? Ímé, mind e világ ő utána megy.” (János evangéliuma 12. rész 12-19. versei)

Szeretett Gyülekezet, Kedves Testvérek!

Virágvasárnap szép történetét máshonnan (Lukácstól vagy Mátétól) szoktuk felolvasni, ott hallhatók a jól ismert részletek, hogyan mentek el a szamárért a tanítványok, hogyan terítettek pálmaágakat az útra, és énekelték a régi Makkabeus zsoltárokat, hogyan mentek be Jeruzsálembe, s hogyan dicsőítették Jézust a gyermekek, miután a tömeg elcsendesedett. Most azonban János evangélistától olvastam föl a történetet, több okból is. Részben azért, mert János sajátos szemléletmódja különös távlatot nyit, és ez is segít abban, hogy ma ne csupán egy régi esetet idézzünk föl, hanem engedjük, hogy megragadjon bennünket is. Továbbá, János feljegyzésének a végén áll egy mondat, és az mindent összefoglal. Mikor látták a farizeusok Jézus tekintélyét, ezt mondták egymásnak: látjátok, semmit sem értek, az egész világ Őutána megy… Az egész világ Őutána megy. Erről szeretnék ma szólni.
Utána megy a világ, mondják, és ez érthető úgy is, hogy Jézus megy elöl, mi pedig megyünk utána. A háta mögött vagyunk és követjük őt. Az Újszövetségben van egy sajátos szó a követésre. Amikor Jézus elhívja a tanítványokat, azt mondja: jer és kövess engem! Nem azt mondja: gyere utánam! Mégis, értjük jól, hogy ez a követés itt jelentheti azt is, hogy menetelnek utána az emberek. Jézus meghatározó személyiség, kinn jár a fronton, és mi megyünk utána. Ez a virágvasárnapi látvány is: Jézus megy elöl, ahogy a régi szokás szerint a király vonul elöl, és aztán a tömeg hömpölyög utána. Tehát amikor a farizeusok megjegyzik, hogy az egész világ utána megy, Jézus egész történetét foglalják össze, éppen azt, ami Jézus nyilvános fellépése óta látható volt. Ez a Galileai tó környékén kezdődött, mikor néhány halászember otthagyta a csónakját és ment Jézus után. Aztán többen csatlakoztak, akik – ahogy Márk evangélista megjegyzi – félelemmel és reszketéssel követték Őt egészen Jeruzsálemig, és sok mindent meg kellett tanulniuk a Jézus-követés során.
Miért követjük Jézust? Mert ő jó, és a jót követni jó. Annyira jó, hogy nincsen alternatívája. Miért követik Jézust? Mert Jézus az igazságot mondja ki. És jó dolog azt követni, aki az igazságot mondja. Miért mennek Jézus után? Mert amerre Jézus járt, ott isteni áldások sarjadtak föl. És ez jó! Álljunk be Jézus követésébe, cselekedjük a jót, töltsük be a szeretet törvényét, nyerjük el az Istennek áldásait! Igen, jó dolog Jézus után menni. Péter apostol ugyanezzel a szófordulattal beszél azokról, akik a test után járnak, vagyis test szerint (2Pt 2,10). Mit jelent a test után menni, a test meghatározottságai szerint élni? A térhasonlat – valami után menni – itt minőséget és életprogramot is jelöl. Márpedig, ahogy Pál apostol mondja, a test gondolata halál, a test ellenségeskedés az Istennel (Róm 8). Ne járjatok hát a test után, ne kövessétek a test kívánságait! Miféle minőség az, ami szembe állít Istennel, elfordít a jótól, megszakítja az igazságban való életet és helyette halált hoz? A rossz úgy kezdődik, hogy opciót kínál. De vajon, mit választhatsz még a jón kívül? De mi szeretünk választani. Boltba is úgy megyünk, hogy ugyanazt a terméket tíz dobozban százszor is megnézzük, és bár mindegyik ugyanaz, mi válogatunk. Mert szeretünk válogatni.
Van-e az igazságnak alternatívája, van-e a jóság mellett opció, van-e az isteni áldásokon kívül még valami, amit még megfontolhatunk? Hallottuk Jézus szavát, a tanítványoknak mondta: nálam nélkül semmit sem cselekedhettek (Jn 15,5). Ez a Jézus-követésnek az egyik legtisztább kifejezése. Nos, ezt látják a farizeusok Jeruzsálemben és mondják egymásnak: látjátok, semmit se értek, a mi nagy vállalkozásunk egy nagy csőd… Hiszen a farizeusok is azért járták az országot, hogy követőket szerezzenek. És ímé, megjelenik Jézusban egy rivális, és, íme, milyen irigylésre méltó Jézus sikere. Csodálatos halfogás, kenyérszaporítás, betegek meggyógyítása, Hegyi beszéd, és hömpölyögnek utána az emberek!
Valóban, Lukács evangélista megjegyzéséből kiderül, hogy ez nem egyszeri meghökkenése itt a farizeusoknak, ők már korábban is figyelték és figyeltették Jézust. Sőt, provokálták is, hogy kiderítsék, ki ez az ember, aki meg tudja ragadni az emberek figyelmét, és a nyomába szegődnek. János evangélista pedig hozzáfűzi, hogy a virágvasárnapi bevonulást megelőzően Jézus föltámasztotta a barátját, Lázárt. Ennek a híre hihetetlen gyorsasággal megérkezett Jeruzsálembe, és a már ott tartózkodó húsvéti zarándokok is hallották, és ők azok akik kimentek Jézus elé. Tehát itt két csoport találkozott: azok, akik kimentek Jézus elé és azok akik vele érkeztek. És az utóbbiak tanúsították, hogy ez a Jézus az, aki föltámasztotta Lázárt a halálból.
Tehát a farizeusok önmagukra legyintgetve mondják: látjátok, ti semmit sem értek, őt bezzeg az egész világ követi, összeköti. A francia így mondja ezt: tout le monde – az egész világ, ezt magyarra szabatosan így fordítjuk: mindenki őt követi. Mindenki, itt Jeruzsálemben és Júdeában. Vagyis, ez egy fokozó kifejezés. Mégis, azt hiszem, nem lehet ezt annyival elintézni, hogy ez csak hangzatos retorikai fordulat volna. Miről van szó? Azt mondják: ímé, az egész világ Őutána megy – vagyis Ő az első, és mindenki utána következik. Miben az első Jézus? A feltámadásban. És ha hisszük azt, hogy Jézus feltámadása az előíze, a foglalója, az elővételezése a halottak feltámadásának – a halottak feltámadása pedig az egész emberiség történetének a záró pontja és végső értelme –, akkor ezek a farizeusok most próféciát mondanak. Ugyanúgy, ahogyan Bálám esetében történt, aki elmegy, hogy megátkozza Isten népét, de amikor kimondaná az átkot, áldás jön ki a száján (4Mózes 22). és éppen ugyanolyan ez, mint amikor – még Jézus virágvasárnapi bevonulása előtt összegyülekezett a Nagytanács, és rettegve tárgyalják, mit tegyenek Jézussal, mert az egész világ utána megy, ebből ribillió lesz. Ekkor azt mondta Kajafás: jobb, hogy egy ember haljon meg, mintsem hogy az egész nemzet vesszen el (Jn 11,50). De megjegyzi János evangélista, hogy Kajafás itt jövendőt mondott, merthogy abban az esztendőben ő volt a főpap és az Ószövetség rendje szerint a főpapi tisztet ellátó személy szolgálati ideje alatt isteni dolgokat nyilatkoztatott ki (Jn 11,51). Jövendőt mondott. Milyen érdekes, hogy János evangélista nem azt mondja Kajafásról, hogy machiavellista gazember, sötét lelkű ármánykodó volt. Igen, az volt, tudjuk. De az evangélista azt a megjegyzést fűzi ide: jövendőt mondott. Próféciát. Épp úgy, ahogyan az Isten-ellensége, a varázsló Bálám sem tudott átkot mondani, csak áldást. A főpap ugyan úgy gondolta, hogy politikai bölcsességet mond, de jövendőt mondott: jobb, hogy egy ember haljon meg a népért, mintsem hogy az egész nép vesszen el. Ez Krisztus áldozatának, önkéntes halálának a lényege. A gyarló főpap jövendöl az örök főpapról!
Most elvárnánk János evangélistától egy fanyar megjegyzést a farizeusokról: képmutatók, gonoszok, stb. De nem mond ilyet, hanem idézi azt, amit egymás fejéhez vágnak, hogy ti. az egész nép, az egész világ, mindenki Jézus után megy. Vagyis mindenki Jézus után következik, mert ő az első. Azt viszont megjegyzi az evangélista, hogy eleinte nem értették ezt Jézus tanítványai, hanem mikor megdicsőítették Jézust, akkor emlékeztek vissza, hogy ezek őfelőle voltak megírva és hogy ezeket tették ővele. Nem értették eleinte a virágvasárnapi bevonulást. Nem értették még Jézust. De később megértették, amikor feltámadt, amikor az Atya jobbjára ült, akkor nyilvánvalóvá vált, hogy Isten Jézus keresztjével és feltámadásával térdre kényszerítette a halált. Isten döntő győzelmet aratott az utolsó ellenség fölött, és hogy akik Jézus után következnek, akik utána mennek, akik követik Őt, azokat a feltámadás erőivel, az eljövendő világ jó ízeivel ajándékozza meg.
Virágvasárnapot úgy szoktuk szemlélni, mint ami után jönnie kell a kijózanodásnak. Sokféle reményünk, álmunk, tervünk van, sőt van messiási tervünk is. Mi tudjuk, hogy minek kellene lenni, itt igazságnak kell lenni, békességnek kell lenni, jónak kell lenni. És tudjuk azt is, hogy mindebben hol van helye Jézusnak. Adjon erőt, tisztítsa meg előttünk az utat, inspiráljon bennünket folyton, kötözze be a sebekeinket. Isten a nagy kozmikus terapeuta, akinek semmi más dolga nincs, csak mindig mindent jóra fordítani, mindig mindent megadni. És mi lett a virágvasárnapi ujjongásból? A nagycsütörtök árulása, a nagypéntek rettenetes ítélete és Jézus Krisztus megfeszíttetése. Ezért, ha virágvasárnapról beszélünk, ezt az óvást mindig elmondjuk.
Én azonban most János evangélista szava szerint azt a szót idézem, hogy miután megdicsőítették Jézus…, Mert ezáltal a Jézus-követésünk azt jelenti, hogy az ő útján mi is a szentek szentjébe megyünk, egyenest Isten kegyelmes királyi székéhez. De milyen váradalommal, milyen reménységgel megyünk mi oda?
Azzal a váradolommal és azzal a reménységgel, amit Pál apostol így mond, hogy Jézus az elsőszülött a halottak közül, Jézus a foglaló, Ő a zsenge, Ő az első hajtás. Töredékes analógia, de szép előleg, és a tudatunkat meghatározó dolog, amikor a hosszú, sivár, fagyott napok után meglátjuk valahol az életnek az első jelét. A tavasz azt jelenti, hogy lesz élet. S amikor az asszonyok majd húsvét hajnalán mennek a ki a sírkertbe elvégezni a gyászmunkát, azt hallják az angyaloktól, hogy nincsen ott Jézus, hanem feltámadott. Él. És menjetek hát utána – mondja az angyal – Galileába, amint megmondotta nektek. Kövessétek őt szent életfolytatással, a szeretet törvénye betöltésével, boldog reménykedéssel, hitben elkérve Isten szabad áldásait, tudva, hogy az egész világ utána megy. Legyünk hát Jézus követői között az elsők, legyünk a leghűségesebbek, tudva, hogy Isten nem hagyta, hogy szentje rothadást lásson, hanem feltámasztotta Őt. Ő az első, és utána következünk mi amaz dicsőséges napon, amikor trombita fog szólni és a halottak feltámadnak. Ámen

Imádkozzunk! Köszönjük mennyei Atyánk, hogy föltárod számunkra az üdvösség titkát, és köszönjük, hogy a testté lett Igét, Krisztust állítod elénk, hogy Őt kövessük. Az Ő útja a kereszten, a síron, a halálon és a feltámadáson át Hozzád vezet, és így a mi utunk is, ha Őt követjük, Hozzád vezet. Újítsd meg erőinket, mert azok fogytán, gyógyítsd a betegeket, akik enyhületre várnak, vigasztald a gyászolókat, akik most csak a sírt látják, és szomorkodnak, a feltámadás erejével hasd át életüket, adj nekik élő reményt. Áraszd ki békességedet erre a világra, csillapítsd a népek haragját, teremts békességet nép és nép között, add, hogy Jézus Krisztus neve dicsőségben magasztaltasson közöttünk, és hogy békét látva lehessünk tanítványai, követői boldog reménységben. Kérünk az előttünk levő hétért, annak minden napjáért, mikor együtt indulunk, hogy Megváltónkat a megaláztatás és felemeltetés, az önmegerősítés és dicsőítés útján kövessük, hogy majd mi is térdet hajthassunk előtte és magasztalhassuk Őt, mert Ő úr mindenek felett a Te neved dicsőségére. Formálj bennünket Jézus Krisztus igaz követőivé. Őérette kérünk, hallgasd meg könyörgésünket. Ámen