Ámen

Mi van a kezdő és a végszó között, mi van középen? Első ránézésre egyértelmű a válasz, hogy idén a koronavírus volt a középpontban, minden erről szólt, mindent ez határozott meg. De tényleg a koronavírus volt, van a középpontban?

Ablonczy Tamás
2020. december 31. óév

Lekció: 146. zsoltár

Textus: “Ezek után láttam: íme, nagy sokaság volt ott, minden nemzetből és törzsből, népből és nyelvből, amelyet megszámlálni senki sem tudott; a trón előtt és a Bárány előtt álltak fehér ruhába öltözve, kezükben pedig pálmaágak, és hatalmas hangon kiáltották: Az üdvösség a mi Istenünké, aki a trónon ül, és a Bárányé!
Az angyalok mind ott álltak a trón, a vének és a négy élőlény körül, arcra borultak a trón előtt, és imádták Istent ekképpen: Ámen! Az áldás, a dicsőség és a bölcsesség, a hálaadás és a tisztesség, a hatalom és az erő a mi Istenünké örökkön-örökké! Ámen!
Ekkor megszólalt az egyik vén, és megkérdezte tőlem: Kik ezek a fehér ruhába öltözöttek, és honnan jöttek? Ezt mondtam neki: Uram, te tudod. Ő így válaszolt: Ezek azok, akik a nagy nyomorúságból jöttek, és megmosták ruhájukat, és megfehérítették a Bárány vérében. Ezért vannak az Isten trónja előtt, és szolgálnak neki éjjel és nappal az ő templomában, és a trónon ülő velük lakik. Nem éheznek és nem szomjaznak többé, sem a nap heve, sem más hőség nem bántja őket, mert a Bárány, aki középen a trónnál van, legelteti őket, elvezeti őket az élet vizének forrásaihoz, és Isten letöröl szemükről minden könnyet.”
(Jelenések könyve 7. fejezet 9-17. versei)

Kedves Gyülekezet!

Az angyalok éneke formailag meglepő: ahhoz szoktunk, hogy az imádságainkat Ámen-nel zárjuk, de itt az elején is van egy Ámen, ez keretezi itt Isten dicsőítését. Ahogyan ez az ige az évünket is: az év első istentiszteletén is ez volt a prédikáció alapja, ezzel indítottuk az esztendőt, ez adott bátorítást, ebből meríthettünk reményt, hitet. Ahogy most év végén is ez hangzik el zárszóként.
Ámen – úgy legyen! Imádságok végén közösen bólintunk rá, egy hittel kiáltunk. Így imádkoztunk az év elején – de úgy lett? Nem épp így képzeltük el a 2020-as évet. Egy éve senki nem gondolta, hogy így fog alakulni ez az év. Bizakodóbbak voltunk, hogy minden mehet tovább hasonlóan a megelőző időszakokhoz. Sok számításunkat keresztülhúzta a vírus. Optimistábbak, derűlátóbbak voltunk – alaptalanul. Jobban bíztunk a körülményekben, a képességeinkben, mint kellett volna.
Úgy lett, ahogy imádkoztunk? Hiszen az Ámen végszóval az imádság tartalmát igeneljük. Erre a kérdésre már nem olyan egyértelmű a válasz. Talán éppen olyan lett az év, amilyenek a korábbi imádságaink voltak. Egy éve talán annyira bíztunk magunkban, hogy azt gondoltuk, megy ez Isten nélkül is, kézben tartjuk az életünk eseményeit. Ezért aztán az imádságaink felületesebbé váltak, magunk sem vettük annyira komolyan őket, és magát a lehetőséget sem, hogy az imádságban közvetlenül Istennel beszélgethetünk. Ámen – mondtuk az év elején, és úgy lett? Talán úgy, amennyire komolyan vettük mi magunk is a saját imádságunkat.
De mi van a kezdő és a végszó között, mi van középen? Első ránézésre egyértelmű a válasz, hogy idén a koronavírus volt a középpontban, minden erről szólt, mindent ez határozott meg. Újratanultunk kezet mosni; a szürreálisnak tűnő külföldi képek után mi is hozzászoktunk, hogy maszkot hordjunk mindenhol; már nem tervezünk előre, mert úgyse érdemes; korábban elképzelhetetlen módon húsvétkor nem mentünk templomba, hanem otthon úrvacsoráztunk; és még sok egyéni tapasztalatot lehetne sorolni.
De tényleg a koronavírus volt, van a középpontban? János látomásában egyáltalán nem! Hanem a Bárány áll középen. És nemcsak azért, mert akkor, az első század végén még nem volt koronavírus, hiszen volt helyette sok más szörnyűség. Elég ehhez beleolvasni kicsit hosszabban a Jelenések könyvébe, aminek a látomásaira nyilván a korabeli események is ngy hatással voltak. De a Jelenések minden rémisztő jelensége ellenére nem ezek állnak ennek a könyvnek sem a középpontjában, bár talán sokaknak úgy tűnik, hogy ez az egész írás a szörnyű képeivel, képzeteivel a világ jövendőbeli pusztulásának fázisait tárja elénk. Mégsem ez áll a középpontjában, hanem rögtön a könyv eleje leszögezi, hogy ez “Jézus Krisztus apokalipszise”, azaz őróla hull le a lepel, ő mutatkozik be, ő áll a középpontban! Ahogyan a felolvasott rész mennyei jelenésében is. Az elmúlt 2020. évre is visszatekinthetünk úgy, hogy meglátjuk benne a középpontban álló Jézus Krisztust!
Megláthatjuk őt, aki “letörli a könnyet a szemünkről.” Kicsit talán furcsa, hogy egy mennyei látomásban miért van könny, hiszen maga Jézus mondta, hogy ott már nem lesz sírás és fogcsikorgatás, de ez a könny inkább olyan, ami még ottmaradt azoknak a szemében, akik a földről a mennybe épp fölkerültek, hiszen “nagy nyomorúságból jöttek.” Vigasztaló ez számunkra is így, az év végén viszsatekintve. Hiszen volt könny, gyász, szomorúság az elmúlt hónapokban. De a középpontban a könnyet letörlő, önmagát áldozó Bárány, Jézus Krisztus áll.
Ennek az évnek a végén talán furcsa, nem ideillőnek tűnő ez az istendicsőítés, amit a mennyei kórus énekel: “Ámen! Az áldás, a dicsőség és a bölcsesség, a hálaadás és a tisztesség, a hatalom és az erő a mi Istenünké örökkön-örökké! Ámen!” Mégis, abban erősít meg most, visszatekintve is az ő énekük, hogy egyedül Istené a dicsőség. Ámennel kezdődik és Ámennel zárul. Ez a héber szó szó szerint azt jelenti, hogy szilárd, biztos, erős. Ennek a ragozott alakját használták a templom tartópilléreinek, oszlopainak leírására is, és ebből a szóból származik a hitre vonatkozó ige is.
Ámennel kezdtük az évet, és Ámennel zárjuk. A kettő közt pedig a mennyei kórushoz csatlakozva mi is hittel, meggyőződéssel valljuk, hogy Jézus Krisztus áll a középpontban. Az a Jézus, aki áldozati báránnyá lett értünk, de így lett győztessé is: hogy letöröljön minden könnyet. Ámen.