Ugye, nektek is mondta már anya, apa, nagymama, nagypapa, hogy drága kislányom, drága kisfiam, drága unokám? Ezt ugye nem azért mondták, mert sok pénzen vettek meg titeket az üzletben, és nem is azért, mert sok pénzt költenek rátok, hanem ellenkezőleg: pont azt akarják kifejezni, hogy semmi pénzért nem adnának oda titeket senkinek! Istennek pontosan ilyen drága volt Jézus Krisztus, a saját Fia! Ezért mondja, hogy ?drága sarokkövet teszek le ide nektek?, az én szívemnek drága sarokkövét, aki olyan értékes nekem, hogy a világ minden kincséért nem adnám oda! Hát a világ minden kincséért nem is adta Isten senkinek. De egyvalamiért mégis odaadta, letette ezt a drága sarokkövet. Az emberért. Miértünk. A gyerek-emberekért és a felnőtt emberekért.
Sánta Ibolya
2018. június 10. hittanévzáró
Lekció: 118. zsoltár 19-29. versek
Imádkozzunk! Istenünk, mennyei Atyánk, köszönjük, hogy itt lehetünk a te templomodban! Köszönjük, hogy év közben jobban megismerhettünk téged a hittanórákon, gyerek-istentiszteleteken. Köszönjük, hogy segítettél a dolgozatokban, akkor is, amikor nem tanultunk rendesen. Segíts abban is, hogy ha nem sikerül valami, ne adjuk fel! Tudjuk, hogy a kudarcokat is a javunkra tudod fordítani.
Hálát adunk a barátainkért és imádkozunk azokért, akik bántottak bennünket!
Add Szentlelkedet, hogy teljes szívből figyelni tudjunk most Igédre. Jézusért kérünk, hallgass meg minket! Ámen.
Textus: „Levetve tehát minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irigységet és minden rágalmazást, mint újszülött csecsemők a hamisítatlan lelki tejet kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre; mivel megízleltétek, hogy jóságos az Úr. Járuljatok őhozzá, mint élő kőhöz, amelyet az emberek ugyan megvetettek, amely azonban Isten előtt ?kiválasztott és drága?; ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által. Ezért áll ez az Írásban: ?Íme, leteszek Sionban egy kiválasztott drága sarokkövet, és aki hisz benne, nem szégyenül meg?. Néktek, a hívőknek drága kincs; a hitetleneknek pedig az a kő, amelyet megvetettek az építők, sarokkővé lett, megütközés kövévé és botránkozás sziklájává; azok beleütköznek, mert nem engedelmeskednek az igének.” (Péter első levele 2. rész 1-8. versei)
Kedves Testvérek, Kedves Szülők, Nagyszülők, Kedves Gyerekek!
Szeretettel köszöntelek titeket újra egy hittan évzáró istentiszteleten! Gondolkodtam azon, hogy miről prédikáljak nektek, mert az emeleti hittantermek neveinek már a végére értünk. Aztán eszembe jutott, hogy egy nagy dolog előtt állunk: meg fog változni a templomunk! Még az is lehet, hogy a hittantermekbe nem kell felmenni a negyedik szintre ? meglátjuk. De ez a rész, ez a szép templomi rész is meg fog változni, nem csúnyábbra, hanem úgy akarjuk, hogy még szebbre! Ezért olvastam fel ezt az Igét az építkezésről. Most következik az a kérdés, amire szokás szerint a prédikáció végén válaszolni lehet. Egy kicsit csalafinta módon teszem fel ezt a kérdést, de aki végig figyel, az könnyen tud rá válaszolni. Kétszer elmondom: hány helyen vagyunk most? Hány helyen vagyunk most?
Ha vannak itt építészmérnök apukák vagy anyukák, nagypapák vagy nagymamák ? tudom, hogy egy biztosan van, aki a mi templomunk terveit készítette ?, vagy építésvezetők, vagy pláne, kőművesek, azok most a saját szakmájukról fognak hallani. Nekik azért is érdekes lehet a Biblia, mert nagyon sokat beszél mindenféle építkezésekről. Nem is hinnénk, hogy Istennek milyen fontos az építkezés! Ezért aztán nem csoda az sem, hogy a Bibliának is van egy másik neve, amit egy építkezéseken használt szerszámról, egy kőművesszerszámról kapott. Meg is mutatom nektek: ez az. Nem úgy néz ki, mint egy kőművesszerszám, ugye? Pedig enélkül nem tudtak igazi nagy, szép, ünnepélyes épületeket építeni! Azért, mert ez a fonal függőleges, nem ferde. Nem ferde, mert ott van az a kő, amely egyenesen húzza le a föld felé! Ha elferdítem, akkor is visszaáll, és egyenesen, függőlegesen fog állni. Nos, ennek a szerszámnak a neve, nem magyarul, hanem a Biblia nyelvén, görögül, hogy Kánon. Ugyanaz, mint az iskolában, amikor kánont énekeltek. Ezt a nevet kapta, a Kánon nevet kapta másik névként a Biblia is. Azért, mert aki a Bibliát követi, aki szereti azt, ami benne van, az egyenes életet él és nem ferdét!
Péter apostol, aki ezeket írta, amit felolvastam, halász volt, nem kőműves, de azért nagyon szakszerűen ír egy építkezésről. Mégpedig egy templomépítésről ír, ahogy nálunk is, templomépítés lesz majd. Volt minden komoly, nagy építkezésen egy nagy kő: óriási, nagyobb volt, mint egy ember. Nem mindig téglából meg vasbetonból építkeztek ugyanis, hanem régen kőből. Ezért is kő-műves a kőműves, nem téglaműves vagy betonműves, mert nagyon sokáig kőből építkeztek az emberek. Ez a kő jóval nagyobb volt, mint az összes többi, és ezt a nagy követ tették a leendő épület helyén a sarokra. A sarokra: ezért volt az a neve, hogy sarokkő. Az összes többi követ, az összes többit ehhez illesztették, meg persze, egymáshoz. Nagyon finoman, milliméternyi pontossággal lecsiszolták, hogy ne legyen rajta semmi repedés, semmi rossz kiszögellés. Úgy voltak lecsiszolva, hogy szépen illeszkedjenek a nagy sarokkőhöz és egymáshoz. Akkor állt biztosan egy épület, csak akkor, ha a sarokkő elég erős volt, hogy az egész épület súlyát elviselje és összefogja az összes többi követ. Mindenki ilyen házban szeret élni. Ilyenben érzi biztonságban magát. Ha ezt a sarokkövet valami nagy erő ? mondjuk, egy földrengés ? kimozdítaná, akkor az egész épület összeomlana. Ezért ez a kő volt a legdrágább, ez került a legtöbbe, ez volt a legértékesebb.
De ha megnézzük Péter levelét, amit felolvastam, kiderül, hogy ő ugyan nagyon pontosan tudja, hogy hogyan kell egy szép, nagy, biztonságos épületet, templomot megépíteni, mégis itt egy másfajta építkezésről ír. Azt mondja, hogy élő kőből is épül egy templom! Hát az milyen? A kő élő?! Tud lélegezni, enni, inni, szeretni? Nem. Akkor mire gondolhatott Péter, Jézus első tanítványa, ez a nagyon okos ember? Tulajdonképpen könnyű kitalálni, mert ő maga elárulja: ?Jóságos az Úr ? Jézus Krisztus ?, menjetek őhozzá, mint élő sarokkőhöz!? Jézus Krisztus olyan erős, olyan hatalmas, olyan szilárd, mint a templomépítéseken az a legnagyobb, legfontosabb kő, a sarokkő, amihez az egész épületet, az összes többi követ illesztették, amely elbírta az épületet és egybetartotta, ami nélkül az egész épület összeomlana! Azért élő sarokkő ez, mert nem élettelen sziklából vájták ki, mint a többi építkezéshez, hanem Jézus Krisztusról van szó! Ő pedig nagyon is élő: azért is, mert itt élt köztünk, de még inkább azért is, mert fel tudott támadni a halálból. Márpedig, aki olyan erős, olyan hatalmas, hogy a halálból is életre tud támadni, az már igazán élő! Még sokkal inkább élő, mint aki meg sem halt.
De ezt az egész szép képet, hogy Jézus Krisztus olyan, mint egy szép nagy, értékes, drága, sokba kerülő sarokkő, nem is Péter találta ki, hanem Isten. Mert ha valaki igazán ért az építkezéshez, Isten ért hozzá! Ezért mondtam, hogy akinek a foglalkozása az építkezéshez tartozik, azt különösen érdekelheti a Biblia, a Kánon. Péter maga, nyíltan leírja: Isten ezt már régen megmondta! ?Így szólt: ide teszek közétek, nektek egy drága sarokkövet ? az én drága, szeretett Fiamat, Jézus Krisztust ?, és aki hisz benne, nem vall szégyent?. Ugye, nektek is mondta már anya, apa, nagymama, nagypapa, hogy drága kislányom, drága kisfiam, drága unokám? Ezt ugye nem azért mondták, mert sok pénzen vettek meg titeket az üzletben, és nem is azért, mert sok pénzt költenek rátok, hanem ellenkezőleg: pont azt akarják kifejezni, hogy semmi pénzért nem adnának oda titeket senkinek! Istennek pontosan ilyen drága volt Jézus Krisztus, a saját Fia! Ezért mondja, hogy ?drága sarokkövet teszek le ide nektek?, az én szívemnek drága sarokkövét, aki olyan értékes nekem, hogy a világ minden kincséért nem adnám oda! Hát a világ minden kincséért nem is adta Isten senkinek. De egyvalamiért mégis odaadta, letette ezt a drága sarokkövet. Az emberért. Miértünk. A gyerek-emberekért és a felnőtt emberekért. Pedig tudta, hogy lesznek, akik megvetik, akik így, vakon beleütköznek, vagy belebotlanak, és haragjukban még megrugdossák. Itt van, olvassuk is a Bibliában: ?megvetették a sarokkövet, megütközés kövévé, a botránkozás kövévé lett, mert nem engedelmeskedtek neki?.
Pedig Isten célja nem ez volt. Ő azt akarta, hogy higgyenek benne, ebben a szívének drága sarokkőben, Jézusban, hogy nekik is drága kincs legyen ez a sarokkő, Jézus, akit semmi pénzért nem tagadnak meg, semmi pénzért nem adnak el, semmilyen pénzért nem árulnak el, semmiért oda nem adják! És sokan voltak ilyenek, ma is sokan vannak. Pont ilyeneknek írja Péter: ?nektek, hívőknek ő drága kincs?. És amikor így van, hogy valakinek ő drága kincs, akkor csoda történik: a hívők hasonlítani kezdenek ehhez az élő kőhöz. Nem én mondom, Péter mondja: ti is, mint élő kövek, járuljatok az élő sarokkőhöz és épüljetek fel lelki házzá! Hozzá illeszkedjetek, hozzá illjen az életetek, ahogyan akkor is a köveket nagyon pontosan csiszolták egymáshoz. Mindenféle repedések, mindenféle rossz kiszögellések nem lehetnek rajta ? ezekről is ír Péter: gonoszság, álnokság: hátsó szándék, képmutatás, irigység, rágalmazás: rosszat hazudozni valakiről a háta mögött ? mindent föl sem sorol. De nincs is rá szükség, mert azt hiszem, a szíve mélyén mindenki tudja, hogy hol vannak benne repedések, meg ilyen kiszögellések, amiket le kell csiszolni. Nem egyedül, úgy nem is menne! Isten segít a szívünkben és az akaratunkban a Szentlélek által, de azért nekünk is igyekeznünk kell.
Péter apostol, Jézus első tanítványa, egyszerű halász, de nagyon okos ember, aki hitt Jézusban és szerette őt, kétféle építkezésről ír itt. És most érdemes figyelnetek, mert aki most figyel, az fog tudni jól válaszolni az elején feltett kérdésre. Írt Péter apostol egy olyan építkezésről, ahol igazi kövekből építenek templomot, kőtemplomot, amilyen építkezés nálunk is lesz! Mert a tégla és a beton is olyan, mint a kő, így hát a mi templomunkra is mondhatjuk, hogy ez egy kőtemplom. A másik templom, amiről Péter ír, egy élő kövekből épült templom, ahol a legfontosabb az alap, az élő és drága sarokkő, Jézus Krisztus. Akik hisznek benne, azoknak ő drága kincs, azoknak semmiért nem eladó! Akik hisznek benne, azok maguk is élő kövekké válnak, belőlük is épül egy templom: a lelki templom. Ez a fontosabb! Itt nálunk is hiába lesz nagyobb a templom, mint ahogy tervezzük, semmit nem ér, kár bele a pénzt fektetni, ha nem vagyunk mi is templom, egy lelki templom! Kár bele pénzt ölni, ha belőlünk, mint élő kövekből nem növekszik egyre nagyobb és egyre szentebb lelki templom!
Még nem mondom, hogy ámen, mert tudjátok, úgy szoktuk, hogy az igehirdetést ilyenkor igazából ti fejezitek be. Ehhez lemegyek az úrasztalához, és ott megismétlem azt a kérdést, amit az elején tettem fel. Egy pillanat türelmet kérek! ? Tehát a kérdés úgy hangzott, elég csalafintán, hogy hány helyen vagyunk most? Hány helyen vagyunk egyszerre most? – Gyere ide. Nagyon ügyes vagy, állj csak ide mellém, de várunk egy kicsit. Még egyszer felteszem a kérdést, csak hozzáteszek, változtatok valamit: hány templomban vagyunk most? Gyere Edgár, gyere Csongor! Aki jelentkezett, mindenki jöjjön! Újra kérdezem, még egy kicsit hosszabban: hányféle templomban vagyunk most? Tehát: hány helyen vagyunk most? Hány templomban vagyunk most? Hányféle templomban vagyunk most? Senki többet, harmadszor? ? Akik itt álltok, tőletek azt kérem, hogy gondoljátok meg belül ? nem kell hangosan, csak gondolatban ?, hogy mit válaszoltok, jó? Utána szépen sorban mindenki idejön, és jó hangosan belemondja a mikrofonba a válaszát. Nem baj, ha ugyanazt mondja a másik is, amit te akartál: minél többször hallják a felnőttek meg a többi gyerek, annál jobban meg tudják jegyezni, hogy hány helyen vagyunk most, hány templomban vagyunk most, hány féle templomban vagyunk?
? Szerintem egy helyen vagyunk, Isten házában.
? Szerintem annyi templomban vagyunk, ahányan vagyunk. Mi vagyunk az élő kövek, és hogyha hiszünk, akkor mibelőlünk is templom lesz.
? Szerintem kettőben vagyunk. Az egyik az, amit a kőművesek építenek, a másik az, ami élő kőből épül.
Nagyon ügyesek voltatok, fussatok a helyetekre!
Korrigálnom kell az én elkészített válaszomat, mert persze kő-templomban is vagyunk, ugyanakkor lelki templomban is vagyunk, de mi magunk is, ahogy hallottuk a kis igehirdetőtől, mi is, ahányan vagyunk, annyi templom vagyunk! Ámen.
Imádkozzunk!
Urunk Jézus Krisztus, köszönjük, hogy te biztos alap, sarokkő vagy! Soha nem csapsz be, rád épülhet az itteni életünk és az örökéletünk. Sokszor nehéz hozzád illeni és illeszkedni, sokféle repedés meg kiszögellés van rajtunk. Bocsásd ezt meg és kérünk, add Szentlelked erejét, hogy igazi élő kövek maradjunk!
Istenünk, magasztalunk téged, hogy a kiválasztott és drága Sarokkő értékével felért a mi megváltásunk és örökéletünk! Köszönjük, hogy cserébe ő, Jézus, nekünk is drága kincsünkké vált, akit semmiért oda nem adunk! Könyörgünk hozzád azokért, akik megvetik, akik megütköznek rajta, akik nem engedelmeskednek neki! Könyörgünk a betegekért, azokért, akiket ismerünk és azokért, akiket mi nem, de te igen. A gyászolókért, akiket mi ismerünk, és akiket mi nem, de te igen. A nehézsorsú családokért, gyerekekért, azokért, akiket mi ismerünk, és akiket nem, de te igen. Az üldözöttekért és az üldözőikért könyörgünk, akiket mi ismerünk, és akiket mi nem, de te igen. Minden emberért, akit csak ismerünk, és akiket mi nem, de te igen! Ámen.
Lejegyezte: Vásárhelyi Péter