Mennyi, mennyi egyéni vagy objektív adottságból fakadható feszültségforrás mindez a tanítványi körön belül! S még nem szóltunk a konkrét egyéniségükről, amelyek viszonylag jól érezhetők a bibliai leírásokban, a vitáikról, hogy ki a nagyobb köztük, és a csendes többségről, akiknek csak a nevét tudjuk az evangéliumi felsorolásból. Összefoglalva azt láthatjuk, hogy a tizenkettes kör megjelenít földrajzi, történelmi adottságokat, társadalmi, gazdasági, vagyoni, politikai, műveltségi, kulturális, erkölcsi különbségeket, személyes és rokoni kapcsolatokat. Mai meghatározással mondhatjuk: reprezentatív minta. Ebben van kockázata is, de ebben van legfőbb üzenete is! Mert inkább mondjuk így: gyülekezeti minta ez! Egyáltalán nem mintagyülekezetet, hanem gyülekezeti mintát választott Jézus! A szándéka ebben az összetételben teljesen nyilvánvaló: nem mintagyülekezetet, amit talán mi választanánk, vagy látnánk jónak, hanem olyan gyülekezeti mintát adott, amivel mindig számolnunk kell.

Sánta Ibolya
2015. augusztus 9.

Lekció: 80. zsoltár

Imádkozzunk! Urunk Jézus Krisztus, köszönjük, hogy szeretetedből élünk, abból, hogy megajándékoztál hittel, velünk vagy Lelkeddel, hogy ma, ünnepnapodon minősítetten köztünk vagy, mert a Te nevedben jöttünk össze. Urunk, te mindenkor kész voltál tanítani; taníts most minket is, mert szeretünk, mégis megbotlunk ítéleteinkben, még kérdéseinkben is. Hallgass meg most nevedért minket! Ámen.

Textus: Azután felment a hegyre, és magához hívta, akiket akart; ők pedig odamentek hozzá. Tizenkettőt választott ki arra, hogy vele legyenek, és azután elküldje őket, hogy hirdessék az igét, és hogy a tőle kapott hatalommal kiűzzék az ördögöket. Kiválasztotta tehát a tizenkettőt: Simont, akinek a Péter nevet adta, Jakabot, a Zebedeus fiát és Jánost, a Jakab testvérét, akiknek a Boanerges nevet adta, ami azt jelenti, mennydörgés fiai; továbbá Andrást és Fülöpöt, Bertalant és Mátét, Tamást és Jakabot, az Alfeus fiát, Taddeust és Simont, a Kananeust, Júdás Iskáriótest, aki el is árulta őt. (Márk evangéliuma 3. rész 13 ? 19. vers)

Kedves Testvérek, az elmúlt vasárnap arra hallottunk biztatást, hogy szeressük meg Márk evangéliumát, ezt a leginkább hátrasorolt evangéliumot. Sok adottságát elemeztük, megvizsgáltuk ennek az evangéliumnak. Most hasonló utat érdemes megtennünk a tizenkét tanítvánnyal kapcsolatban. Ha szokatlan lesz is ez, kérem a testvérek türelmét, mert most is látni fogjuk, amit múltkor, hogy a bibliai szövegek elemzése nemcsak a lelkészeknek, a szakembereknek érdekes, hanem mély üzenete van a mindenkori gyülekezetek számára is!

Talán sokakban úgy él, ahogy sokáig bennem is, hogy Jézus elhív szép sorban tizenkét embert, azután e köré a kis mag köré gyülekeznek egyre többen, így lesz a hetvenes tanítványi kör, s aztán néha százak, néha ezrek veszik még körül őket. De az evangéliumi beszámolók ezzel ellentétesek. Jézus köré sokan gyűlnek, sok rendszeres hallgatója, követője van és ezek közül választ ki magának tanítványokat. ?Akiket akart? ? mondja hangsúlyosan Márk. Hangsúlyos ez a két szó, eredetileg a szuverén istenfiúi választást fejezi ki. De könnyen hozzákapcsolódik bennünk az a vélekedés, várakozás, hogyha Jézus ilyen céltudatosan választott, akiket akart, akkor bizonyára jól meggondolta, hogy mit tesz, jól megfontolta, hogy kiket is választ: bizonyára egy olyan közösséget, amelyet példaképül lehet állítani, egy kis mintagyülekezetet, akiken bemutathatja, hogy milyennek kell lennie a majdani gyülekezeteteknek, egyháznak.

S támogatja ezt a várakozást még három meggondolás is. Az egyik, hogy Lukács evangéliumából még világosabban tudjuk, hogy Jézus az egész éjszakát imádságban töltötte az Atyával a választás előtt. Itt Márk inkább csak jelzi ezt azzal, hogy Jézus felment a hegyre, ami azonban a Tízparancsolat óta az Istennel való találkozás helye. Bizonyára megtanácskozta az Atyával ezt a választást is. A másik, ami azt a feltételezésünket erősítheti, hogy valamiféle mintaközösséget választott Jézus, az, hogy a tizenkettes számról nyilvánvaló, régóta tudjuk, az egész Izraelt, az egész Isten népét jelképezi. Ám ennek van egy olyan éle, üzenete is a nép hivatalos vezetői felé, hogy ők bizony a názáreti rabbi, Jézus szerint alkalmatlanná váltak Isten előtt a nép vezetésére, és hogy ő a tanítványok kiválasztásával Izrael új közösségének az alapjait fekteti le, új, igazi vezetőket hív el bennük. Ebben az esetben azonban ők csak különbek, csak tökéletesek lehetnek! És ráadásul megerősíti ezt a bibliai szöveg is annyiban, hogy az eredeti görög nyelven nem is választásról van szó, hanem egy olyan kifejezés áll itt, amit teremtésnek, alkotásnak is érthetünk: egy új, tökéletes tanítványi közösség megteremtésének, megalkotásának.

Mégis, ha megnézzük közelről ezt a mikroközösséget, egészen meglepő, ezzel ellentétes kép rajzolódik ki! Azt látjuk, hogy Jézus nagyon is nagy kockázatot vállal, amikor éppen ezt a tizenkét férfit választja, teremti maga köré. Az evangéliumok maguk is érzékeltetik ezt, amikor beszámolnak arról, hogy ismétlődő feszültségek vannak köztük, de amikről nem írnak, csak közvetetten vannak ott az evangéliumokban, azok az adottságok is komoly feszültségforrások lehetnek a mindenkori ? nemcsak az akkori ? keresztyén gyülekezetben! Mert amíg ma sorra vesszük ezeket, gondoljunk végig magunkra ? hiszen az egész vállalkozásunknak azért van értelme, hogy magunkra nézve nyerjünk felismeréseket, üzenetet!

A tizenkét tanítvány összességében reprezentálja Izrael tizenkét törzsét, de nemcsak így, puszta létszámában, hanem arányában is. Tizenegy galileai, egy júdai, vagy latinosan júdeai van közöttük, és ebben megjelenik Izrael történelme is: a legfájóbb mozzanat, a kettészakadás. Júda törzse, bár félig Benjámin is vele tartott, de ez alkotta a déli országrészt, a többiek az északit. Ám ezzel az aránnyal nemcsak a kettészakadásra mutat Jézus, hanem az az ígéret is ott van a kiválasztásban, hogy mégis együvé tartoznak, hogy ő mégis az egész Isten népét megmenteni jött!  Nagyobbrészt kétkezi munkából élő emberek alkotják ezt a közösséget, ahogy kivehető, körülbelül heten halászatból élnek. Egyetlen értelmiségi ? közel tíz százalékos arányt képviselve ? Máté, a vámszedő. Valószínűleg kiemelkedően a legvagyonosabb is közöttük. Máté több szempontból is viszonyítási pont, kicsit különálló alak: nemcsak szellemi foglakozása és vagyona miatt, hanem politikai és pénzügyi múltja miatt is. Ugyan ő ért a pénzhez, de mégsem ő a pénztáros, hanem Júdás, akiről tudják ? de legalábbis János, a tanítvány tudja ?, hogy lopott a közös pénzből. De abban is szemben állt Mátéval, hogy az vámszedőként kiszolgálta a leigázó birodalmat, Rómát, míg Júdás valószínűleg szabadságharcos. Az ?Iskáriótes? kifejezésben sokan a szikárius kifejezést látják, amely azt a tőrt jelenti, amit a ruha ráncai közé alkalmas módon el lehetett rejteni, hogy aztán egy-egy magányosan kóborló római katonát eltehessenek vele láb alól. Nem zárhatjuk ki, hogy ilyet Júdás is cselekedett. De nem áll egyedül ezzel, mert hasonló pártálláson volt Simon, a ?kananeus? is: a megnevezés a legradikálisabb szabadságharcos irányzatra utal. Különben éppen Júdás az egyetlen júdeai, ahogyan neve is mutatja, az enyveskezű, az áruló, Jézus egyetlen földije ? hiszen születése jogán Jézus is júdai. S könnyen jellemezhette Júdást is a júdaiak fensőbbségtudata a tizenkettő körén belül a galileaiak származásúakkal szemben. Tehát csak ez a három ember így, egy csapatban milyen sokrétű kockázati tényező! De Jézus nem zavartatja magát: éppen egy átimádkozott éjszaka után, igen, ezt a hármat, jellemükkel, múltjukkal együtt beválasztja a tizenkettő közé!

 András és Fülöp görög neve a görög, a hellén hatásokra mutat a családokban, szemben a zsidó identitást elkötelezetten őrző irányzatot követőkkel. És hogyha a határon túli magyarokra gondolunk, hasonló törekvésükre, akkor jól érzékelhetjük, hogy miről is van szó. Talán nem véletlen, hogy Fülöp az, a görög nevű Fülöp, akit az utolsó páskaünnep előtt az ünnepre Jeruzsálembe látogató, érdeklődő görög zarándokok megszólítanak: mutasd meg nekünk Jézust! S később majd mekkora jelentősége lesz ennek az itt még árnyalati különbségnek, hajszálrepedésnek! Pál missziói munkájában nagy kérdés lesz, hogy mi maradjon érvényesnek a zsidó hitből és szokásokból a pogány, a görög-hellén kultúrából jövő keresztyének számára, s ő maga majd éppen így foglalja össze hitvallását: zsidónak zsidóvá, görögnek göröggé lettem.

Még egyet említsünk meg a tizenkettes kör adottságaiból: két testvérpár is van a tizenkettes körben, ez egyharmados arány. S az egyik pár közülük, János és Jakab, feltehetően rokoni kapcsolatban voltak Jézussal. Talán ezért is kérte az anyjuk Jézus két oldalán a helyet a majdan eljövendő Isten országában a fiainak. S pont ez a testvérpár, ez a kettes testvérpár van benne Péterrel a hármas belső tanítványi körben, akiket Jézus külön is magával vitt például a megdicsőülés hegyére vagy az utolsó éjszakán, a Gecsemáné kertben. Ebben a belső hármas tanítványi körben, a két testvérpárból álló négyesből azonban egy valaki kimaradt: András, aki pedig János evangéliuma szerint a testvérénél, Péternél hamarabb mondja ki, sőt éppen Péter hallja tőle először: megtaláltuk a Messiást!

Mennyi, mennyi egyéni vagy objektív adottságból fakadható feszültségforrás mindez a tanítványi körön belül! S még nem szóltunk a konkrét egyéniségükről, amelyek viszonylag jól érezhetők a bibliai leírásokban, a vitáikról, hogy ki a nagyobb köztük, és a csendes többségről, akiknek csak a nevét tudjuk az evangéliumi felsorolásból. Összefoglalva azt láthatjuk, hogy a tizenkettes kör megjelenít földrajzi, történelmi adottságokat, társadalmi, gazdasági, vagyoni, politikai, műveltségi, kulturális, erkölcsi különbségeket, személyes és rokoni kapcsolatokat. Mai meghatározással mondhatjuk: reprezentatív minta. Ebben van kockázata is, de ebben van legfőbb üzenete is! Mert inkább mondjuk így: gyülekezeti minta ez! Egyáltalán nem mintagyülekezetet, hanem gyülekezeti mintát választott Jézus! A szándéka ebben az összetételben teljesen nyilvánvaló: nem mintagyülekezetet, amit talán mi választanánk, vagy látnánk jónak, hanem olyan gyülekezeti mintát adott, amivel mindig számolnunk kell. Mit jelent ez? Csak néhány vonatkozásra figyeljünk!

Először is azt jelenti, hogy Jézus milyen nagy kockázatot vállal az elhívottak közösségével! És ma sem vállal kisebbet és kevesebbet, mint akkor. Valamennyien, külön és együtt, mint közösség, kockázati tényezők vagyunk a számára. De ez azt is jelenti, hogy nem baj, ha Isten népe vegyes, tarka, ha többféle múltú, hátterű ember alkotja. Nem az a kérdés, hogy ki honnan jön, hanem hogy kivé lesz Jézust követve! Megmaradhat olyannak, ahogy megérkezett a tanítványi körbe, mint Júdás, de változhat is, lassan alkalmassá válhat arra, amire Jézus elhívta, mint a tizenegy. Lehet, hogy könnyebb a helyzet, ha egy gyülekezet viszonylag homogén összetételű, de nem biztos, hogy egészséges! Nemcsak arra gondolok, hogy például itt mennyire hiányzik olykor egy mesterember, aki felfúrja a fogast az ovisok hittantermében, hanem arra is gondolok, hogy milyen könnyen elveszítjük a kapcsolatot a másféle világlátással, a másféle életérzéssel élő emberekkel, keresztyénekkel! Amit pedig Jézus és Pál olyan hangsúlyosan képviselt és fontosnak tartott.

Jó az ? erre tanít minket tovább Jézus választása ?, ha a gyülekezetekbe nemcsak szóló családtagok járnak, hanem testvérek, családok együtt. Az egész közösségen belül ezek különösen erős csomópontok lehetnek, akár a szolgálatban is. Talán nem véletlen, hogy Jézus kiemelten rájuk épített a tanítványi körben! De ezzel együtt Jézus nem támogat semmiféle klánosodást, amire ? sajnos ? van olykor némely helyen példa, sem kiváltságot nem biztosít, ahogyan elutasította a Zebedeus-fiúk édesanyját is, jóllehet valószínűleg rokonai voltak. A családok, a rokonok egy gyülekezeten belül építő, és ne hatalmi csomópontok legyenek!

Arra is megtanít minket a tizenkettes körről szóló evangéliumi beszámoló, hogy nem biztos, hogy azok hoznak létre csak maradandót, akik nagyon aktívak, akik nagyon szem előtt vannak, akik sokat szerepelnek, talán kiválasztott tisztségviselők: mert nagyon sokatmondó, hogy a többitől leginkább különálló, csendes tanítvány, Máté az egyik, aki evangéliumot írt, amely máig benne van a Kánonunkban! Mindig érdemes a figyelő, háttérbe húzódókra tekinteni, számon tartani őket, akik mégis a maguk vállalta feladatot elvégzik. Itt is több ilyet ismerünk.

Lehet még a tizenkettes tanítványi gyülekezeti mintában egyéb dolgokat is azonosítani a mi helyzetünkkel, keresni, hogy milyen megerősítő vagy figyelemreméltó elemre bukkanhatunk, de most az istentiszteleten inkább azt érdemes megnézni, hogyan kezelte Jézus a csoportban, a tizenkettes körben levő feszültségeket, amennyire ezt az evangéliumok elénk adják. Azt látjuk, hogy elvállalta a kockázatot a tanítványok kiválasztásával, de mindenekfelett és mindent megelőzően az Isten országáról tanította őket. Sokkal fontosabb a számára, hogy az evangélium átjárja őket, mint az, hogy Júdásnak a 6. parancsolatot: Ne lopj! magyarázza, vagy Máténak és Júdásnak meg a kananeus Simonnak politikai felvilágosító kurzust tartson, vagy egyeztetést kezdeményezzen. Jóllehet, mind a pénzről, mind a hatalom természetéről megvolt a karakteres véleménye, ebben mégis mintha azt követné, hogy ?akinek van füle a hallásra, hallja!?, azaz hallják meg a tanítványok a véleményét az Isten országáról szóló tanításaiból. Mintha az lett volna a koncepciója, hogy az új, a közös jövő, az Isten közös munkája áthidalja a különbségeket, ha a tanítványok híven figyelnek rá.

De aminek a tanítványi körön belül igazi jelentősége volt, azzal érdemben és mélyen foglalkozott, és ez az elsőség többször felmerülő kérdése. Nem arra szeretnék itt utalni, amire tanította őket, hogy tudniillik, aki nagy akar lenni, az legyen a legkisebb. Hanem arra figyeljünk, ahogy tanította ebben őket, nagyon mélyen azt érzékeltetve, hogy komolyan veszi ezt a kérdést! Hogy minden erkölcsprédikációt mellőzve tanította őket, minden olyan szemrehányás nélkül, hogy mi illik egy tanítványhoz, hogy így lejáratják az evangélium ügyét, hogy szégyenletes dolog, amin vitáznak? Az igazán mély problémákat ilyesmivel úgysem lehet megoldani, csak ha megkeressük a lényeget és a gyökeret. Ebben is érdemes követnünk Jézust: ?ő pedig kézen fogott egy kisgyermeket? ? ez a ?hogyan? a hangsúlyos most: ?kézen fogott egy kisgyermeket?. Szemléltet, nem szónokol, hanem rámutat egy gyermekre, egyetlen velős mondatot fűzve ehhez hozzá.

Testvéreim, az elmúlt vasárnapon az volt az egyik üzenet, hogy Jézus bevonul az élet sűrűjébe. A tizenkét tanítvány kiválasztása ugyanezt mutatja. Az emberek sűrűjéből merít. Jézusban nincs semmi félelem vagy tartózkodás az emberek sokfélesége és az ezekből adódó nehézségek miatt! Bátor, elfogulatlan, határozott, mégis nyitott, kész a dolgot a legnehezebb végén megfogni. Őt követve minket is ez kell jellemezzen, mert miért, mire is történt az egész kiválasztás? Egyfelől arra, hogy ?vele legyenek?, de azután ?elküldje őket, hogy hirdessék az igét, sőt, tőle kapott hatalommal kiűzzék az ördögöket?. A feladat túl nagy ahhoz, hogy Jézus hozzáállásából bármit is szem elől tévesszünk!

Végül pedig, a tizenkettő kiválasztása és összetétele új szintre állítja János evangélista egyik legszebb mondatát: ?Jézus szerette az övéit, mindvégig szerette őket?. Ez a megerősítő ?mindvégig? kitétel egy jó értelemben vett patetikus szó, de még valami van benne: az, hogy a gyakorlati zsidó észjárás szerint a szeretet mit jelent. Azt, hogy a szeretet konkrét, egyszerű és megfogható dolgokban van. Mindabban, amit a tizenkettő kezdetben való kiválasztásáról szóló evangéliumi beszámolóval kapcsolatban ma sorra vettünk.

 Miben tapasztalhatjuk hát mi magunk is Jézusnak ezt a mindvégig való, tehát nemcsak a kereszthalál áldozatában megmutatkozó szeretetét? Abban az egyszerű tényben, hogy itt vagyunk ennyifélén, és ennyiféle múlttal, adottsággal, és hogy minket is a tizenkettőhöz hasonlóan kész tanítani Igéjével a Szentlélek által: önmagáról, rólunk és a küldetésünkről. Ámen.

Imádkozzunk!

Urunk Jézus Krisztus, köszönjük, hogy mindig kiválasztasz, mindig te választasz, de nem vagy válogatós. Magasztalunk, hogy még kiválasztó akaratod is arról beszél: mindenki jöhet, mindenkihez közöd van. Ajándékozz meg minket is ezzel a készséggel, elfogulatlansággal. Köszönjük, hogy a szeretet egyszerű tényekben lesz valóság. Taníts minket így szeretni és így felfedezni szeretetedet. Könyörgünk a betegség, a halál árnyékában élőkért, a szenvedélybetegekért, a világ sorsa miatt szorongással élőkért. Mindenkiért, akivel Te magad azonosítottad magad. Ámen.

Lejegyezte: Vásárhelyi Péter