Újságírók jártak a szolgálók vacsoráján

Apróhirdetés – állásrovat

POZÍCIÓNÉV: Legális gyerekmunkás
POZÍCIÓLEÍRÁS: budai értelmiségi reformátusok jól képzett, szépen ápolt gyermekeinek vasárnaponkénti lelki és szellemi továbbtáplálása
ELVÁRÁSOK: mérhetetlen türelem; jókedv; bátorság; az úgynevezett rossz gyerekek szeretete; okosabb, mint egy ötödikes
AMIT KÍNÁLUNK: csillogó szemek; tátott szájak; ölelő kezek; szülők kipihent arca
BÉREZÉS: Isten fizesse meg!
HELYSZÍN: Budahegyvidéki Református Egyházközség

 

Te mit tettél volna? – olvasói szavazás

Egy keddi délelőttön – mikor a babák a mamákkal Tamás vezetésével az Igét hallgattákaz alagsorban – kopogtattak a hivatal ajtaján. Egy könnybelábadt szemű huszonéves apuka segítséget kért, valakivel beszélgetni szeretett volna. Munkatársunk nyitott szívvel hallgatta megható történetét:
A szomszéd utcából jött segítséget kérni éhező kisbabájuk számára. A baba édesanyja útközben elakadt a vonattal, a baba éhes, tápszerre pedig itt neki nincs pénze. Párezer forintot kért tőlünk tápszerre. Mind a kollégák, mind az anyukák töprengve álltunk az eset előtt. Mivel tápszer nálunk kéznél nem volt, a türelmét kértük. Ezenközben a fiatalember elment ránézni a babára. Azóta nem láttuk. Ti mit tettetek volna?

 

Angyalok a konyhában – mese

Ünnepelni jönnek gyülekezeti testvéreink. Mindenki mosolyog, boldog, hogy újra találkozik társaival. Egy kis csoport csukott ajtó mögött titkos küldetését teljesíti! Kinyílik az ajtó, és az “angyalok” tele tálcákkal kezükben kivonulnak, és megkínálják a sok-sok vendéget. Így lesz kerek az ünnep: a lélek mellett a test is megkapja, amire szüksége van.

 

Motivációs levél (jegyzői pozícióra)

Főtiszteletű Püspök Úr, Tisztelt Presbitérium!
Immáron másodszor jelentkezem a meghirdetett pozícióra, bár sem tehetségem, sem készségem, sem tapasztalatom nincs a szóban forgó szakterületen, csak egy laptopom. Saját szervezetemben az ilyen jellegű feladatokat az erre alkalmasabb munkatársakra bízom. Mégis van egy fontos dolog, ami miatt alkalmas lehetek: Ti ezt így gondoljátok és megkértetek rá.
Budapest, 2015. június 3.

 

Rövid hírek

A Budahegyvidéki Református Templomért Alapítvány számára csodálatos hír érkezett a NAV-tól. Természetesen a hatóságoktól megszokott terjedelmes értesítés volt ez a levél. Lényege azonban nagyon egyszerű. Arról szólt ez az örömteljes hír, hogy 2015-ben 1,223,450 Ft SZJA 1%adomány érkezett az Alapítványhoz.
(Ahhoz hogy ez a hír igaz lehessen, nagyon sok és kitartó imádságra van szükségünk! Tegyünk érte, kedves Testvérek!)

 

Kenyér és bor – riport

Különös vendégségben járt a stábunk a minap Budahegyvidéken. Volt benne valami fennköltség és mégis baráti hangulat. A vendégek valamennyien Jézus életéről, haláláról és tanításáról megemlékezni gyűltek össze. De nemcsak beszélgettek, hanem ettek és ittak is. Az együttlét középpontjában azért legfőképp mégis csak a Bibliaolvasás állt. Na és természetesen az Istennel és egymással megélt közösség. Sok más vendégségtől eltérően ez az alkalom túlmutatott önmagán. A cél az volt, hogy a ve harapnivalót.ndégek hozzanak is valamit: mindenekelőtt a hitüket, gondolataikat, talán némi harapnivalót. És vigyenek is haza minél többet, amivel a többiek hitéből épültek. És lelkesen készüljenek ennek az egyházi csoportnak a találkozására egy másik háznál, legközelebb.

 

A hit hallásból van – interjú

– Hogyan, mivel szólított meg Isten erre a szolgálatra?
– Hangszórók által. Beléptem a templomba, és úgy hallottam, hogy jobban is hallhatnám.
– Milyen érzés volt belekezdeni?
– Nagyon izgultam. (Ezzel vigasztalnám Renit, aki mostanában igyekszik részt venni a hangosításban.)
– Milyen nehézségek voltak?
– A legutóbbi múlt vasárnap adódott, amikor sok minden a mikrofonoktól jó távol hangzottak.
– Hogyan lehet a nehézségeket megoldani?
– Legolcsóbb tippem: közelebb kell menni a mikrofonokhoz. Drágább ötleteim is vannak, szívesen mondom őket…
– Milyen örömet ad neked ez a szolgálat?
– Jó nagyot!
– Kinek tudod továbbadni a megszerzett tapasztalataidat?
– Szegény Reni már tapasztalja ezt a törekvésemet, de ő sem mindig ér rá. Ha valakinek van erre affinitása, csatlakozzon!

 

Úrvacsorai szolgálat – beszámoló

Az úrvacsorai szolgálat általában minden hónap első vasárnapján esedékes, de van még karácsony, húsvét, pünkösd napján és a reformáció ünnepén is. Az utóbbi időben hárman végezzük a szolgálatot: Zoli a kelyheket tölti, Gábor a tálcákat hordja ki, az egyházfi pedig mosogat. Mindig van, aki segít még pluszban, így sosem vagyunk munkaerő híján. Aki szokott segíteni az általában a gyülekezet életében is tevékeny részt vállal más területeken. Szolgálatunk adminisztrációja az úrvacsorázók létszámának nyilvántartásából áll.

 

Tahi – páros interjú

– Te vagy a legrégebbi motoros tahi gyülekezeti hetek szervezésében. Mi változott az évek alatt?
– Van íve a tahi napok történetének: nem 1-2 ember szervezi, hanem munkacsoport. Nem ad hoc módon szervezünk, hanem rendszeres találkozókon, így más a programok szerkesztése és az előadók felkérése is. Ezen kívül jó, hogy van lelkészi háttér.
– A létszám azonban a gyülekezet nagyságához képest elég kicsi. Miért éri meg mégis csinálni, mi a haszna?
– Jó látni a visszavágyókat, akiknek egyre szorosabb lesz a kötődésük egymáshoz és a gyülekezethez. Emellett naponta rendszeresen vagyunk az Ige körül, és nem egyedül, hanem együtt. Mindig megszólítunk újakat, akik el is jönnek.
* * * * * * * *
– Hogy érezted magad, amikor bekerültél a gyülekezet életének szervezésébe?
– Ez az első nagy gyülekezet, korábban csak kis gyülekezetekben dolgoztam, ahol a lelkész szava inkább ?szent? volt ? itt nagyon élvezem a partnerséget és a civil észjárás frissességét. Kis gyülekezetben inkább a lelkésznek kell megteremtenie, kitalálnia mindent, itt egy meglévő folyamatba kerültem bele.
– Milyen véleményed alakult ki a tahi ?intézményről??
– A korábbi helyemen is volt egész évben vendéglátás, tudom, hogy egy intézmény rendjét, valós igényeit tiszteletben kell tartani. Erre törekszem is. Viszont a világi vendéglátó helyeken is jobb a hangnem, a stílusnak Tahiban is csiszolódnia kell.