SZERETET: SZENVEDÉLY és DÖNTÉS
SZERETET
„A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben” (János első levele 4. rész)
A Házasság hete ez évi jelmondata: Szeretet: szenvedély és döntés. Ebben a három szóban benne van a házasság lényege, mit is jelent együtt lenni, egymással élni.
A házasság alapja két ember egymásba fonódó szeretete: ?Szeretetből veszem el őt, szeretetből megyek hozzá, őt szeretem? hogy milyen ez a szeretet, az benne van a házassági fogadalomban (hűség, közös tűrés, szenvedés, szent élet, hit, kitartás). A kérdés, hogy az évek során meddig terjed ez a szeretet, meddig van jelen a szenvedély a „boldogságigény”, amely képes érzékenyen érzéseket adni és elfogadni, vagy a „döntésképesség”, mely tud és akar dönteni a másikért a kapcsolatért.
Ha a házasságban nincs szenvedély, döntés az valójában a szeretetet hiánya. Ha elmarad a szenvedély, akkor a kapcsolat kényszeredett együttlét, ha a döntés mindig csak egyoldalú vagy nincs benne engedés, megengedés, elfogadás, akkor a közös élet folyamatos konfliktusok, viták, veszekedések színtere. A házasság nem ?félelemmentes? tökéletes intézmény, van benne féltés (féltékenység) gyötrelem. Férfi és nő összetartozásában nem mondható el, hogy a szeretetben nincs félelem, a párkapcsolati konfliktusok nagyrészt félelemből táplálkoznak: félek kimondani, meghallgatni, megbeszélni, nyílttá tenni, közölni, bevonni, igényt megosztani, mert „Mi lesz ha?” ? ez megtörténik. Ha nem történik meg, akkora félelem nem oldódik fel, gyötrelemmel jár. Ha a házasságot ? önmagunkon túl (biológiai lét) mutatva ? magasabb szinten fogadjuk el, mint egymásnak rendelést (Mózes első könyve 2. rész), a pszichénk benső tere (szív) kitárul.
A félelmünk keresi azt a szeretetet, amiben nincs félelem, ezt adja a Lélek és mi „benne maradunk, és ő mibennünk”. (János első levele 4. rész) A Lélek nélkülünk nem oldja meg a házassági kríziseket, partnerkapcsolati problémákat. A Lélek utat nyit a szeretetre, megengedi, hogy szeretetben lássam önmagam, és amit nem tudok megtenni, elfogadni, vagy ahol nem tudok változni ott szabad legyek szeretni.
Tóth János