Budapesten 1947. december 23-án születtem. Három testvéremmel együtt édesapám után református keresztségben nőttünk fel. Nővérem és bátyám az 1950-es években itt, a Budahegyvidéki Egyházközségben konfirmált. Akkor tudtam meg, hogy apai nagyapám Sylvester Ákos Kolozsvárról történő felköltözése után a családjával a XII. kerületben telepedett le, és templomunkban presbiterként a gyülekezet gazdasági ügyeit intézte. Szüleimmel és testvéreimmel Szabolcska tiszteleteshez jártunk istentiszteletre. Akkor még nem működött gyermek- megőrző és korosztályonkénti istentiszteleti külön foglalkozás, s én szüleim között ültem végig a prédikációkat. Hosszú lelki keresés folyamata eredményeként évtizedekkel később hazatérve a Böszörményi úti gyülekezetbe konfirmáltam felnőtt fiatalok között. Ennek a nagyjelentőségű eseménynek köszönhetően épült újra az élet bennem és körülöttem. A hit fejlődésének megélése folytonos élmény. Krisztusban bízva a vele járás óhaja és megélése nemcsak támaszt nyújt, hanem időről-időre békességgel tölt el. és szavakkal nehezen megfogalmazható tapasztalatokkal ajándékoz meg. Nem véletlen, hogy a kóruséneklésben tudom leginkább hálámat kifejezni. Tervező, kutató tájépítészként az örökségvédelem felé fordulva három egyetem meghívott külső oktatójaként palléroztam szaktudásom és hitem révén a mindent átfogó, formáló szeretet újabb és újabb dimenzióit élhettem meg. Nyugdíjasként is ez vesz körül és segít ezt az ajándékot kisugározni.