1947-ben születtem Budapesten. Édesapám katolikus, édesanyám református vallású volt, öcsém 9 évvel fiatalabb nálam.
Villamos üzemmérnöki diplomát és további 3 év tanulás után számítógépes rendszerszervező végzettséget szereztem. Első munkahelyemen logikai áramkörtervezőként dolgoztam, majd az MTA Izotópkutató Intézetben főmunkatárs, informatikai csoportvezető voltam. Édesapám betegsége, a válásom és kisfiam születése miatt nem folytathattam tovább ezt a felelősségteljes és sokszor túlórát is igénylő munkát, nagy bánatomra. A továbbiakban, egészen nyugdíjazásomig a MEÖT munkatársaként szervezési, nyilvántartási és adminisztratív feladatokat láttam el.
Másodunokahúgom vitt el egy istentiszteletre a Pasaréti Református Gyülekezetbe és én rögtön úgy éreztem, hogy az igehirdetés nekem szól. Vasárnaponként Trabanttal mentem szüleimért, velük és kisfiammal együtt rendszeresen jártunk istentiszteletre, evangelizációkra, Tahi csendeshétre, amíg édesapám egészsége engedte. Halála után édesanyám átköltözött hozzánk és csatlakoztunk a Budahegyvidéki Református Gyülekezethez, ahol 2011-ben konfirmáltam, fiam pedig 2018-ban. Itt csatlakoztam a Naomi körhöz, ahol Ibolya lelkésznő igemagyarázataival hétről-hétre segített és segít mélyebben és pontosabban érteni a Bibliaolvasó Kalauz szerinti aktuális igerészeket. A vasárnapi igehirdetések, Tahi hétvégék pedig nehezen nélkülözhető, szinte elmaradhatatlan részei lettek az életünknek.
Édesanyám 99 éves koráig, haláláig velünk élt, de sajnos már nem érhette meg, hogy unokája, a fiam mérnök-informatikus diplomát szerzett, megnősült és kisleánya született, aki a napokban volt 1 hónapos.
Mérhetetlen hálával tartozom Istennek kegyelméért, jóságáért és türelméért, hogy bűneim ellenére vezetett és támogatott minket, gondoskodott rólunk, nem hagyott a nehéz élethelyzetekben egyedül, mindig megmutatta a kiutat. Az igehirdetések hallgatása, igeolvasás és imádság hatására egyre közelebb kerültünk és kerülünk a mi Urunkhoz, Jézushoz és egészen másképpen látjuk már és értékeljük az élet eseményeit. Végül nagy hálával mondok köszönetet mindazon lelkészeknek is, akik nélkül mindez nem történhetett volna meg, és kérem Isten áldását további életükre és szolgálatukra.