2025. szeptember 22-én ülésezett gyülekezetünk presbitériuma, amelynek fő témája gyülekezetünk elmúlt időszakának lelki és anyagi természetű kérdéseinek és a közeljövő terveinek megbeszélése volt. Szintén ezen az ülésen került sor megüresedett presbiteri helyek betöltésére is. Egyházi törvényünk rendelkezése szerint a megüresedett presbiteri helyre a legutóbbi választáson a következő legtöbb szavazatot pótpresbiter kerül behívásra, így a három megüresedett helyet Körösényi Dániel, Sallay Zoltán és Seres Tamás foglalhatja el.
Az új presbiterek bemutatására és szolgálatukra való áldáskérésre a szeptember 28-i istentiszteleten került sor. Bemutatkozásaikat ide is mellékeljük és életükre és gyülekezetünkért való munkájukra ezúton is Isten megsegítő kegyelmét kérjük!
Sallay Zoltán: “Kisgyermekkorom óta gyülekezetünk tagja vagyok, édesanyám felnőttként konfirmált, vele és bátyámmal kezdtem templomba járni, a Hideg Lórántné “Zsiki néni” által tartott gyermekistentiszteletekre és gyülekezeti hittanórákra. Hitre jutásomban fontos szerepe volt az ő oktató-nevelő munkájának, református hitünk alapjait gyermekként az ő példaadó, elhivatott életén keresztül ismerhettem meg. Az úrvacsorai szolgálatba, melyet konfirmandus korom óta végzek, Geyer Sándor állított. Hálás vagyok családomért, gyülekezeti testvéreimért és társaimért a szolgálatban, akik szeretettel és türelemmel, hűségesen támogatnak a szolgálatban, Isten dicsőségére. Reformátusnak lenni számomra a megváltó kegyelem elfogadását, a hálás szívvel végzett szolgálatot és az egymásért érzett felelősséget jelenti. Úrvacsorai szolgálatom mellett szeretném megismerni az istentisztelethez kapcsolódó többi szolgálatot is, valamint továbbra is részt venni a gyülekezeti imaközösségben, aminek minden alkalma feltölt, örömmel és reménységgel ajándékoz meg. Konfirmációs igém egyben szolgálatom mottója is lett: “Egymás terhét hordozzátok, és így töltsétek be Krisztus törvényét.” (Gal 6:2)”
Körösényi Dániel: “Református családban nevelkedtem, gyerekkorom óta a budahegyvidéki református gyülekezetbe járok. Apai nagyapámtól kezdve családom ehhez a közösséghez tartozik, itt kereszteltek, itt konfirmáltam. Ifjú koromat mégis a templomtól távol töltöttem, s csak harminc éves korom elmúltával tértem vissza a közösségbe, egy súlyos magánéleti válság hatására. Gyermekeim is itt keresztelkedtek, nagy fiam szintén itt konfirmált. Második alkalommal jelöltek a gyülekezet presbiterei közé, melyet ismét örömmel és hálásan elfogadtam. Doktori tanulmányokat folytatok az ELTE-n és a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán tanítok filmes és kommunikációs tárgyakat. A reformátusság számomra egyrészt hagyomány, családi összetartó erő, másrészt a szelídséget, a nemzeti értékeinket és a hovatartozásomat jelentő kiindulópont, melyet a mindennapok során is igyekszem észben tartani és alkalmazni. A tanítás számomra fontos dolog, arra törekszem, hogy óráimat református szellemiségben tartsam. Idáig főként kapuügyeletet, olykor pénztári szolgálatot vállaltam.”
Seres Tamás: “Gyerekkorom óta hiben élek, nagypapám és nagybátyám is református lelkipásztor volt. Anyam halála óta meg is erősödtem a hitemben, tudatosan a református egyház kötelékében maradtam. Feleségemmel miénk volt az egyik első katolikus-református közös házasság, mindeketten megtartottuk vallásunkat, nagy élmény volt, immáron 28 éve. Nem mondom, hogy más vallásokban, tanaikban nincs vonzó számomra, de a református egyházban szocializálódtam, nem tudnám magam máshol elképzelni. Kevésbé a szó szerint vett direkt manifeszt közösségben találom meg magamat, bár jónéhány egyházi szervezésben részt vettem, már csak a nagyszüleim miatt is, én inkább magamnak való vagyok a templomban és a hitemben, de az első hely, ahogy közösségben tudom megélni, individuális hitemet. Békén hagynak, és megszólítanak, ha segíteni tudok, és ezt teszem is gyakorta. Eleddig a social network területén, a social média és broadcast területén önkénteskedtem, most elvállaltam a kommunkációs csoport szakmai irányítását, szervezem kis csapatomat hozzá. Fontos a közösségi média és gyülekezet, a közeli és távoli testvérekkel való digitális, virtuális kapcsolattatrtás; nem fontosabb, mint a személyes, a templomba-járás, de igenis van Budahegyvidéknek egy digitális holdudvara, követő bázisa, akiknek kell tartalom és ki kell szolgálni Őket, itthon és határainkon, földrészeinken túl is; ebben a szolgálatban szeretnék tevékenykedni.”