Kedves Testvérek!
Miután sokan jeleztétek, hogy nem tudtok eljönni október 6-án, vasárnap istentiszteletünkre, mikor hivatalosan is elbúcsúzom a gyülekezettől, engedjétek meg, hogy ebben a levélben is kifejezzem hálás köszönetemet a budahegyvidéki gyülekezetben töltött 27 esztendőért. Köszönöm a mindvégig megtapasztalt bizalmatokat és a testvéri szeretetet, a nehéz időkben tőletek elnyert bíztatást, a jó időkben pedig a készségeteket közös hálaadásra. 27 évvel ezelőtt békétlenség közepette érkeztem a gyülekezetbe. Igen hálás vagyok Istennek, hogy igen rövid idő alatt megtaláltuk az igaz testvéri hangot és kölcsönös megbecsülést, melyek nélkül nem nyerhetjük el az isteni kegyelem áldásait (133. zsoltár). Egy emberöltő telt el azóta, a külső körülmények sokat változtak (húsz évvel ezelőtt elbocsátottuk Budahegyvidék kebeléből a svábhegyi gyülekezetet, néhány évvel ezelőtt pedig a mi Böszörményi úti templomunk újult meg teljesen), de a közösségünk lényege és alapja Isten igéjének meghallása, a szentségekkel való élés, és az evangéliumban gyökerező Krisztuskövetés megmaradt és megszilárdult. Ez idő alatt, kerekítve, 1000 keresztelő, 600 konfirmandus fogadalomtétele, 400 esküvő és 1800 temetés volt gyülekezetünkben. Sem a járvány, sem az építkezés nem szakította meg az istentiszteleteink folytonosságát. Itt tartozom köszönetet mondani korábbi és mostani lelkésztársaimnak, a néhai és mai presbitereknek, az egyházfiknak, irodai dolgozóknak, a hitoktatóknak, a gyülekezeti munkásoknak, önkéntes segítőknek, akik itt a gyülekezetben mellettem álltak, hűségesen és örömmel végezték a rájuk bízottakat. Külön köszönöm, hogy püspöki szolgálatom idején megértéssel vettétek gyakori távollétemet, és tűrtétek másféle elfoglaltságaimat. S a leginkább azért vagyok hálás, hogy mindenben és mindenkor imádságaitokban hordoztatok, hogy én is elnyerjem az odafentről való isteni erőket. Külön köszönöm, hogy családommal együtt békés otthont biztosítottatok, és megértő szeretetben hordoztatok.
Szolgálati időm a budahegyvidéki gyülekezetben véget ért. Mindazáltal, mélyen meg vagyok győződve, hogy testvéri kapcsolatunk nem szakad meg, és ahogy Ti, úgy én is, ezután is folytonos imádságaimban hordozlak Benneteket.
Tartsátok meg a Lélek egységét a békesség kötelében (Efezus 4,3), minden dolgotok szeretetben menjen végbe (1Korinthus 16,14), hogy Jézus Krisztus dicsősége ragyoghasson közöttetek. Őbenne szerkeszt egybe magának mindent Isten, akié a dicséret, dicsőség, tisztesség és hálaadás.
Szeretettel, Szabó István nyugalmazott lelkipásztor