Nagyon nagy öröm és hála van a szívünkben, hogy június 23-27-ig megtarthattuk az első napközi hittantábort Budahegyvidéken. Az elgondolás két dologból fakadt. Az egyik a megújult templom lélekkel való megtöltése, ami sok, a templom felújítását végigkísérő presbiter és gyülekezeti tag vágya. A másik a két éve indított hittanos misszió, a “Legyen…!” Alkotó kör megkoronázása. Úgy gondoltuk mindkét cél szépen találkozik ebben a programban. Isten hatalmasan megsegített minket, mert mintegy 20 gyerekkel és 10 segítővel nagyon áldott 5 napot tölthettünk el gyakorlatilag végig a templom falai között és a kertben. Mind a templom, mind a segítők, mind a gyerekek szépen “vizsgáztak”, mert mind a résztvevő gyerekektől, mind a segítőktől pozitív visszajelzéseket kaptunk. Már csak az maradt hátra, hogy a templomot is megkérdezzük… 😉 Azt gondolom, hogy örült, mert a gyerekeket engedhettük közelebb Jézushoz. Istennek legyen ezért hála és Ő viselje gondját továbbra is az Ő népének a gyülekezetben, legyen az gyerek, szülő, segítő, vagy a gyülekezet templomba járó, imádkozó tagja. Szeretném ezzel a pár sorral is megköszönni, hogy létrejöhetett ez a program és remélem még sok ilyen örömteli közös szolgálatban vehetek részt Budahegyvidéken. Fogadják szeretettel a napközi tábor élménybeszámolóját!

„Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm” – volt az első nap aranymondása az első napközi táborban, ahova húsz gyerek érkezett június 23-án a Budahegyvidéki református templomba. Izgatottan keresték a saját, a kulacsuk, a holmijuk helyét, aztán rajzolták körbe és díszítették saját elképzelésük szerint a kezüket, ami névvel ellátva fel is került a falra.

Az első nap megismerkedhettek nemcsak egymás neveivel, de négy barátot is megismertek: Dánielt, Sadrakot, Mésakot és Abednégót. Tőlük bátorságot, elszántságot, kitartást, Istenhez való ragaszkodást tanultak, még a nehéz helyzetben is. Jutalmul sok finom és szemet gyönyörködtető zöldséget és gyümölcsöt kaptak, ők maguk is szemet gyönyörködtetőek lettek, ráadásul a király, Nebukadneccár is őket találta a legokosabbnak, legbölcsebbnek, legszebbnek… A gyerekek jutalma is sok finom zöldség és gyümölcs volt, ebédre pedig gyümölcsleves és rántott sajt. Délután, a csendespihenő alatt, minden nap a négy alagsori terem átalakult. Társas Terem, Kézműves Kuckó, Olvasó Odú, Diavetítés Dianával. A pihenő után volt még lehetőség szabadfoglalkozásra, amikor lehetett a kertben játszani, csocsózni, dartsozni, zongorázni, bújócskázni, legózni. Délutánonként a kézműves foglalkozásokon vasalós gyöngyözésre, gyöngyfűzésre, nyomdázásra, pólófestésre, karkötő készítésre volt lehetőség.

Kedden egy furcsa szobrot rajzoltak a gyerekek, amit egy kő lerombolt, aztán hatalmas heggyé vált. Jézus az a kő, ami elhozza a mennyei királyságot. Délután mi is készítettünk tornyot legóból és kisgyíkot gyöngyből. Vendégünk kedden és szerdán Hanna volt, akinek részletesen elmesélték az aznapi történetet a gyerekek.

Szerda délelőtt egy angyal segítette meg a három barátot, akik nem voltak hajlandóak meghajolni a bálványszobor előtt: „Istennek kell inkább engedelmeskedni, mint embereknek!” Délután templombejáráson vehettünk részt, ahol megcsodálhattuk az orgonát és felmehettünk a harangtoronyba.

Csütörtökön Dániel rendkívüli bátorságát és kitartását, Istenhez ragaszkodását ismerhettük meg, aki a parancs ellenére is kitartóan imádkozott és Isten csodálatos módon megszabadította az oroszlánok verméből. Az ilyen istenfélő ember kedves jó illat lehet a többiek számára, ahogy kedves jó barátként tekintett rá az új király, Dárius is, aki felismerte, hogy Dánielben isteni lélek van. „Gyönyörködj az Úrban és megadja szíved kéréseit!” – volt a nap aranymondása. Délután pedig Sándor bácsi vezetésével illatos levendulát szedtünk a kertben, ami igazi isteni kincs, Isten gazdag szeretetét és gyógyító, örömet adó üzenetét hordozza. A napot görögdinnyével és sportvetélkedővel zártuk.

Péntek az ismétlés, befejezés, lekerekítés, búcsúzás jegyében zajlott. Rövid torna és éneklés után Messengeren jelentkezett Réka néni, aki próbára tette a gyerekek tudását, akik derekasan helyt álltak, és állva maradtak, amikor igaz állítást hallottak. Gréti néni történetében nagyon kellett figyelni a hibákra, Gábor bácsi a gitárját is segítségül hívta. Piroska néni arra hívta fel a figyelmet, hogy milyen nagy öröm lehetett a királynak, amikor meghallotta a verem mélyén Dániel hangját. Ilyen öröm meghallani Jézus hangját is: „Gyere haza kisbárány!” Ezt el is játszottuk. 🙂 Az ebéd rántott hús volt, krumplipürével. Igazi ünnepi lakoma! (Minden nap volt lehetőség repetázni, amivel többen is éltek.) Délután pedig egy négy állomásos kalandjátékkal foglaltuk össze a hét eseményeit, még egyszer bejárva a templomot. Megcsodálhatták az orgonát, miközben a héten tanult énekeket kellett kitalálni. A kis táborozóink átjutottak egymást segítve, vezetve a kérdések tengerén, kitaláltak, legó segítségével egy aranymondást, majd Jézus életét mesélték el origamival. A hetet fagyis „morzsaszedegetéssel” zártuk az udvaron körberakott kisszékeken ülve. Igazán gazdag és áldott hetet adhattunk és kaptunk mi is a gyerekektől.

Hála és dicséret a menny Urának, aki teremtett világának gyönyörűségeit ebben a táborban is gazdagon megmutatta. Hála Jézusnak értünk hozott áldozatáért, ami lehetővé tette, hogy ne csak mint teremtmények, hanem mint Isten megváltott gyermekei élhessünk teljes és boldog életet, szolgálva egymásnak. Hála a Szentlélek csodálatos erejéért, a bölcsességéért, türelméért, szeretetéért, amit oly bőséggel árasztott ránk. Hála a gyermekekért, nyitott szívű, barátságos, figyelmes, engedelmes, kíváncsi, vidám jelenlétéért. Hála az alkalomtartók kreatív, odaszánt, izgalmas és gyerekközpontú történetmeséléséért, amiből megérthették a gyerekek, hogy ők is imádkozhatnak, ragaszkodhatnak Istenhez, aki őket is bátorrá, kitartóvá, gyönyörűvé, Istennek kedvessé teszi. (Réka, Diana, Gréta, Hanna, Gábor, Sándor, Piroska) Hála Gréti néninek és Gábor bácsinak az énektanításért. Nagy hála a gimnazistáinknak, Laurának, Beának és Attilának, akik fáradtságot nem ismerve minden nap kitartóan, türelmesen segítettek a gyerekeknek mindenben. Játszottak velük, kézműveskedtek, társasoztak, fociztak, legóztak, bújócskáztak… Hála az idősebb segítőknek, (Diana, Andrea, Kriszta, Sándor, Bogi, Viki, Gyöngyi) akik nemcsak a finom falatokról gondoskodtak, de mint egy-egy nagyszülő, istápolták, kézen fogták, segítették a gyerekeket végig a napban. És végül, de nem utolsó sorban, hála és köszönet a Szülőknek, akik ránk bízták a gyermekeiket és megtiszteltek a bizalmukkal, hogy a legértékesebb kincsüket elhozták a templomba!