76 évvel ezelőtt itt, a Hegyvidéken születtem református családban. Számomra teljesen természetes volt, hogy kislányként rendszeresen jártam bibliaórára, amit drága Ilonka néni vezetett. Ide jártam gyermek-istentiszteletre, itt konfirmáltam. Aztán jöttek a felnőtt évek, tanulás, munka, párkeresés, házasság, két kisgyermekem nevelése, idős, beteg családtagok ápolása. Igy a gyülekezetbe járás megritkult, a hitemet a „magam módján”, csendben, családi körben éltem meg. Egy idő után úgy éreztem, hogy valami hiányzik az életemből – a közösségben megélt hit. Ekkor az Úristen úgy szólított meg, hogy meg is hallottam a hívását és közel 15 évvel ezelőtt elvezett az idősek bibliakörébe, amit ma Naomi körnek nevezünk. Csütörtök délelőttönként meghallgatjuk a Bibliaolvasó Kalauz aznapi szakaszát, magyarázatot kapunk az ige megértéséhez, együtt imádkozunk, együtt adunk hálát Istennek. Számon tartjuk egymást, a névnaposokat, kerek születésnaposokat megköszöntjük. Képeslappal köszöntjük és kívánjuk Isten áldását a templomunkban megkeresztelt gyermekekre.
Így visszagondolva az elmúlt évtizedekre, nagyon hálás vagyok az Istennek a családomért, a két remek gyermekemért, két kis tündéri unokámért. „Bizony az Úr ajándék a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom.” (Zsolt 127,3)