Tavaly ősz óta vagyok kórustag, régi vágyam teljesedett be ezzel. Egész gyerekkoromban, érettségéig jártam énekkarba, és az éneklés mindig is az életem része, valódi örömforrás volt: a szeretet, a harmónia, az összetartozás kifejeződése. Számomra ezért elmaradhatatlan része istentiszteleteinknek a közös éneklés. Mi a családban is sokat énekeltünk: nagymamámmal, édesanyámmal, a lányaimmal és az elmúlt 10 évben (kicsit ugyan kevesebbet, mint szeretném) a fiúunokáimmal. Még a férjem is szívesen velünk énekel időnként, pedig ő nem az a pacsirta-típus. A sok egyéb kötelezettség az életem folyamán azonban valahogy mindig megakadályozta, hogy megint énekkarba járjak. Így aztán, amikor 45 év elemző közgazdászként végzett munka után nyugdíjas lettem, boldogan csatlakoztam az újraalakult templomi kórushoz. A vidám, kellemes hangulatú próbák, a kedves kórustagok igazi felüdülést jelentenek és erősítik az éneklés örömét. Gyertek, várunk mindenkit, énekelni jó!