Nős, 2 gyermek édesapja, 4 unoka nagyapja
Nyugdíjas, építészmérnök
Szüleim megkereszteltettek, de gyermekkoromban szorosabb kapcsolatom az egyházzal nem alakult ki. Ennek oka elsődlegesen az volt, hogy a ’60-as, ’70-es években az iskolai tanulmányaim során, de újságokban, televizíóban és az élet más hivatalos területein is mindenhol az akkori rendszer, és ideológia felsőbbrendűségét hirdették, amit én elfogadtam. A 80-as évek elején, magánéletem megváltozott körülményei, eszmei, ideológiai ellentmondásai során fordultam tudatosabban a hit, a vallás felé. Ezt követően kerültem a budahegyvidéki gyülekezetbe. Ebben a gyülekezetben volt a konfirmációm is. Számomra a református vallás elsősorban nemzeti vallás, és a Szentírást tekintjük zsinórmértékül. Ugyanakkor az ökumenikus eszmeiség is közel áll hozzám. Gyermekeinket ebben a szellemben igyekeztünk nevelni. Munkahelyeimen sok jelentős, elsősorban oktatási és egészségügyi beruházás vezetésében, kivitelezésében vettem részt építészként. Mind a családi életemben, mind a munkáimban a hit segítségével igyekeztem helytállni, a feladatoknak megfelelni. Korábban voltam, jelenleg nem vagyok presbiter. Az utóbbi években feleségemmel az év jelentős részét vidéken töltjük (akkor a helyi istentiszteleteken veszünk részt) emiatt a gyülekezetben ritkábban vagyok jelen.