Sárospatakon születtem többgenerációs református lelkészcsalád ötödik gyermekeként. Református identitásomat gyermekkoromtól meghatározták a felmenőimről hallott családi történetek, melyekből minden átélt nehézség ellenére sugárzott az Istenbe vetett bizonyosság.
Édesanyám gyönyörű énekhangját Istentől kapott ajándékként élte meg és általa, mi gyermekek is megtapasztalhattuk az énekszóval történő hálaadás örömét. A családi étkezéseinket, közös együttléteinket többszólamban énekelt imák keretezték, és az ünnepeken családi kórusként szolgáltunk az istentiszteleteken.
Férjemmel, Balázzsal a Kálvin téri református templomban kötöttünk házasságot. Egy ideig a Szilágyi Dezső térre, aztán a Csaba Utcai Prédikálóállomásra jártunk. Ahogy gyermekeink elérték az óvodás kort, részt vettem a Gyökössy Endre Református Óvoda szervezésében és elindításában. Ekkor csatlakoztunk a Pasaréti Református Gyülekezethez, ahol gyermekeink felnőttek és konfirmáltak.
Gyermekkorom óta sokat jelent nekem ez az ige: „Néktek pedig még a fejetek hajszálai is mind számon vannak tartva.” (Máté 10.30) A családomban, hitemben és a pedagógusi munkámban is ez a bizonyosság ad erőt a mindennapokban. Csodálatos megélni, hogy Istenhez tartozom és neki gondja van rám. (1. Péter 5.7)
A Budahegyvidéki Református Gyülekezet közösségébe lassan egy évtizede csatlakoztunk. A járvány után újraszervezett gyülekezeti kórusnak annak indulása óta tagja vagyok.
Soli Deo Gloria!