Az idősek otthonában jártunk

2014. márciusának első szombatján elmentünk az Idősek Otthonába a konfirmandusokkal. Sokkal inkább volt nevetés, mint feladat. Az idősek nagy szeretettel fogadtak minket. A feladatunk csupán annyi volt, hogy mindenki segítsen az otthont valamilyen módon kitisztítani. Összesen három csoportra bomlottunk: akik az első-második emeleten dolgoztak, akik a fürdőszobákat takarították, illetve akik a szemetet szedték és takarítottak a szobákban. Én a szobatakarítós csoportban voltam Donáttal és Sárival együtt.

 

 

Mi hárman bejártuk a harmadik emelet összes hálószobáját és kitakarítottunk. Csak kedves embereket láttunk, de volt egy-kettő, aki fizikai állapota miatt kissé szomorú volt. Megható és egyben aranyos volt, hogy minden lakó tartott valami kis emléket a családjáról magánál. Voltak vicces pillanatok is, például amikor az egyik lakó elővette a rádióját és Quimbyt hallgatott. Voltak kedves hölgyek, akik megáldottak minket, de voltak olyanok is, akik meg szívesen beszélgettek velünk. Miután befejeztük a munkát ebéddel kínáltak bennünket. Az ebéd közben is voltak vicces pillanatok. Jociék végig hozták a formájukat. Ebéd után volt egy kis zűr: amikor is az italautomata nem volt hajlandó kiadni a kólát, rögtön kettőt vettünk, hál? Isten a végén egy bácsi kivette a kólát és odaadta nekünk. Eljöttek az utsó pillanatok, amikor is megnéztük a vendégszállásokat majd elköszöntünk az idősektől. Végül a búcsúzás után megtekintettük a kerti tavat és elindultunk haza. A fárasztó nap után mindenki boldogan ért haza, hogy kipihenje magát.

Székfi Panni

 

Jó volt, hogy segíthettünk olyan embereknek, akik lehet, hogy már nem tudják egyedül megcsinálni mindennapi feladataikat pl.: takarítás. Nagyon jól esett egy-egy idős néni mosolya és dicsérete. Ők is örültek, hogy a fiatalok, akiknek még nincs annyi fizikai problémájuk, megértik őket és segítenek. Az ebéd igaz, hogy nem olyan volt, mint amit anya csinál, de jól esett a takarítás után. Az oda-vissza út is jó volt, mert szép, tavaszi időben sétáltunk.

Pusztai Rozi

 

Tetszett, mert megismerkedtem öregebb emberekkel. Egy élmény volt Anna nénivel találkozni, beszélgetni vele. Érdekes volt meghallgatni a sztorijait. Szerencsére nem egyedül kellett lennem, hanem még ott volt Tibi is. A takarítást leszámítva minden tetszett. (Főleg az, amikor visszanéztem a képeket amiket csináltam, és a halastónál állt valaki, és csak a tükörképe látszott)

Nagy Imre