Hanna: A gyülekezetbe a gimnáziumi felvételim kapcsán kerültem be először, Zsike néni segítségével próbáltam felzárkózni hittanból, azelőtt nem tanultam ilyesmit. Ebből kerekedett, hogy csatlakoztam ahhoz a hittanhoz is, amit többeknek tartott. Magával ragadott az a nyugalom és szeretet amivel mindig fogadott minket. A következő évben konfirmációs előkészítőre is jelentkeztem, így kerültem be végleg a gyülekezeti közösségbe.
Az évek során a gyülekezet szinte a második otthonommá vált. Isten ezek alatt az évek alatt csendben, de erős kézzel magához húzott és azóta sem engedett el. Persze nem volt könnyű dolga, de a legjobb módszereket választotta ahhoz, hogy megszólítson, én pedig a legjobb közegben voltam ahhoz, hogy tudjak válaszolni a hívására. Az elmúlt évek alatt az ifis közösség megtartó ereje és az ifivezetőim példamutatása segítettek előre olyan hitbeli és személyiségfejlődési utakon, amelyek mostanra alapjaiban meghatároznak engem. Hálás vagyok nekik ezért.
Úgy gondolom, hogy egy gyülekezeti közösség akkor működik jól, ha mindenki beleteszi, felhasználja azt az ajándékot, amit az Úrtól kapott. Így tudjuk közösen építeni Isten országát. A szolgálat emiatt különösen fontos szerepet játszik az életemben, nagy öröm, hogy a gyülekezetbe való tartozással én is építőmunkás lehetek.
„Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.” (Galata 2;20)

Tóbiás: Negyedéves jogász szakos hallgató vagyok az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán. Az egyetem mellett egy nemzetközi ügyvédi irodában dolgozom, a jövőben is ügyvédként szeretnék tevékenykedni. Érdekel a történelem és a filozófia, szabadidőmben szívesen olvasok, filmeket nézek, túrázok és gyönyörködöm a természetben, különösen a madarakban.
Négy évvel ezelőtt jutottam hitre, miután Isten megválaszolta több éven keresztül kételkedve elmondott esti imámat, hogy ha létezik, küldjön egy jelet. Küldött jelet, de még milyet! Miután elkezdtem a gyülekezetbe járni, beleszerettem egy itteni lányba, júniusban lesz az esküvőnk.
Számomra a legfontosabb a személyes hitem, ezen kívül meghatározzák az identitásomat a szakmám, a családom, illetve a magyarságom. Elhívásomnak a további szakmai fejlődést, az ügyfeleim problémáinak gondos ellátását, illetve hosszú távon a családomról való gondoskodást érzem. A gyülekezetben a csatlakozásom óta részt veszek az ifjúsági bibliakörben, illetve a kárpátaljai missziós szolgálatban, a jövőben pedig szeretnék további szolgálatokat vállalni.