Eszter: Mit jelent számomra hívő reformátusként élni? Több szálból szőtt szövet. Anyai nagymamám példája, akivel hitről, Bibliáról, a Soli Deo Gloria Diákszövetségről, irodalomról és kulturáról bármikor beszélgethettem. A gyülekezet közösségei, a konfirmációs és ifjúsági bibliaórák, alkalmak. Itt ismerkedtünk meg férjemmel is. A Baár-Madas Református Gimnázium, ahol tanítottam. A gyerektáborok, amelyekre kisgyerekes édesanyaként meghívtak segítőnek. És a jelenlegi munkám, melyet Istentől kaptam. Az MTVA Vallási Főszerkesztőségének munkatársaként tanúságtételeket, életeket mutathatunk be, istentiszteleteket közvetíthetünk, melyeken keresztül Istennel és egymással is találkozhatunk. Általuk mi, készítők is változunk, formálódunk, de remélem és hiszem, hogy csak eszközök vagyunk a kezében.
Ádám: Családi örökségként nőttem bele a Katolikus Egyházba, egész életemben fontos volt a misére járás. Minden életkoromban megtapasztaltam Isten gondviselését, a meghallgatott imák erejét. Egyetemista koromban, egy REFISZ vizitúra után kezdtem járni a budahegyvidéki ifire, ahol Eszterrel is találkoztam. Két éve szalézi munkatársi igéretet tettem. Otthon érzem magam a Budahegyvidéki Református Gyülekezetben is. Orvosként dolgozom.
Három egyetemista gyermekünk van. Bár csak néhány hónapja csatlakoztunk jelenlegi közösségünkhöz, ez is sokat jelent számunkra.