Pátyon születtem 1938. dec. 20-án. Megtérésem az 1948-49-es nagy ébredés idejére esik, azóta mennyei Atyám oltalmában, az Úr Jézus vezetésével járom igen színes, lelkiekben gazdag utamat.
Két gyermekem született. Ilonka lányom 1960-ban, Péter fiam 1970-ben. Kislányom hegedű, ének-szolfézs diplomát szerzett, majd a főiskola elvégzése után Klucsik Péterrel kötött házasságot. E házasságból 9 gyermekük született. Míg együtt volt a nagy család, sok helyen adtak hangversenyt, kisebb-nagyobb koncertet, mivel mindkét részről zenei géneket örököltek. Ma már nagyobb részük szintén családos felnőtt ember, így jelenleg 12 dédunokának örülhetek.
Péter fiam a debreceni Refiben volt gimnazista, s később a teológiát is Debrecenben végezte. 1977-ben kötött házasságot Szopkó Tünde már végzett teológussal, így együtt kezdték lelkészi szolgálatukat Tiszaroffon. Még ez év novemberében megszületett a két kis ikerlány.
A megnövekedett feladatoknál mindkét családnál nagy szükség volt a nagyszülői segítségre, amit szívesen és örömmel vállaltam. Urunk bölcs végzése folytán 1996. márciusában megözvegyültem, így a gyász feldolgozásában szinte orvosság volt a feszített időbeosztás, a pici gyermekekkel való foglalkozás.
A tiszaroffi kis gyülekezetben fiamék 10 év alatt sok hasznos tapasztalatra tettek szert, és amikor megszületett a harmadik kislányuk határozott indítást kaptak arra, hogy pályázzanak meg nagyobb gyülekezetet. Így mutatkoztak be 2007. augusztus 5-én Hajúböszörményben a Bocskai téri Református Gyülekezetben, mivel ott megüresedett a parókia és pályázatot írtak ki. A gyülekezetnek tetszett a 3 gyermekes házaspár, és a szükséges jogi formulák után be is iktatták tisztségükbe őket. Azóta végleg letelepedtek, szerény, de alkalmas házat építettek, és végzik sokféle áldott szolgálatukat. Ikerlányaik férjhez mentek, az egyikük várja az első unokát, az ő testvére még inkább ismerkedik a családalapítás sokféle kihívásával. Harmadik gyermekük még egyetemista.
Összegezve – az én „névjegyem” gyermekeim tükörképe: azaz ahogy egyik kedves igém mondja: „A földbe vetett gabonamag ha el nem hal, csak egymaga marad, ha pedig elhal, terem sok gyümölcsöt.” Legyen mindezért Istené a dicsőség!