2026. január 27-én kedd este megtartottuk évértékelő és évnyitó presbiteri gyűlésünket. Ez egy több mint háromórás, de rendkívül testvéries és konstruktív gyűlés volt.
Eleget tettünk törvényi kötelezettségeinknek, elfogadtuk a tavalyi zárszámadást és az idei költségvetést, illetve 610 főben állapítottuk meg az idei teljes jogú, választó egyháztagjaink számát.
Emellett pedig sok szó esett az idei missziói munkaterv kapcsán gyülekezetünk lelki életéről is, és főképpen arról, hogy megtörténik rajtunk az a folyamat, amit a „népegyházi keretek felbomlása”-ként szoktunk leírni, tehát, hogy egyre kevesebben élik meg hitüket a hagyományos a egyházi keretek között. Ez számunkra küldetés, meg kell találnunk azokat a formákat, lehetőségeket, ahogyan a Krisztus örök üzenetét eljuttathatjuk a mai ember számára.
Gyülekezetünk már elindult azon az úton, hogy felismerte a misszió, a jézusi örömhír továbbadása nemcsak a hivatalosak, lelkészek, presbiterek, hittanoktatók dolga, hanem ez mindannyiunka bízatott: a gyülekezet egy olyan közösség, amelynek tagjai nem egymásért és magukért vannak, szolgálnak, hanem azokért akik még nem tartoznak közéjük.
Presbiteri gyűlésünkön gyülekezetünk anyagi helyzete kapcsán hálaadásra adott okot, hogy megtakarítással zátuk a tavalyi évet. Ugyanakkor, bár a perselyadományok összege például jelentősen növekedett tavaly, de mégis a megtakarítás főleg abból származott, hogy félévig nem volt a vezető lelkészi fizetés kifizetve és más eseti megtakarításaink is voltak. Ugyanakkor ha nem lettek volna nem megtakarítással zártuk volna a tavalyi évet. Megköszönve és nagyra értékelve mindenki hálaáldozatát presbitériumunk azt tervezi, hogy idén keresi a módját annak, hogy jobban tudatosítsuk tagjainkban, hogy gyülekezetünk működését nem külső forrásból, hanem a tagok adományából fedezi.
Nagyon szemléletesen ír erről Pál a korinthusi gyülekezetnek (2Kor 9,6-11): “Tudjuk pedig, hogy aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat. Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert „a jókedvű adakozót szereti Isten”. (Péld 22,9) Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségetekből jusson minden jó cselekedetre. Amint meg van írva: „Bőkezűen osztott a szegényeknek, igazsága megmarad örökké.” (Zsolt 112,9) Aki pedig magot ad a magvetőnek, és eledelül kenyeret, megadja és megsokasítja vetőmagotokat, és megszaporítja igazságotok gyümölcsét. (Ézs 55,10;Hós 10,12) Így mindenben meggazdagodtok a teljes tisztaszívűségre, amely általunk hálaadást szül Isten iránt.”