2025. szeptember 22-én ülésezett gyülekezetünk presbitériuma, amelynek fő témája gyülekezetünk elmúlt időszakának lelki és anyagi természetű kérdéseinek és a közeljövő terveinek megbeszélése volt. Szintén ezen az ülésen került sor a Csiszár Nóra, dr. Matúz János és Pályi András presbiterek lemondásával megüresedett presbiteri helyek betöltésére is. Nóra, János és András gyülekezetünkért végzett szolgálataikat ezúton is köszönjük és további életükre Isten áldását kívánjuk! Egyházi törvényünk rendelkezése szerint a megüresedett presbiteri helyre a legutóbbi választáson a következő legtöbb szavazatot pótpresbiter kerül behívásra, így a három megüresedett helyet Körösényi Dániel, Sallay Zoltán és Seres Tamás foglalhatja el.
Az új presbiterek bemutatására és szolgálatukra való áldáskérésre a szeptember 28-i istentiszteleten került sor. Bemutatkozásaikat ide is mellékeljük és életükre és gyülekezetünkért való munkájukra ezúton is Isten megsegítő kegyelmét kérjük!
Sallay Zoltán: “Kisgyermekkorom óta gyülekezetünk tagja vagyok, édesanyám felnőttként konfirmált, vele és bátyámmal kezdtem templomba járni, a Hideg Lórántné “Zsiki néni” által tartott gyermekistentiszteletekre és gyülekezeti hittanórákra. Hitre jutásomban fontos szerepe volt az ő oktató-nevelő munkájának, református hitünk alapjait gyermekként az ő példaadó, elhivatott életén keresztül ismerhettem meg. Az úrvacsorai szolgálatba, melyet konfirmandus korom óta végzek, Geyer Sándor állított. Hálás vagyok családomért, gyülekezeti testvéreimért és társaimért a szolgálatban, akik szeretettel és türelemmel, hűségesen támogatnak a szolgálatban, Isten dicsőségére. Reformátusnak lenni számomra a megváltó kegyelem elfogadását, a hálás szívvel végzett szolgálatot és az egymásért érzett felelősséget jelenti. Úrvacsorai szolgálatom mellett szeretném megismerni az istentisztelethez kapcsolódó többi szolgálatot is, valamint továbbra is részt venni a gyülekezeti imaközösségben, aminek minden alkalma feltölt, örömmel és reménységgel ajándékoz meg. Konfirmációs igém egyben szolgálatom mottója is lett: “Egymás terhét hordozzátok, és így töltsétek be Krisztus törvényét.” (Gal 6:2)”
Körösényi Dániel: “Református családban nevelkedtem, gyerekkorom óta a budahegyvidéki református gyülekezetbe járok. Apai nagyapámtól kezdve családom ehhez a közösséghez tartozik, itt kereszteltek, itt konfirmáltam. Ifjú koromat mégis a templomtól távol töltöttem, s csak harminc éves korom elmúltával tértem vissza a közösségbe, egy súlyos magánéleti válság hatására. Gyermekeim is itt keresztelkedtek, nagy fiam szintén itt konfirmált. Második alkalommal jelöltek a gyülekezet presbiterei közé, melyet ismét örömmel és hálásan elfogadtam. Doktori tanulmányokat folytatok az ELTE-n és a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán tanítok filmes és kommunikációs tárgyakat. A reformátusság számomra egyrészt hagyomány, családi összetartó erő, másrészt a szelídséget, a nemzeti értékeinket és a hovatartozásomat jelentő kiindulópont, melyet a mindennapok során is igyekszem észben tartani és alkalmazni. A tanítás számomra fontos dolog, arra törekszem, hogy óráimat református szellemiségben tartsam. Idáig főként kapuügyeletet, olykor pénztári szolgálatot vállaltam.”
Seres Tamás: “Gyerekkorom óta hiben élek, nagypapám és nagybátyám is református lelkipásztor volt. Anyam halála óta meg is erősödtem a hitemben, tudatosan a református egyház kötelékében maradtam. Feleségemmel miénk volt az egyik első katolikus-református közös házasság, mindeketten megtartottuk vallásunkat, nagy élmény volt, immáron 28 éve. Nem mondom, hogy más vallásokban, tanaikban nincs vonzó számomra, de a református egyházban szocializálódtam, nem tudnám magam máshol elképzelni. Kevésbé a szó szerint vett direkt manifeszt közösségben találom meg magamat, bár jónéhány egyházi szervezésben részt vettem, már csak a nagyszüleim miatt is, én inkább magamnak való vagyok a templomban és a hitemben, de az első hely, ahogy közösségben tudom megélni, individuális hitemet. Békén hagynak, és megszólítanak, ha segíteni tudok, és ezt teszem is gyakorta. Eleddig a social network területén, a social média és broadcast területén önkénteskedtem, most elvállaltam a kommunkációs csoport szakmai irányítását, szervezem kis csapatomat hozzá. Fontos a közösségi média és gyülekezet, a közeli és távoli testvérekkel való digitális, virtuális kapcsolattatrtás; nem fontosabb, mint a személyes, a templomba-járás, de igenis van Budahegyvidéknek egy digitális holdudvara, követő bázisa, akiknek kell tartalom és ki kell szolgálni Őket, itthon és határainkon, földrészeinken túl is; ebben a szolgálatban szeretnék tevékenykedni.”