Az ökumené jegyében (amit misem példázna jobban, minthogy a két református gyülekezet által szervezett kiránduláson a mádi zsinagógában kapott útmutatás alapján a katolikus templomhoz mentünk borkóstolásra) szervezett kirándulásra május 10-én pénteken 6 fős kis csapatunk vidáman találkozott a Széll Kálmán téren, és együtt mentünk a fel a Jókai szoborhoz, ahol már elég sokan gyülekeztek. Mivel már többször voltunk kirándulni e társasággal boldogan köszöntöttük egymást. Felelevenítettük a régi emlékeket és kényelmesen elhelyezkedtünk a buszban. Ökumenikus volt a kirándulás, mert katolikusok is voltak közöttünk (többek között a barátaim és én is), és kíváncsiak voltunk egy református istentiszteletre.
Az utazás nagyon kellemes volt, míg Lia felolvasta a programot, (ami alapjában a második napon a Hernád völgyében indulna északra, és a Bodrog völgyében térnénk vissza; a harmadik napon a Sajó völgyében indulnánk északra, és egy nagy kört téve jönnénk haza), mi néztük a szép vidéket. Ónodra már kíváncsian vártunk. Sajnáltuk, hogy csak a várat lehetett megnézni, és nem lehetett a Török kastélyba bemenni. A Muhi csata emlékműve lenyűgöző volt.
A szállásunk a Mályi-tó partján a református egyház szabadidő- és továbbképzési központjában volt, tiszta, gyönyörű kilátással a tóra. Finom vacsora után szétszéledt a társaság. Többen sétáltak a tó partján, és megcsodálhattuk a naplementét a varázslatos szín orgiájával.
Másnap korán keltünk és reggeli után el is indultunk Kossuth nyomába Monokra. Monok után sok kastélyt láttunk pl. a galopi Vay kastélyban a címer- múzeumban megcsodáltuk Szabadiné Sinkó Ilonka néni fantasztikus alkotásait. A mádi zsinagóga csodálatosan felújított épülete, és az ott látott “Jámborok” kiállítás és a borkóstoló csak fokozta
jókedvünket. Ezután újra kastélyok sora következett. Buszvezetőnk kedves nagynénje, Aranka néni kávéval, sütivel, üdítővel kényeztetett minket Pányokon. Nagyon kedves volt. Itt láttuk a falu összes református lelkészének és a faluban lakó családok neveinek felsorolását egy nagyon szép Szentkoronás márványoszlopon. A hosszú úttól elcsigázva eljutunk Karcsára. A Karcsai Tündérek temploma és a hozzá kapcsolódó mondák, és történetek mindenkit felvidított.
Harmadik napon svábhegyi gyülekezet által támogatott hangácsi kastélytemplomot, és a szendrői református gyülekezetet látogattuk meg, ahol részt vettünk az istentiszteleten. Az istentisztelet végén a nagyszámú
rokonsággal együtt két pici leányka keresztelőjén vehettünk részt. Szép volt az istentisztelet, mi egy énekkel háláltuk meg a kedves fogadtatást. Érdekes volt meghallgatni, hogyan épül a helyi gyülekezet által épített új iskola.
Sok különlegességet is láttunk: a legnagyobb könyvet a világon Szinpetriben és a legkevesebb (12 bejelentett) lakóval rendelkező zsákfalut, Tornakápolnát. Tornakápolnán megnéztük a csodálatosan szép festett kazettás mennyezetű templomot. A ragályi Balassi-kastély kertjétnem sikerült úgy elrontani, mint magát a kastélyt. Majd a Bükk hegységet megkerülve, félelmetes hajtűkanyarokon át sikeresen értünk haza. Csak köszönet illeti  mindazokat, akik szervezték, vezették ezt a nagyon kellemes 3 napot! Köszönjük, hogy ott lehettünk: Kovács Réka és barátai