Csiszár Nóra

Férjezett, 5 gyermek édesanyja
Családanya
Boldog gyermekkorom volt vidéken. Láttam a gyönyörű teremtett világot, pedagógus, református szüleim szerettek: nem volt nehéz gyermeki hittel hinnem, hogy van Isten, aki szeret és mindig velem van. Huszonnyolc évesen veszítettem el ötven éves édesanyámat, miután hat évig volt rákbeteg. Mosolyogva, végig aktívan, Isten akaratában megnyugodva élt az utolsó percig. Ebben a nehéz időszakban sokat erősödött a hitem. Édesanyám elvesztése kapcsán ismertem meg a későbbi férjemet. Istenközeli élményem volt később az öt természetes szülésem is.
A reformátusság számomra gyökeret, identitást, a hitvalló őseimmel és a most élő testvérekkel való közösséget jelenti. Ezen kívül magyarságot is. Szeretem az új orgona hangját és énekeinket, zenéjük és nyelvezetük miatt is.
Húsz éve vagyok a gyülekezet tagja, akkor költöztem a kerületbe. Ebben a templomban konfirmáltam felnőttként. Hat éve választottak be a presbitériumba pótpresbiternek. Többször vettem részt ökumenikus imaalkalom szervezésében. A családommal jegyespárokat hívtunk meg esküvői felkészülésük idején. Az elmúlt hat évben rendszeresen vállaltam kapuszolgálatot. Idén a Tahi gyülekezeti tábor szervezésébe is bekapcsolódtam. Hasonló feladatokat a jövőben is vállalnék.