Tízéves korom óta őrzök egy kis lapot a Bibliámban, amire az van írva: „Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok.” Azóta is ez a két mozgás határozza meg az életemet.
Lelkészgyerekként beleszülettem egy olyan gyülekezeti közösségbe, amely második családommá, lelki otthonommá vált. A nyári táborok, gyerekevangelizációk, gyülekezethez tartozó felnőttek hiteles életpéldája mind növelték bennem a vágyat, hogy közel kerüljek Istenhez. Gimnazistaként egyszer elmentünk biliárdozni az osztálytársaimmal, és ott vitáztunk arról, hogy honnan van a világ. Hiába próbáltam Isten teremtő munkájáról beszélni, nem voltam meggyőző. Azóta ég bennem a vágy, hogy ismeretekkel, tudással is megalapozzam a hitemet. Az évek során sokszor éltem át, hogy az Isten közeledik hozzám és megszólít: Bibliaolvasás közben, istentiszteleti prédikációban, egy hívő ember személyes vallomásán keresztül. Lelkészként is fontosnak tartom a hitbeli személyes érintettséget, az intellektuális őszinteséget, és azt, hogy a gyülekezet az ide érkezők lelki otthonává váljon.