Rendez-vous

Maugli és Shanti szépen énekelnek a szerelemről, amit még maguk sem igazán tudnak kifejezni: „Mondd, mit érez a szív itt benn? Mondd, mi ez mit a csend idecsent? Hol van erre szó? De nem csak egy ilyen gyerekeknek szóló mesében jelenik meg a szerelem, hanem a popszámok nagyrészében. Fiatal, középkorú, de még idős zenészék is gyakran énekelnek a szerelemről, ez nem csak a tizen-huszonévesek fő témája. Azt hiszem, mindannyiunk szívéből szólt Ady Endre, amikor azt írta, hogy „szeretném, hogyha szeretnének s lennék valakié”.

Ablonczy Tamás
2024. február 15. Claridge mélyvacsora

Gyerekekkel autóval messzire utazni az mindig nagy kihívás. A túlélés záloga az autórádiónk, olyannyira, hogy a legutóbbi autócserénknél alapszempont volt hátul is legyen külön hangszóró. Ha kicsit is hosszabb útra megyünk, akkor alapesetben egy hangoskönyvet hallgatunk. (Tuti tipp gyakorló kisgyerekes szülőknek: A csodálatos nyúlcipő. Majdnem egy órás és felnőttként is élvezetes – többedszerre is…) Ha már megunjuk a meséket, akkor meg valami zenét választunk. Legutóbb például a Dzsungel könyve számait tettük be. Nekem a kedvencem a Kegyelet egylet morbidan humoros szövege, de három lány mellett azért ritkán jutok szóhoz – jellemzőbb, hogy Maugli és Shanti egymásra találása nyer. Egyébként tényleg nagyon szépen énekelnek a szerelemről, amit még maguk sem igazán tudnak kifejezni: „Mondd, mit érez a szív itt benn? Mondd, mi ez mit a csend idecsent? Hol van erre szó?
De nem csak egy ilyen gyerekeknek szóló mesében jelenik meg a szerelem, hanem a popszámok nagyrészében. Fiatal, középkorú, de még idős zenészék is gyakran énekelnek a szerelemről, ez nem csak a tizen-huszonévesek fő témája. Azt hiszem, mindannyiunk szívéből szólt Ady Endre, amikor azt írta, hogy „szeretném, hogyha szeretnének s lennék valakié”. Gyerekként, fiatalon, felnőttként és idősen is vágyunk az elfogadásra, a szeretetre, a kapcsolódásra, a kötődésre.
Hadd idézzek fel néhány nagyon ősi bibliai szót ehhez. A Tízparancsolat ide kapcsolódó egyik mondatát úgy szokás fordítani, hogy „Ne paráználkodj!”, de kicsit pontosabban úgy is visszaadhatnánk, hogy „ne törj házasságot!” Tudom, hogy ennek kapcsán a keresztyének már rengeteg moralizáló, erkölcscsősz gondolatot megfogalmaztak, de meggyőződésem, hogy az egész Tízparancsolat, így ez a részlete is olyan, amivel Isten nem számon kérni akar, hanem segítséget adni az életünkhöz. Nagyonis gyakorlatias segítséget.
Annyiszor csalódtunk már mindannyian a másikban, annyi kusza kapcsolat vesz minket körül, hogy nehéz elköteleződni. Úgy általában is nehéz elköteleződni bármi mellett. Nem akarunk kimaradni semmi jóból. Van is már erre egy rövidítés: FOMO – fear of missing out. Szeretjük a függetlenségünket, és ezért nehezen mondunk igent bármilyen programra, lebegtetjük az utolsó pillanatig a részvételünket, mert mi van, ha adódik valami jobbnak ígérkező. Meg mindenben csak félig veszünk részt, nem elejétől a végéig, mert egyik helyről rohanunk a másikra. Velem előfordul, hogy ha nem vigyázok, hajlamos vagyok még a nyaralásainkat is így alakítani: ha már elutaztunk idáig, akkor azért minden izgalmasat járjunk be, nézzünk meg, próbáljunk ki – és közben elvész az elmélyültség.
Sokszor ez történik az emberi kapcsolatainkban, még a legbensőségesebb párkapcsolatban, a házasságban is. Nem akarom elkötelezni magam végérvényesen a másik ember mellett – de közben vágyom arra, hogy a másik legyen hűséges hozzám. A probléma az, hogy nem tudok úgy lenni egészen a másiké, hogy közben önmagamat, a szabadságomat ne adnám oda neki. Ha pedig nem adom magamat oda teljesen a másik embernek, akkor bár megmarad a szabadságom, de mégsem teljesül be az a kapcsolat, valami mindig hiányozni fog.
A Tízparancsolat idézett része arról szól, hogy Isten meg akar erősíteni az elköteleződésben, bátorít a másik ember iránti elköteleződésre, védi ezt a kapcsolatot, védi a házasságot, amit annyi minden el tud bizonytalanítani: anyós, após, elvárások, gyerekpelenkázás, kalandvágy, csalódás, kiábrándulás. Mézga Géza felesége, Paula minden részben elgondolkodott, hogy „lehet, hogy mégiscsak Hufnágel Pistihez kellett volna feleségül mennem?” De ez önámítás, illúzió. A hetedik parancsolat arról szól, hogy becsüld meg azt, akivel összekötötted az életedet, ne törj ki a házasságból, és ne törj be máséba sem – illúzió, ha azt hiszed, hogy jobb lesz.
Tizenévesként a tanulás mellett sokat sportoltam, és amire a sport igazán megtanított az a kitartás. Hogy van, amiért érdemes küzdeni, tenni, mert olyasmit lehet megtapasztalni, amit egyébként elmulasztana az ember. Egyrészről megtanultam magamról, hogy sokkal többet bírok, mint amit az első elfáradásnál gondolnék. Amikor a félmaratont futottam, többször is holtpontra jutottam, máig cseng a fülemben az egyik útszéli szurkoló rigmusa: „Az elefánt sose felejt, ez a pálya sohase lejt.” De beérkezni felemelő volt. Vagy egy hegymászásnál meg lehet állni menet közben, de aki inkább visszafordul, az sose éli át azt az élményt, ami a csúcsról körbetekintve lehetne a sajátja. Ezzel akar megajándékozni Isten a ne törj házasságot paranccsal.
Olyan kifejező a Bibliának egészen az elején egy ősi történet az ember teremtéséről. Amikor még csak egyetlen embert formált Isten a föld porából, akkor megállapította vele kapcsolatban maga a Mindenható, hogy „nem jó az embernek egyedül” és alkotott hozzáillő segítőtársat. Itt is hadd finomítsam a szokásos fordítást: az eredeti nyelvben használatos mondatot úgy lehetne visszaadni, hogy „alkotok hasonló ellentétes segítőtársat.” Első ránézésre ez ellentmondásnak tűnik: most akkor hasonló vagy ellentétes? Mindent megértünk azonban, ha egy kirakó két darabjára gondolunk. A két kirakódarab nem akkor illik össze, ha egyforma, és nem is akkor, ha véletlenszerűen különbözik. Csupán akkor illeszkednek egymáshoz tökéletesen, akkor alkotnak egységet, ha épp a megfelelő módon mások.
De a Biblia még többet is mond ennél. Azért nem jó az embernek egyedül, azért vágyunk Adyval arra, hogy szeressenek, azért fontos emberi kapcsolat a házasság, mert Isten a saját képére alkotott minket. És Isten olyan, aki önmagában is kapcsolatban van, mert ő Szentháromság. Néhány éve minden végigsörpört az országon a fidget spinner láz, amikor minden gyereknek ez a pörgő játék kellett. Ha mozdulatlan, akkor szépen kirajzolódik a háromágú alakja, de ha mozgásban van, akkor már mégis egybe függőnek tűnik. Azt nem tudom, hogy miért lett ez annyira felkapott, de valami ilyesminek mutatja be Isten önmagát a Bibliában: egyetlen, de mégis három, aki önmaga a szeretetkapcsolat. Ebből a szeretetéből fakadóan alkotott minket a maga képmására, hogy mi is kapcsolatban legyünk. Adjunk hálát az Istennek a családtagjainkért, barátainkért, házastársunkért!