Két most-ot hallottunk. Az elsőt Jézus mondja: még sok mondanivalóm lenne, de most nem tudjátok elviselni. A másodikat pedig, nem is olyan sok idő múlva Péter, amikor felismer valamit: most kezdem megérteni! Most, csak most kezd megérteni az az ember, aki a Lélek páratlan, soha ugyanolyan erővel és teljességgel nem ismétlődő kiáradást átélte, akit nemcsak nyelvcsodával ajándékozott meg a Lélek, hanem a prédikációját is olyan erővel töltötte meg, hogy annak nyomán született meg az egyház? Az a Péter mondja ezt, aki ebben az első, pünkösdi prédikációban megérti, felismeri egy régi próféta, Jóel jövendölésének a beteljesedését? De itt egyáltalán nem arról van szó, hogy Pétert elmarasztalnánk. Sokkal inkább arról, hogyan vezet, hogyan működik a Szentlélek.

Sánta Ibolya
2016. május 15.

Lekció: Kornéliusz így szólt: ?Négy nappal ezelőtt körülbelül ebben az órában, délután három órakor imádkoztam, és íme, egy férfi állt meg előttem fénylő ruhában; és azt mondta: Kornéliusz, imádságod meghallgatásra talált, és alamizsnáidról megemlékeztek az Isten előtt. Küldj el tehát Joppéba, és hívasd át Simont, akit Péternek is hívnak. Ő Simon tímár házában van megszállva a tengerparton. Nyomban elküldtem tehát hozzád, és te jól tetted, hogy eljöttél. Most tehát mind itt vagyunk az Isten színe előtt, hogy meghallgassuk mindazt, amit rád bízott az Úr.? Erre Péter beszélni kezdett, és ezt mondta: ?Most kezdem igazán megérteni, hogy nem személyválogató az Isten, hanem minden nép között kedves előtte, aki féli őt, és igazságot cselekszik. ? elámultak a zsidó származású hívők, akik Péterrel együtt jöttek, hogy a pogányokra is kitöltetett a Szentlélek ajándéka. Hallották ugyanis, amint nyelveken szóltak, és magasztalták az Istent. Akkor megszólalt Péter: ?Vajon megtagadhatja-e a vizet valaki ezektől, hogy megkeresztelkedjenek, akik ugyanúgy megkapták a Szentlelket, mint mi?? És úgy rendelkezett, hogy keresztelkedjenek meg a Jézus Krisztus nevében. Ők pedig megkérték, hogy maradjon náluk néhány napig. ? Meghallották azonban az apostolok és a Júdeában levő testvérek, hogy a pogányok is befogadták az Isten igéjét. Amikor aztán felment Péter Jeruzsálembe, vitatkoztak vele a zsidó származású hívők, ezt mondva neki: ?Körülmetéletlen emberekhez mentél be, és együtt ettél velük.? Ekkor Péter sorjában beszámolt a történtekről? Amikor mindezt hallották, megnyugodtak, dicsőítették Istent, és így szóltak: ?Akkor tehát a pogányoknak is megadta Isten a megtérést az életre.? (Apostolok cselekedetei 10. rész 30-34.45-48. versek és 11. rész 1-4.18. versek)

Imádkozzunk!
Szentlélek, végy körül bennünket,
szenteld meg szívünket!
Készíts neved imádására,
magasztalására,
hogy téged szívből imádhassunk,
hálákat adhassunk.
Hisszük, a mi szánknak szózatja
egeid meghatja.
Ámen.

Textus: „Még sok mindent kellene mondanom nektek, de most nem tudjátok elviselni: amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra.” (János evangéliuma 16. rész 12-13. versek)

Kedves Testvérek!

Két most-ot hallottunk. Az elsőt Jézus mondja: még sok mondanivalóm lenne, de most nem tudjátok elviselni. A másodikat pedig, nem is olyan sok idő múlva Péter, amikor felismer valamit: most kezdem megérteni! Mi köze van ennek a két most-nak egymáshoz? Mi köze van a Szentlélekhez? És mi köze lehet hozzánk?
Először a második most-ról hallunk, mert úgy fogjuk jobban megérteni az elsőt. Az első pünkösd ott, Jeruzsálemben, a szélrohamhoz hasonló nagy zúgással, a lángnyelvekkel, a nyelveken szólással, aztán Péter prédikációjával, amelyre mindjárt háromezren tértek meg, olyan tökéletesnek tűnik, olyan teljesnek, olyan igazinak, a Szentlélek külső és az embert betöltő erejének olyan teljességét mutatja meg, hogy ehhez képest Péter önkéntelen felkiáltása: most kezdem megérteni ? izgalmas kérdést támaszt. Ismerjük a történetből a most fel nem olvasott előzményeket is: Péter látomást lát, egy leereszkedő lepedőt, tele a zsidó vallás szerint tiltott, tisztátalan állattal, és arra a felszólításra: öld, és egyél!, háromszor egymás után azt válaszolja: semmiképpen sem, Uram! Ráismerünk Péterre, ugyanezzel a jobban tudással válaszolt Jézusnak: szenvedned kell, Uram? Ez semmiképpen nem történhet meg veled! Megtagadsz engem háromszor ? mondja Jézus. Ha meg kell is halnom, akkor sem tagadlak meg! Hiába hangzik itt is a hang ? Istené vagy angyalé, de mindenesetre mennyei hang: amit Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak! ?, makacsul kitart álláspontja mellett. És a látomásban a lepedő úgy emelkedik fel, hogy hozzá se nyúl a tartalmához.
Kiderül, hogy ez a ? nem túl jó szó, de nem találtam jobbat ? drasztikus látomás azért történt, hogy Péter kész legyen elmenni és belépni egy pogány ember házába, ami az addigi hite szerint tisztátalanná teszi őt. A szent Istennel való életközösségből kizárja, és csak bizonyos szertartások és bizonyos idő elteltével kerülhet ebbe a közösségbe vissza. Már ahhoz is, hogy belépjen egy pogány ember házába, erre a látomásra volt szükség. De mégis eddig a látomás hatására és megértésével eljutott Péter, és mi itt kapcsolódtunk be a felolvasással a történetbe, amikor ezek után Korneliusz, cézareai római százados, aki a zsidók egyetlen, láthatatlan, mindenható Istenét tiszteli, elmondja, hogy angyali küldött szavára hívta őt magához a házába, mert az Úr nekik szóló üzenetet, mondanivalót bízott Péterre. Péter pedig, ahelyett hogy rögtön prédikálni kezdene Jézus Krisztusról, annak rendje-módja szerint, mert ezt cselekedte pünkösd óta, és mert ez az a mondanivaló, amiért a századoshoz kellett jönnie, ehelyett a nagy, teljes pünkösdi lélekáradást átélő Péter egy új felismerésről beszél: most kezdem megérteni.
Most, most kezd megérteni az az ember, aki a Lélek páratlan, soha ugyanolyan erővel és teljességgel nem ismétlődő kiáradást átélte, akit nemcsak nyelvcsodával ajándékozott meg a Lélek, hanem a prédikációját is olyan erővel töltötte meg, hogy annak nyomán született meg az egyház? Az a Péter mondja ezt, aki ebben az első, pünkösdi prédikációban megérti, felismeri egy régi próféta, Jóel jövendölésének a beteljesedését? Érti az Írást, ahogyan korábban sosem! Mégis, van, amit most kezd megérteni! Ráadásul nem új dolgot, hiszen egészen pontosan így mondja Péter: most kezdem igazán megérteni! Tehát egy ismert dolgot ért meg, csak igazán, azaz mélyebben, teljesebben, mint addig. Azt, hogy nem személyiségválogató az Isten. Ez ugyanúgy egy régi ige, mint a jóeli prófécia. Mózes 5. könyvében van megírva. De igazán mélyen és teljesen csak most kezdi megérteni Péter, pedig átélte a pünkösd teljességét.
S van egy másik történet, egy korábbi esemény, amikor felismerhette volna már ezt, de legalább is, ami előkészíthette volna arra, hogy igen, nem személyválogató az Isten, hanem minden nép kedves előtte, aki féli őt. Mert Samáriában is sokan megtértek Jézus másik tanítványának, Fülöpnek az igehirdetésére. És azt olvassuk, hogy amikor ezt az apostolok meghallották Jeruzsálemben, leküldték Pétert és Jánost, hogy ellenőrizzék, mi is történt. Ők pedig, látva a samariaiakat, imádkoztak, rájuk tették a kezüket és nekik is adatott a Szentlélek ajándéka. Márpedig tudjuk, hogy Samária semmivel sem volt többre becsülve egy izraelita szemében, mint a pogány területek. És mégis, a nagy pünkösd után a samáriai tapasztalatok, a drasztikus látomás, és Korneliusz szavainak a lépcsőfokain jut el Péter ? egy ráadásul alapvető, az egész missziót meghatározó, lehetővé tevő ? új felismerésre: most kezdem megérteni, most kezdem igazán megérteni, hogy Isten nem tesz különbséget a népek között!
De itt egyáltalán nem arról van szó, hogy Pétert elmarasztalnánk. Nem arról, hogy lám-lám, Isten mennyi mindent ? mindent! ? megtett: Szentlélek-áradás, missziós megtérések, látomás, emberi szó, és Péternek mégis csak most esik le valami fontos dolog. Nem erről van szó. Lukács beszámolója ebben a történetben itt, az Apostolok Cselekedeteiben, nélkülöz minden kritikát vagy hibáztatást. Sokkal inkább a Szentlélek vezetéséről, működéséről olvashatunk ebben a történetben. Sokkal inkább arról, hogyan vezet, hogyan működik a Szentlélek. Arról, hogy a Szentlélek, bármilyen erővel töltsön be valakit, ha úgy is, ahogyan először, Jeruzsálemben történt, nem tesz mindentudóvá! Nem természettudományos értelemben nem tesz, ahogyan ez nekünk fontos, hanem ennél sokkal fontosabb vonatkozásban: Isten dolgaiban sem! Még egy Pétert sem, aki pedig nemcsak vezéregyéniség volt, hanem a bizalmas, hármas belső tanítványi kör tagja. Sőt, hogy szűkítsük a kört, még olyan alapvető és fontos területen vagy ügyben sem tette mindentudóvá őt a Lélek, mint a világmisszió. Pedig ez a felismerés az alapja, feltétele, kapuja a missziói parancs teljesülésének! Mégis, most kezdem megérteni, hogy elmehetek mindenhova, beléphetek mindenhova, mert az emberek, népek között nincs különbség Isten előtt!
De az, hogy nem személyválogató az Isten, eredetileg az Isten népén belül, Izraelen belül volt érvényes kijelentés. Azt jelentette, hogy közöttük nem számít Isten előtt, hogy szegény-e vagy gazdag valaki, hatalomban van-e vagy egyszerű közember. És ez nem egyszerűen egy teológiai gondolat volt vagy elvi kijelentés, hanem egészen konkrétan az igazságszolgáltatásra, a bírói gyakorlatra vonatkozó parancs. És ennek a régi igének Péter most, hirtelen egy új jelentését ismeri fel: nemcsak Izrael népén belül, hanem a népek között sem tesz Isten különbséget! Egy egyetemes, mindenkit, minden népet átfogó ige, igazság lesz ez Péter felismerésében. És többször idézett ószövetségi igehely az Újszövetségben. Ez a felismerés annyira átformálta Péter gondolkodását, hogy évek múlva így beszélt: Tudjátok, hogy Isten régóta kiválasztott engem, hogy a pogányok az én számból hallják az evangéliumot.
De előtte még számot kellett adnia a történtekről a jeruzsálemi gyülekezetben. Már ahogy olvastuk, a vele levő kísérők is, akik ebből a gyülekezetből mentek vele, elámultak, hogy Isten kiárasztotta a Lelkét egy pogány századosra és a háza népére, de hát ez azért a szemük előtt történt, és tapasztalhatóan, tagadhatatlanul a Lélek műve volt. Azonban a jeruzsálemiek csak hallottak erről. Ezért olvassuk, hogy amikor visszatértek Jeruzsálembe, vitatkozni kezdtek vele a zsidó származású hívők: körülmetéletlenekhez mentél be és velük együtt ettél! Érdekes fényt vet ez az apostoli tekintélyre, hogy mit is jelentett ez az első gyülekezetben. Péternek, az első apostolnak számot kell adnia tetteiről a gyülekezet közösségében. De ezt el is fogadja. Beszámol a történtekről és ezáltal jut el a gyülekezet is, az egész közösség is, amelynek jó része vele együtt élte át a nagy, az első pünkösd mindent elsöprő erejét, így, ezáltal jut el a gyülekezet is addig, hogy elfogadjon egy számukra új igazságot.
A Szentlélek senkit sem tesz mindentudóvá. Sem egy embert, sem egy közösséget. Nemcsak ránk igaz ez tehát, akik olyan örömmel fedezzük fel, hogy végre igazán, azaz mélyebben vagy tömörebben, konkrétabban megértettünk egy-egy bibliai tanítást, igét vagy Istennel kapcsolatos tapasztalatot, de persze az apostoloknak mennyivel jobb volt, több jutott, mert ők mindjárt, teljesen otthon voltak a Krisztus igazságaiban! Nem, Péterre is igaz és a többiekre is, hogy elvezette őket, fokozatosan, Isten Lelke az igazságokra. Pontosan úgy, ahogy Jézus ígérte. És milyen kitartóan, milyen következetes türelemmel juttatta el Pétert és a gyülekezetet egy olyan felismerésre a Lélek, amely pedig az evangélium-hirdetés kapuja, feltétele! A Szentlélek munkája bennünk sem azt jelenti, hogy mindent tévedhetetlenül kellene tudnunk és látnunk az Isten dolgaiban, és különösen az életünk vonatkozásában, ahol pedig a leginkább szeretnénk érteni, és ahol talán a leginkább hisszük, hogy mindent kellene is értenünk, hanem a Szentlélek munkája bennünk is az, hogy elvezet. Kész vezetni igazságokra, még ha olyan mély beidegződésekről is van szó sokszor, mint Péterben és az első gyülekezetben a népek közötti különbséggel kapcsolatban. Bennünk is nagyon mély beidegződések vannak, akár Istennel kapcsolatban. Szeretetét könnyen azonosítjuk azzal, hogy egészséget ad és erőben tart. Gondviselését is épp ilyen könnyen azonosítjuk a jövedelmünk szintjével. Ítéleteink vannak arról, hogy milyen a hívő ember vagy mit gondoljunk egy másik felekezetről. Sok példát lehetne sorolni. Nincsenek lángnyelvek a fejünk fölött, mégis a Szentlélek bennünk is működik: úgy, hogy elvezet; amikor például ilyenféle dolgokban pontosabb bibliai felismerésekre vezet minket.
Ez sokszor egyáltalán nem megy könnyen, maga Jézus készít fel erre: még sok mondanivalóm volna, de most nem tudjátok elviselni. Ebből kitűnik, hogy ez a fokozatosság az igazságok felismerésében ránk tekintettel történik. Nem a Szentlélek ereje kevés, hanem egyszerre nem is tudnánk elviselni, feldolgozni az Isten igazságainak teljes körét. Jézus nem arról beszél, hogy nem tudjátok megérteni, tartalmilag elfogadni a közölt igazságot, hanem arról, hogy elviselni, elhordozni, azaz érzelmileg is befogadni, a súlyát magatokba engedni és az életeteket hozzá igazítani! Isten igazsága akkor és annyiban igazság, ha nemcsak értelemmel látjuk, hanem rábólintunk az akaratunkkal is, és az életünket, a döntéseinket is hozzá igazítjuk. Ezért nem is feltétlenül új mondanivalóról beszél Jézus itt a tanítványoknak, amikor így szól: még sok mondanivalóm lenne ? mintha olyat akarna nekik mondani, ami tartalmilag lenne új a számukra, hanem sokkal inkább a már ismert igazságok valódi jelentésének, mélységének a feltárásáról beszél! Erről szól Péter története! Hiszen ismerte az igét: Isten nem személyválogató ? de hogy ez a maga kiteljesedett értelmében úgy igaz, hogy minden nép között kedves előtte az istenfélő szív, ez volt az új igazság, amire a Lélek elvezette. De gondolhatnánk egyébként egy másik százados-történetre, amikor a kapernaumi római százados küld embereket Jézushoz, hogy gyógyítsa meg beteg szolgáját. Elmegyek és meggyógyítom ? mondja Jézus a legtermészetesebben. Péter ennek tanúja volt, az információ tehát megvolt, mégsem ismerte fel akkor, hogy mit is jelent Jézusnak ez a magától értetődő készsége! Jóval pünkösd után vezette el rá a Lélek.
Sok mondanivalóm lenne, de most még nem tudjátok elhordozni ? most kezdem igazán megérteni. Ez a két most egy ívről, egy növekedési ívről beszél, amire egy ember ? épp most Péter ? a Lélek segítségével jutott el. Jézus saját szavai szerint ez bizonyosan a Lélek megígért munkája az emberben! Keressük, hogyan igaz, hogyan érvényes ránk egy-egy bibliai ígéret, különösen a Lélekkel kapcsolatban? Vezet-e egyáltalán és hogyan vezet a Szentlélek minket, mennyire hasonlít ez a tanítványokéhoz, mert ugye csak azt gondoljuk igazinak? Mindig, amikor egy régi most és egy új most között megteszünk egy utat, Isten Lelke vezetett minket. És bizonyára nem egy régi most-ot találunk, amikor voltak hitbeli meggyőződéseink, de nem ismertük fel, hogy tévesek vagy pontatlanok, nem is voltunk még alkalmasak, készek az igazság felismerésére; és most, innen visszatekintve tudjuk, hogy azóta többre jutottunk. Olyan megfogalmazással találkozom legtöbbször az ilyen Lélek-vezette növekedésekkel, hogy tiszteletes asszony, rájöttem! Rájöttem arra, hogy nekem is az a jobb, ha meg tudok bocsátani. Rájöttem, hogy mennyi jó származott valami régi kudarcból, de ha akkor valaki Isten akaratával jött volna, nem tudtam volna elviselni, elfogadni!
Végül a mai nap, a mai ismereteink is egy most. Mától, ez után is érvényes, hogy vezet minket a Lélek egy-egy jövőbeli most-hoz ? hogy növekedjünk. Ámen.

Imádkozzunk. Urunk, Jézus Krisztus, hálát adunk, hogy igaz szó és beteljesedő ígéret a mi életünkben is, amit mondasz. Vágyunk erre szívből. Köszönjük, hogy a Lélek tekintettel van erőnkre vagy erőtlenségünkre. Arra, amit tudunk, amit el tudunk hordozni. Köszönjük mindazt, amit befogadhattunk eddig, és könyörgünk további utunkért. Könyörgünk a világért, hisz Lelked melengette életre. Az embervilágért, hisz nem teszel különbséget népek között. Könyörgünk vigasztalásért, a Lélek vigasztaló erejéért betegségben, gyászban, nélkülözésben élőknek. És könyörgünk megtérésért a Lélek erejében, hisz arra van szüksége mindenkinek. Nevedért kérünk, hallgass meg. Ámen.