Hova járt suliba Jézus?

Úgy gondolom, érdekel titeket, Jézus vajon kikapott-e, és hogy egyáltalán milyen tanuló volt? Ezért olvastam nektek azt a két mondatot a Bibliából, amit Lukács írt, aki egy nagyon gondos ember volt: elment, hogy pontosan mindent megtudjon Jézusról. Igaz, nem részletezi a dolgot, de azt írja, hogy Jézus növekedett, és ahogy növekedett, úgy lett egyre bölcsebb. Nemcsak okosabb, bölcsebb! Tudjátok, mi a különbség? Okos az, aki az eszét használja. Bölcs az, aki a szívével használja az eszét! Ez Jézusnál már gyerekkorában is így volt. Egyszóval azt kell mondanunk, hogy Jézus jó tanuló volt, biztos sokszor márthatta a kezét a mézes bödönbe.

Na és a magatartása? Erről is ír Lukács, szintén röviden. Úgy írja, hogy Jézus egyre növekedett Isten és az emberek előtti kedvességben ? ezt lefordítom nektek, mert nem magyarul írt Lukács, hanem egy másik nyelven. Megmondom, hogy mi van oda írva: az, hogy örültek az emberek, meg Isten is, amikor ránéztek! Tehát jó volt ránézni. Rokonszenves gyerek volt, ezért nem gondolom, hogy a rosszalkodók közé tartozott volna. Nem voltam ott, lehet, hogy ő is kikapott egyszer-kétszer, de hogy a rosszak közé nem tartozott, azt elfogadhatjuk, elhihetjük.

maria-con-jesus-y-jose

Sánta Ibolya
2016. szeptember 18.

Lekció: „Szülei évenként elmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. Amikor tizenkét éves lett, szintén felmentek Jeruzsálembe az ünnepi szokás szerint. Miután pedig elteltek az ünnepnapok, és hazafelé indultak, a gyermek Jézus ott maradt Jeruzsálemben. Szülei azonban ezt nem vették észre. Mivel azt hitték, hogy az útitársaik körében van, elmentek egy napi járóföldre, és csak akkor kezdték keresni a rokonok és az ismerősök között. De mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe, és ott keresték tovább. Három nap múlva találták meg a templomban, amint a tanítómesterek körében ült, hallgatta és kérdezte őket, és mindenki, aki hallotta, csodálkozott értelmén és feleletein. Amikor szülei meglátták, megdöbbentek, anyja pedig így szólt hozzá: ?Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én nagy bánattal kerestünk téged.? Mire ő így válaszolt: ?Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem?? Ők azonban a nekik adott választ nem értették. Jézus ezután elindult velük, elment Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja mindezeket a szavakat megőrizte szívében, Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testben, Isten és emberek előtt való kedvességben.” (Lukács evangéliuma 2. rész 41-52. versei)

Imádkozzunk! Urunk Istenünk, te is apuka vagy, Jézus apja. Te adtad úgy, hogy az apák és az anyák, meg a nagypapák, nagymamák szeressék a gyereküket. Köszönjük ezt. És köszönjük, hogy most itt lehetünk a templomban, hogy hittanra írattak be a szüleink, vagy mi ezt választottuk. Légy most itt velünk, és aztán az iskolában meg otthon is! Jézusért hallgass meg! Ámen.

Textus: „A gyermek pedig növekedett és erősödött, megtelt bölcsességgel, és az Isten kegyelme volt rajta. – Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testben, Isten és emberek előtt való kedvességben.” (Lukács evangéliuma 2. rész 40. és 52. versei)

Kedves Gyerekek!

Lent is meg fent is, kedves Felnőttek, Testvérek, úgy volt, hogy ma három helyről fogok beszélni: Betlehemről, ahol Jézus egész kisgyerekként élt, Názáretről, ahova iskolás gyerekként járt meg fiatal korában lakott, és Kappernaumról, ahova nagykorában költözött. Ugyanis erről a három helyről neveztük el a három hittantermünket. Betlehemnek azt a termet, ahol az ovisok vannak, Názáretnek azt a termet, ahova az elsős, másodikos, harmadikos iskolások járnak, és Kapernaumnak azt, ahova a legnagyobb gyerekek, negyedik, ötödik, hatodik osztályosok mennek gyerek-istentiszteletre az éneklés alatt. De olyan sok érdekes dolgot találtam, hogy sajnálok kihagyni belőle ? így is ki kellett ?, ezért csak egy helyről tudok nektek beszélni. Názáretet választottam, mert ha Názáretről beszélünk, akkor tudunk azokra a kérdésekre válaszolni, amik a meghívón szerepeltek. Olvastátok, ugye? Megígérem, hogy a hittan évzárón majd Betlehemről lesz szó.
Ilyenkor egy vagy két kérdést is fel szoktam tenni, amire az igehirdetés végén azok a gyerekek, akik jól figyelnek, válaszolhatnak az Úr asztalánál. Most csak egy ilyen kérdésem lesz. Így hangzik a kérdés: kivételezett-e Isten Jézussal, más gyerekekhez képest, akikről szintén hallunk majd a prédikációban, vagy hozzátok képest? Szerintetek kivételezett-e Isten Jézussal? De nem elég csak azt mondani, hogy igen vagy nem, hanem azt szeretném, ha megmondanátok, hogy miért! Mit hallottatok a prédikációban, amiből ezt meg lehet állapítani? És a végén majd meghívunk titeket meg a hozzátartozó felnőtteket a fenti három hittanterembe. Lesz egy kis meglepetés is!
Milyen lehetett Jézus iskolásként? Hova járt suliba? Mit játszott a többiekkel a szünetben? Ezeket a kérdéseket olvastátok a mai meghívón. Fogok erre válaszolni, de még egy kicsi türelmet kérek, mert van egy mondatom a felnőtteknek. Ezek azok a kérdések, amelyek a gyerekeket érdeklik. Igen, más kérdések érdeklik a gyerekeket és más kérdések a felnőtteket! Ezért másként is tanítunk gyerekeket és felnőtteket. Sok okos, képzett felnőtt, aki csak gyerekkorában járt templomba, aztán később már nem, ezért csak gyerekemlékeiből, a gyerekeknek elmondott módon ismeri a keresztyén hitet és a Bibliát, úgy gondolja, a felnőtt kérdéseire nem kap választ a keresztény hittől. Hogy az igazi, nehéz, felnőtt kérdésekre a Biblia nem válaszol. De ez nem így van. Ezért biztatjuk azokat, akik úgy érzik, hogy mégis így jártak, ismerjék meg jobban a keresztyén hit tanításait! Mindjárt be lehet iratkozni istentisztelet után a felnőtt konfirmációra a lelkészi hivatalban.
És akkor most: hova járt Jézus iskolába? Legelőször otthon tanították. Még nem volt öt éves, és az apukája, ahogyan más kisgyerekeket, térdére ültette és a legfontosabb dolgokat megtanította neki. Például a Tízparancsolatot meg az esti imát. Így hangzik: Mennyei Atyám, a te kezedbe teszem le a lelkemet! Aztán hova járt? Názáretben járt iskolába. Názáretben nagyon kevesen laktak, feleannyian talán, mint ahányan most itt vagyunk, olyan 150-200-an, de volt iskolája. Honnét tudjuk ezt? Onnét, hogy volt ott zsinagóga is, ilyen templomféle. A zsinagógával egybe volt építve az iskola, egy szoba. Ez is volt a neve, hogy szoba, tanulószoba.
És Jézus ugyanúgy, mint a többi kisfiú, öt éves korában elment az iskolába. Ez számított akkor általános iskolának. Volt, hogy a gyerekekkel kint tanultak, de ha bent voltak a szobában, akkor pont úgy le kellett vetni a szandált, a sarut, mint nálunk fönt, a fenti hittantermekben. Ebben teljesen hasonló a hittanterem Jézus iskolájához. Megszabták azt is, hogy hány gyerekre tud egy tanító jól figyelni. Úgyhogy 25-nél többen nem lehettek. Jézusnak legfeljebb 24 osztálytársa volt. Ez egy egészen jó létszám, nem? Azt is akarták akkor, hogy a gyerekek ne unalmasan tanuljanak, hanem a kezükkel is dolgozzanak, az orrukkal is szagoljanak, a szájukkal is ízleljenek, szemüket is használják, hogy tényleg szeressék a tanulást. Ezért úgy tanultak meg olvasni, hogy a betűket kiformázták mézeskalácsszerű tésztából. Megtanulták a betűt, aztán megették. Ha valaki ügyes volt, akkor odamehetett a mézes köcsöghöz, belemárthatta az ujját és lenyalhatta. Ez volt a legfinomabb, amivel a gyerekeket jutalmazni lehetett! Ezzel a sok édességgel azt akarták megtanítani a gyerekeknek, hogy a tanulás édes dolog, nagyon jó dolog! Hogy az olyan gyönyörűséges, mint mézet szopogatni! Egyszerű, régi emberek egy kicsi falucskában, Názáretben ? az egész kis völgyet egy matekóra alatt körbe lehetett járni, olyan kicsi helyen volt ?, mégis így gondolták, hogy a tanulás gyönyörűséges! Persze, volt azért szigorúság is, ha valaki nagyon kihúzta a gyufát, vagyis akkor még nem volt gyufa, szóval, ha rosszalkodott, akkor bizony a tanító meg is üthette. De volt itt is egy nagyon szigorú szabály: ha nagy volt a meleg, ugye, akkor mindenkinek nehezebb, a gyerekeknek is, akkor nem lehetett még a nagy rosszaságért sem bántani senkit!
Úgy gondolom, érdekel titeket, Jézus vajon kikapott-e, és hogy egyáltalán milyen tanuló volt? Ezért olvastam nektek azt a két mondatot a Bibliából, amit Lukács írt, aki egy nagyon gondos ember volt: elment, hogy pontosan mindent megtudjon Jézusról. Igaz, nem részletezi a dolgot, de azt írja, hogy Jézus növekedett, és ahogy növekedett, úgy lett egyre bölcsebb. Nemcsak okosabb, bölcsebb! Tudjátok, mi a különbség? Okos az, aki az eszét használja. Bölcs az, aki a szívével használja az eszét! Ez Jézusnál már gyerekkorában is így volt. Egyszóval azt kell mondanunk, hogy Jézus jó tanuló volt, biztos sokszor márthatta a kezét a mézes bödönbe.
Na és a magatartása? Erről is ír Lukács, szintén röviden. Úgy írja, hogy Jézus egyre növekedett Isten és az emberek előtti kedvességben ? ezt lefordítom nektek, mert nem magyarul írt Lukács, hanem egy másik nyelven. Megmondom, hogy mi van oda írva: az, hogy örültek az emberek, meg Isten is, amikor ránéztek! Tehát jó volt ránézni. Rokonszenves gyerek volt, ezért nem gondolom, hogy a rosszalkodók közé tartozott volna. Nem voltam ott, lehet, hogy ő is kikapott egyszer-kétszer, de hogy a rosszak közé nem tartozott, azt elfogadhatjuk, elhihetjük.
Viszont még egy fontosat ír Lukács róla: hogy testben ügyes volt, testben növekedett. Így van, erős, egészséges fiú volt, játszott a többiekkel, a barátaival csapatjátékot, olyasmiket is, mint az Adj király katonát!, játszott célba dobást, versenyfutást, labdáztak, ahogy a fiúk úgy általában szoktak. Még egy fontos dolog: nagyon jó kézügyessége volt! Honnan tudjuk ezt? Onnét, hogy az apja ács volt, és a legnagyobb fiúk az apjuk mesterségét követték. De az ács akkor nem azt jelentette, hogy egyszerűen ács, hanem hogy ezermester! Hogy mindenféléhez ért: követ is tud faragni a házépítéshez, vassal is tud dolgozni, bronzzal is tud dolgozni, és készített a gerendák mellett az ács gyalut, fűrészt, fakanalat, ládát, amiben a holmikat tartották, sőt, még hangszert is! Ehhez kellett kézügyesség! Akármilyen sokra tartották a tanulást, azt gondolták, hogy mindenkinek azért csak legyen egy jó szakmája is. Ez olyan, mintha az igazgató bácsinak például lenne egy jó asztalos szakmája és otthon tudna bútorokat készíteni. De nagyon keményen kellett dolgozni Jézus apjának is meg neki is, hogy megélhessenek.
Eddig kiderült, hogy Jézus nemcsak okos, hanem bölcs volt: szívével használta az eszét; örömmel néztek rá; ügyes is volt. De Lukács egyáltalán nem ír arról, hogy Jézus szép volt, vagy jóképű. Pedig a Biblia, ha egy szép és jóképű emberről van szó, azt gyakran meg szokta írni. Például Dávid királyról írja, hogy jó megjelenésű, jó kiállású férfi volt. De Jézusról semmi ilyet nem olvasunk. Ezért nyugodtan azt gondolhatjuk, hogy Jézusnak átlagos külseje volt.
Ebbe az akkori általános iskolába a gyerekek öt évig jártak, akkor kijárták az általánost. Utána lehetett tovább tanulni tíz éves kortól ? az olyasmi volt, mint ma a gimnázium. Azonban ez a felsőbb iskola nem volt ilyen kis helyen, mint Názáret, csak nagy városokban. Jézus ilyenbe nem is járt, nem tudott tovább tanulni, otthon kellett segíteni, meg drága lett volna. Mondták is később aztán, felnőtt korában, némelyek csodálkozva, mások meg gúnyolódva: honnan ért ez ezekhez a dolgokhoz? Nem is járt iskolába! De ez nem azt jelenti, hogy általános iskolába sem járt, hanem hogy felsőbb iskolába, mondjuk, gimnáziumba nem járt.
Ez mégsem nem jelenti azt, hogy Jézus nem járt nagyvárosban gyerekként, vagy fiatalként! Nagyon közel volt Názáret egy izgalmas nagyvároshoz, amely egy olyan út mentén feküdt, mint mondjuk az M7-es, M1-es, ezek Balatonhoz, Bécsbe vezetnek. Ilyesmi fontos út mellett feküdt ez a nagyváros, az volt a neve, hogy Szefforisz. Szefforisz. Ide vitték be Jézus meg az édesapja azt, amit otthon készítettek a műhelyben, meg a többi názáretiek is idejártak, akik inkább gabonát, szőlőt, olajbogyót, fügét, zöldségfélét adtak el a piacon. Két piac is volt Szefforiszban. Voltak sportpályák is, meg ötezer férőhelyes színház, volt bank, bíróság, fegyverraktár. Minden volt, ami egy városba kell! És még valami történt: amikor Jézus kilenc éves lett, tehát éppen kijárta az általánost, oda költözött a fejedelem. Ez lett az ország fővárosa! Egészen Jézus 17 éves koráig ez volt az ország fővárosa, minden volt ott, ami csak kellhet. Ott nem is csak azon a nyelven beszéltek, mint Názáretben. Názáretben arámul beszéltek, a zsinagógában héberül – hű, micsoda ismeretlen nyelvek: arám, héber… De mondok egy ismerőst: Szefforiszban, a városban görögül is beszéltek. Úgyhogy Jézus körülbelül ezen a három nyelven biztosan beszélt.
Kikkel barátkozott, kik voltak a barátai? A názáreti gyerekek. Volt közöttük testvér, unokatestvér, volt közöttük iskolatárs. Úgy mentek egyik házból a másikba, a nagynénitől, nagybácsitól unokatestvérhez, mintha hazamentek volna. Egyáltalán nem hármasban éltek József, Mária meg Jézus, nem, egy csomó unokatestvér és rokon között! Ha utaztak valahova, együtt is mentek, ahogyan a felolvasott történetben is hallottuk.
És most befejezésül szeretnék valamit elmondani erről a történetről röviden. Azt, hogy szerintem miért különleges ez a történet. Nekem nagyon tetszik azért, mert Jézus elvész benne. Én is elvesztem. Gondolom, hogy tiveletek is előfordult. Nagyon tetszik az is a történetben, hogy József meg Mária mennyire félti Jézust, mint ahogy engem is az anyukám, meg titeket a szüleitek. És az is nagyon tetszik benne, hogy Jézus, amikor ott beszélget a nagyokos tanítókkal, nemcsak válaszol, hanem azt olvastuk, hogy kérdez! Nagyon szeretem, ha a hittanórán meg a gyerek-istentiszteleten a gyerekek kérdeznek! Mert okosan, értelmesen kérdezni legalább olyan nehéz, mint jól válaszolni egy kérdésre!
De amiért a legjobban tetszik ez a történet nekem, az a mondat, amit elég nehéz megérteni. Azt mondja Jézus Máriának: miért kerestetek? Nem tudjátok, hogy nekem az Atyám házában kell lenni? Az én mennyei Atyám dolgaival foglalkozni? Mert ez a mondat arról szól, hogy Jézus már 12 évesen tudta, hogy neki egy kicsit mást jelent a hit, másképp hisz Istenben, mint a barátai, mint a szülei, mint az unokatestvérei, mint az iskolatársai, hogy őneki valami különleges feladata van! De ez hagyján, hogy ő ezt már tizenkét évesen tudta ? persze, ez akkor olyasmi volt, mint mondjuk ma egy 16-17 éves, tehát érettségi előtt álló, ilyesminek felelt meg ? , de akkor is, ő ezt már 12 évesen tudta. És még további húsz évet ? nem még tizenkettőt, hanem további húsz évet! ? ott lakott Názáretben, abban a kicsi faluban, ahol senki nem tartotta őt különlegesnek és nem gondolták, hogy milyen nagy feladata van!
Nekem ez azért tetszik, mert én olyan voltam, de nemcsak én, talán mindenki így van ezzel, hogy fiatalon nagyon meg akartam mutatni mindenkinek, milyen okos vagyok, meg ügyes! De Jézus nem volt ilyen. A barátai, az iskolatársai már fölnevelték a gyerekeiket, ilyen 12-13 éves korúakra, a felnőttkor határára, mind már meglett családapák lettek, amikor Jézus kilépett az emberek közé. Milyen jól tette, hogy ennyit várt, ennyit növekedett a bölcsességben, mert amire ő tanított, azt senki más ezen a világon nem tanította, nincs még egy olyan valaki, akire ennyien hallgatnának, mint őrá!
Most elmondom, hogy mi mindenről hallottunk ma, hogy a kérdésre tudjatok felelni. Hallottunk Názáretről, ahol Jézus lakott, arról, hogy mit tanult otthon, hallottunk az iskolai tanulási módszerről, a jutalmazásról, hallottunk a fegyelmezésről is, arról, hogy ő milyen tanuló volt, milyen lehetett a magatartása, hogy ügyes volt, de valószínűleg nem volt különösebben szép; hallottunk egy közeli nagyvárosról is, ahova eladni járt meg vásárolni a názáretiekkel együtt. A kérdés tehát az, hogy szerintetek Isten kivételezett-e Jézussal? Nagyon fontos, hogy mondjátok meg, miért gondoljátok, hogy igen vagy nem: mert ez a prédikáció a ti válaszaitokkal fog befejeződni! Én azért nem beszéltem erről, hogy a ti válaszaitok fejezzék be ezt a prédikációt. Ámen.

Imádkozzunk! Urunk Jézus, köszönjük, hogy ennyi mindent megtudhattunk rólad, mert te vagy a legfontosabb, akit ismernünk kell! Köszönjük, hogy te a szívedet, a lelkedet, az eszedet teljesen Istennek, az Atyádnak adtad. Mi is szeretnénk a szívünket, a lelkünket, az eszünket ugyanúgy teljesen neked adni. Kérünk, segíts ebben minket! Ámen.