Sámuel története azért jó történet nekünk most, mert van benne egy hittanos, Sámuel. Van benne egy anya és egy apa, Anna és Elkána. És van benne egy hitoktató, Éli főpap. Erről a háromról fogok most beszélni abban a sorrendben, ahogy a Biblia is ír róluk. A kérdésem könnyűnek látszik, de mégis jól kell figyelni, ha valaki igazán válaszolni akar rá. Válaszolhat valaki saját magának is, vagy otthon, apának, anyának. Sőt, a felnőttek, apák, anyák is válaszolhatnak, maguknak is, meg otthon, a gyerekeiknek is. Az tehát a kérdésem, hogy ki tetszett közülük a legjobban és miért? Lehet, hogy mindenik tetszett, remélem is, de én azt szeretném megkérdezni, hogy ki tetszett a legjobban, és miért?

Sánta Ibolya
2015. szeptember 13.

Kedves Gyülekezet, Kedves Szülők, Kedves Gyerekek!
Ez az istentisztelet ünnepi istentisztelet. Egy kicsit más és mégis olyan, mint máskor. A gyülekezetnek úgy szól ez az istentisztelet, hogy nemcsak az én gyerekem, nemcsak az én unokám van rám bízva, hanem minden gyermek, akit a hitoktatáson keresztül elérünk. A szülőknek most ma úgy istentisztelet ez, akár járnak templomba egyébként, akár nem, hogy megismerhetnek néhány olyan dolgot, ami a gyerekük hitre nevelésében a Biblia szerint ma is fontos. A gyerekeknek pedig úgy szól ez az istentisztelet, hogy szeretettel fogadjuk őket, és láthatják, hogy a felnőttek nemcsak nekik beszélnek Istenről, hanem maguk is figyelnek Istenre. De még két dologban szól nekik az istentisztelet. Az egyik, hogy olyan énekeket énekelünk, amiket a legtöbb csoportban tanultak az elmúlt évben, így velünk tudnak énekelni. A másik pedig, hogy majd a keresztelés után ? mert lesz keresztelő, és tudom, hogy nagyon szeretik a gyerekek ezt látni ? majd felteszek egy kérdést, amire az igehirdetést követően válaszolhatnak: itt, a mikrofon előtt, hogy mindenki jól hallja. Most tehát folytassuk az istentiszteletet énekléssel.

Lekció: Ézsaiás próféta könyve 43. rész 1. vers

Imádkozzunk! Urunk Istenünk, köszönjük, hogy ide jöhettünk ünnepelni a templomba ? Téged. Köszönjük, hogy itt vagy láthatatlanul, benne vagy az éneklésben is, benne vagy az imádságban is, benne vagy az igében, és ezt meg is érezhetjük, ha a szívünkben is benne vagy. Ezért Jézus nevében arra kérünk, hogy a Szentlélek által légy a szívünkben is. Ámen.

Most fogom feltenni azt a kérdést, amire a gyerekek majd az igehirdetés és a szép orgonaszó után válaszolhatnak itt, az Úr asztalánál. A történetben, amit felolvasok, van egy apa, Elkána, van egy anya, Anna, van egy gyermek, Sámuel, és van egy idős főpap, Éli. A kérdésem könnyűnek látszik, de mégis jól kell figyelni, ha valaki igazán válaszolni akar rá. Válaszolhat valaki saját magának is, vagy otthon, apának, anyának. Sőt, a felnőttek, apák, anyák is válaszolhatnak, maguknak is, meg otthon, a gyerekeiknek is.

Az tehát a kérdésem, hogy ki tetszett közülük a legjobban és miért? Lehet, hogy mindenik tetszett, remélem is, de én azt szeretném megkérdezni, hogy ki tetszett a legjobban, és miért? És most olvasom a történetet.

Textus: Volt egy ember, akinek Elkána volt a neve. Két felesége volt. Egyiknek a neve Anna, a másiknak a neve Peninna. Peninnának voltak gyermekei, de Annának nem voltak gyermekei. Ez az ember évenként felment a városba, Silóba, hogy imádkozzék és áldozzék a Seregek Urának. Amikor eljött az a nap, amikor Elkána áldozni szokott, adott egy-egy részt feleségének, Peninnának és gyermekeinek. Annának is adott egy részt, pedig Annát nagyon szerette, de az Úr bezárta Anna méhét. Vetélytársa sokat bosszantotta őt, hogy felingerelje. Így történt ez évről évre, amikor felmentek ünnepelni. Ő meg csak sírt és nem evett semmit.

Ekkor azt mondta neki a férje, Elkána: ?Anna, miért sírsz, miért nem eszel, miért vagy úgy elkeseredve? Nem érek én többet neked, tíz fiúnál??

Egyszer Anna fölkelt, miután ettek és ittak Silóban, ?!! Éli pap meg ott ült az Úr templomának az ajtófélfájánál. Az asszony lelke mélyéig elkeseredve könyörgött az Úrhoz és keservesen sírt. Aztán erős fogadalmat tett: ?Seregek Ura, ha részvéttel tekintesz rám, ha gondod lesz rám és nem feledkezel meg rólam, hanem fiúgyermeket adsz nekem, akkor egész életére az Úrnak adom.? Mivel hosszan imádkozott az Úr előtt, Éli figyelte az asszony száját, és azt gondolta, hogy részeg. Ezt mondta neki: ?Meddig tart még részegséged? Józanodj ki mámorodból!? Anna azonban így válaszolt: ?Nem uram, bánatos lelkű asszony vagyok, nem ittam bort vagy szeszes italt, hanem lelkemet öntöttem ki az Úr előtt. Ne tarts elvetemült asszonynak, mert nagy bánatom és szomorúságom van.? Éli így válaszolt: ?Menj el békességgel. Izrael Istene teljesítse a kérésedet.?

Elment az asszony és nem volt többé szomorú az arca. Egy idő múlva teherbe esett, fiút szült és elnevezte Sámuelnek, mert ezt mondta: ?Az Úrtól kértem őt.? Miután elválasztotta a szoptatásból, elvitte magával. A gyermek még kicsi volt, bevitték Élihez. Az asszony ezt mondta: ?Kérlek uram, a te életedre esküszöm, hogy én vagyok az az asszony, aki itt állt melletted és imádkozott az Úrhoz. Ezért a gyermekért imádkoztam, és az Úr teljesítette a kérésemet, amit kértem tőle. Én viszont felajánlom az Úrnak egész életében.? És ott imádták az Urat!

A gyermek pedig az Úr szolgája lett Éli főpap felügyelete alatt. Éli fiai elvetemült emberek voltak, nem törődtek az Úrral. Sámuel pedig végezte az Úr szolgálatát. És rátekintett az Úr Annára, még három fiút és két lányt szült. A gyermek Sámuel pedig nőttön  nőtt, és kedves volt mind az Úr, mind az emberek előtt.

A gyermek Sámuel meg az Úrnál növekedett. Az ifjú Sámuel az Úr szolgája volt Éli felügyelete alatt.  Abban az időben ritka volt az Úr igéje, nem volt gyakran látomás. Egy napon az történt, hogy Éli a szokott helyén feküdt, Sámuel pedig az Úr templomában, ahol az Úr ládája volt. Az Úr szólította Sámuelt, és ő pedig így felelt: ?Itt vagyok.? (Sámuel első könyve 1-3. rész, válogatott versek)

Sámuel története azért jó történet nekünk most, mert van benne egy hittanos, Sámuel. Van benne egy anya és egy apa, Anna és Elkána. És van benne egy hitoktató, Éli főpap. Erről a háromról fogok most beszélni abban a sorrendben, ahogy a Biblia is ír róluk. Először Elkánáról, az édesapjáról ír a Biblia, pedig később Anna lesz a főszereplő. De a Bibliában nagyon fontos a családfő, ezért van először róla szó. És nem is úgy fontos a családfő a Bibliában, ahogy mi gondoljuk, hogy gondoskodik az ételünkről, italunkról, ruhánkról, minden szükséges dologról, hanem a Bibliában a családfő a gyerekek és a feleség lelki életéért volt felelős. Akkor csak egy templom volt az országban, még nem is az igazi, későbbi, majd Jeruzsálemben, hanem csak egy kicsi épületecske Silóban, és nagy lelki romlás volt az országban. Azt olvastuk, hogy ritka volt az Úr igéje, nem volt senki, aki tolmácsolta volna Isten akaratát. És éppen a főpap, Éli fiai erőszakkal elvettek az áldozatokból, hogy gazdagodjanak. Úgyhogy az emberek ? azt olvassuk ? megutálták az istentiszteletet. Utáltak istentiszteletre járni! És más vétket is elkövettek Éli fiai, hogy lassan a templomi istentisztelet kezdett hasonlítani a környező népek isteneinek a részeges, dorbézolásos istentiszteletére. Hát nem volt könnyű dolga Elkánának, nem úgy volt, hogy természetesen akkor mindenki járt templomba, az volt a szokás, hogy az Urat tisztelik és követik! Nem, az embereknek éppen elegük volt a templomból, és egyre jobban vonzották őket más népek istenei, hogy gazdaggá legyenek. Mert azt gondolták, hogy azok az istenek sok gyermeket, sok állatot, sok termést tudnak adni, és akkor ez volt a gazdagság. Ezért nevezzük őket termékenység-isteneknek. És nagyon érhető lett volna, hogyha egy olyan családban, ahol egy asszonynak éppen nincs gyermeke, ráadásul már évek óta hiába imádkoznak azért, hogy legyen gyermek, akkor Elkána azt mondja: tegyünk próbát más istennél, hátha vele többre megyünk! Elkána mégis hűséges maradt Istenhez és az egész családját ennek az Istennek a tiszteletére nevelte. Ez az egyik fontos dolog Elkánáról.

 A másik fontos vonása, hogy nagyon szerette a feleségét, pedig Annának nem volt gyermeke. Pedig akkoriban, ha egy asszony gyereket szült, az olyan volt, mintha sok pénzt szerzett volna. A másik, ami Anna ellen szólhatott volna, hogy meg volt bélyegezve, lenézték őt az emberek a gyermektelensége miatt. De Elkána ugyanúgy nem törődött ezzel, mint azzal, hogy sokan utálnak istentiszteletre járni, és nagyon szerette őt továbbra is, sőt vigasztalta is. Ez a két dolog látszik a történetből Elkánáról, az édesapáról: úgy viselkedett, mint egy igazi családfő, az Isten tiszteletére nevelte a családját, és nagyon szerette a feleségét, Annát.

 A másik szülő Anna, az édesanya. Ő nagyon kedves asszony, a neve is ilyesmit jelent, de nagy bánata, hogy nem volt gyermeke. Miből látjuk, hogy nemcsak a neve kedves, hanem ő maga is? Abból, hogy nem vág vissza a vetélytársának azzal, hogy jó, nekem nincsen gyerekem, de engem jobban szeret a férjem! Pennina éppen ünnepen, amikor általában mindenki boldog volt és örült, mindig ezzel bosszantotta őt, tönkretette Anna ünnepét. De Anna nem tette tönkre az egész család ünnepét azzal, hogy visszaveszekedett volna! Ahogyan, amikor Éli rászólt, mert azt hitte, hogy részeg, vele sem kezdett veszekedni, pedig biztosan rosszul esett neki. De amiben a leginkább kedves nekünk Anna, az, hogy kiöntötte a szívét az Úr előtt, kapott bíztatást, hogy Isten meghallgatja, és most a legfontosabb: tett egy erős fogadalmat.  Most erről szeretnék néhány dolgot elmondani.

Azt mondta Anna: ha részvéttel tekintesz rám, gondod lesz rám és fiúgyermeket adsz, egész életére az Úrnak adom. Erről a fogadalomról külön lehetne prédikálni, de most csak így fordítom le röviden: azt szeretném, Istenem, ha te lennél az első a gyermekem életében! Nem én, aki pedig annyira sóvárgok rá, és biztos vagyok benne, hogy jobban szeretem őt, mint bárki más ezen a világon, hanem te. És nem is az apja, pedig ő is biztos nagyon boldog és büszke lesz, ha megszületik, és amúgy is nagyon rendes, vallásos ember, hanem te legyél Uram, az első az életében!

 És akármilyen prédikációba illő gondolat ez persze, egyáltalán nem könnyű így gondolkozni. Mert Isten általában úgy jön számításba a gyerekünkkel, az unokánkkal kapcsolatban, hogy védje meg őt, legyen mellette, mikor mi nem tudunk segíteni. És ez helyes is. Anna fogadalma azonban sokkal mélyebb ennél! Azt szeretném Istenem, hogy te legyél az első a gyermekem életében. Ma Anna talán így részletezné ezt: nemcsak azt akarom, hogy gyógyítsd meg, amikor beteg, nemcsak azt akarom, hogy segíts a vizsgáin, a párválasztásában és a munkahely-találásában később, hanem azt akarom mindenekelőtt, hogy teljes szívéből szeressen és higgyen benned. Ilyen édesanya volt Anna: szomorúsága és bánata nem veszekedőssé tette, hanem egy nagy döntést érlelt meg benne: nekem az a legfontosabb, hogy a gyermekemnek Isten legyen a legfontosabb!

A következő Sámuel, a gyermek, a hittanos. Körülbelül annyi idős korában került a templomba, tehát ?intézményes hitoktatásba?, amikor mi is az óvodákban vagy itt a templomban, a gyermek-istentiszteleten elkezdjük az intézményes hitoktatást. Három-négy éves volt. Erről megint külön lehetne beszélni éppen ma, amikor a hároméves gyerekeknek félnapos beszoktatás van az oviban, de azért látjuk az eddigiekből, hogy Anna és Elkána nem rosszat tett és nem okozott bajt Sámuelnek. De mégis fontos ezt az életkort megállapítani és kiemelni, mert a Biblia is többször kiemeli: ?a gyermek még kicsiny volt?, ?az Úr szolgája lett Éli felügyelete alatt?, ?az Úr előtt szolgált?. De mi van ebben? Az, hogy a Biblia egészen kicsi korától olyan komolyan nevezi meg őt, mint egy felnőttet. Kicsi gyermek, három-négy éves, és már úgy nevezi őt a Biblia, mint a felnőtteket szokta: az Úr szolgája! Mit csinált ezért Sámuel? Nem kell nagy dologra gondolni, azt olvassuk, hogy kitárta a templom ajtaját, az Úr házának ajtaját. Ez nem azt jelentette, hogy kiszellőztetett, hanem kinyitotta, hogy az emberek bejöhessenek istentiszteletre. Aztán ott aludt, ahol a mécses égett és valószínűleg ezt a mécsest ő tölthette meg. Megtanult imádságokat Élitől, és a történetből kiderül, hogy ha Élinek bármire szüksége volt, akkor segített neki, rendelkezésére állt. Nem attól volt Sámuel az Úr szolgája, hogy valami nagy, rendkívüli, felnőttes dolgot tett, nem akkortól nevezi a Biblia őt az Úr szolgájának, amikor Isten különlegesen megszólította! Ha tehát egy gyermek imádkozik a szüleiért vagy a beteg osztálytársáért, akkor az nem csak egy megható, édes dolog ? akkor ő az Úr szolgája! Ha ő maga felajánlja a tolltartóját vagy egy játékát szeptemberben, az iskolatáska akcióban, vagy karácsonykor a Nyilas Misi gyűjtésben, akkor ő ugyanúgy az Úr szolgája, mint ahogy a felnőttek is az Urat szolgálják, ha a fizetésükből vagy a nyugdíjukból felajánlanak adományt mások segítésére. Ha segítenek valakinek a gyermekek, akkor Isten sokkal többnek látja őket, minthogy ?na lám, egy kis jószívűséget, egy kis erkölcsöt tanult ez a gyerek a hittanórán, milyen jó, hogy beírattuk?, hanem úgy látja őket, mint az ő szolgáit. Hát ilyen volt Sámuel, és ebben minden gyerek hasonlíthat hozzá: az Úr szolgája, akit Isten pontosan úgy a szolgájának tekintett, mint a felnőtt Éli főpapot.

És végül a hitoktató, Éli főpap. Nem apuka-korú, inkább nagyapa-korú bácsi, nem hasonlít a mai hitoktatókra, akik többnyire elég fiatal nénik, sőt a gyerek-istentiszteleten meg a hittanos táborban egészen fiatal lányok ? na, volt azért fiú is ott. De nem ez, az életkor a lényeg, hanem az, hogy hogyan tanította meg Éli az Úr szeretetére Sámuelt. Ez a legfontosabb. Sajnos, a saját fiaival elrontotta ezt a dolgot, de Sámuelnél már nagyon vigyázott. Ezért olvassuk ezt: ?a gyermek Sámuel pedig nőttön nőtt és kedves volt mind az Úr, mind az emberek előtt?, azaz Isten is kedvét lelte benne, örvendett, ha ránézett, és az emberek is. Persze, mikor ezt halljuk, akkor a gyerekekben gyanú támad, hogy igen, az a gyerek ilyen, aki rendesen tanul, nem felesel vissza, mintaszerűen viselkedik a hittanórán és megcsinálja a matricáért a szorgalmi feladatot is. A hitoktatók pedig azt gondolják, hogyha nem így van, a gyerek nem lesz ilyen, akkor biztosan rosszul csináljuk, a szülők meg azt gondolhatják, hogy biztosan rosszul csinálja a hittantanár, fölösleges volt beíratni a gyereket? De nagyon fontos, hogy a hittan nem jóságtabletta! Az, hogy egy gyerek tanul-e, felesel-e, stb., csak jele lehet egy sokkal mélyebb, a szívben formálódó világnak, ami akkor is ott van, hogyha a tanulással, stb-vel kisebb-nagyobb zökkenők vannak. Éli annyit tett meg Sámuelért, amennyi ott, akkor tőle telt, és azt lelkiismeretesen tette.

Aztán Isten maga vette kezébe a dolgot, Sámuelt hitre nevelését: megszólította őt. Ez ott éjfél és kora hajnal között történt és igazából hallotta őt a fülével Sámuel. Isten szavából akkor csak körülbelül ennyi volt meg, ez a keskeny rész a Biblia lapjaiból. De ez se volt összegyűjtve és leírva. Nekünk már ilyen sok itt van a kezünkben, az egész Szentírás, összegyűjtve és leírva. Ezért Isten ma leginkább ezen keresztül szólítja meg a gyerekeket és a felnőtteket. Ez hát Éli része a történetben, aki a rábízott gyermeket tőle telhetően tanította, nevelte, mi pedig azt látjuk a történetből, hogy minden: a családfők hűsége, az édesanyák felajánlása, a gyerekek szolgálatai ebben érik el a céljukat, hogy az Úr megszólítja őket!

Befejezésül egy mondat: Isten persze nélkülünk is meg tudja tenni, hogy megszólítsa a gyerekeket, nincs rá feltétlenül szüksége, hogy a szülők és a hitoktatók segítsenek neki, erre ma is látunk példát. De most, itt mi azt láthattuk meg, hogy nem tudunk jobbat, nagyobb ajándékot adni a gyerekeinknek, mintha munkatársaivá válunk a legjobb Atyának és a legnagyobb Hitoktatónak, Istennek. Ámen.

Imádkozzunk! Urunk Istenünk, köszönjük, hogy ma is tanítottál minket. Te tudod, hogy szeretünk-e tanulni az iskolában is vagy az életben is, de azt észrevehettük ma, hogy tőled csupa jó, javunkra való dolgot tanulhatunk. Könyörgünk hozzád minden családért, apukákért és anyukákért, segíts nekik, vezesd őket és adj nekik Lelked által bölcs gondolatokat! Könyörgünk hozzád minden gyermekért a földön. Hálát adunk, hogy a mieink itt biztonságban élhetnek és ismeretedben nőhetnek fel. Te formáld a lelküket, értelmüket. Könyörgünk a gyermekekkel, a gyermekekért dolgozó felnőttekért, mindenkiért, a matek vagy a földrajz tanárért is. De könyörgünk azokért, akik gyermekeink számodra legfontosabb részét, a hitüket formálják. Adj nekik erőt és derűt, és segíts, hogy saját gyerekeiket is hozzád tudják vezetni!

Könyörgünk a szomorú emberekért, a betegekért, idősökért, háborúban, üldözésben élőkért, az egyház és a népek vezetőiért. Hallgass meg minket. Ámen.

Lejegyezte: Vásárhelyi Péter