ApCsel 29 ? A misszió

Ha a misszióról, mint a gyülekezetünk előtt álló lehetőségről, feladatról beszélünk, akkor úgy gondolkodjunk erről, hogy a létünk maga már a misszió alapvető célba érése. Mint gyülekezetnek a hiteles, belső rend, tiszta tanítás és a keresztény élet minél teljesebb megvalósítása a feladatunk. A további misszió ezek által, de merészen úgy is mondhatom, hogy ezek után feladatunk.

1346940215_04-stena

Sánta Ibolya
2016. 04. 15-17. Galyatető, presbiteri hétvége

Imádkozzunk!
Urunk, Istenünk, hálát adunk neked azért, amire ebben a két napban lehetőségünk van, volt: hogy nyugodt körülmények között, egymással és vendégeinkkel harmóniában, békével együtt lehetünk. Hogy amit kérdezünk, amiről most gondolkodunk, testi és lelki felüdülésben kérdezhetjük, kereshetjük, gondolkodhatunk. Hogy ezt a jó helyzetet a kényelem, az élelem, a vendéglátók készsége is erősíti. Köszönjük, hogy Szentlelked nem engedett lélekben mégsem elkényelmesedni. Hogy ébren tartja bennünk a gyülekezet jövője és az emberek iránti felelősséget. Áldja most meg igeolvasásunkat és igehallgatásunkat! Ámen.

Textus: „És ő adott némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul, vagy pásztorokul és tanítókul, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének építésére, míg eljutunk mindnyájan a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra, hogy többé ne legyünk kiskorúak, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától; hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus. Az egész test pedig az ő hatására egybeilleszkedve és összefogva, a különféle kapcsolatok segítségével, és minden egyes rész saját adottságának megfelelően működve gondoskodik önmaga növekedéséről, hogy épüljön szeretetben.” (Pál levele az efézusiaknak 4. rész 11-16. versek)

Kedves Testvérek, Presbiterek és Presbiter-feleségek!
Ezen a hétvégén a gyülekezet misszió lehetőségeiről akartunk gondolkodni. Arról a feladatról, megbízatásról, amelyhez ? úgy tartjuk ? hasonlóan fontos talán van, de fontosabb nincs. Úgy is megfogalmazhatjuk ezt, hogy egy gyülekezet akkor élő és igazán Krisztus teste, ha a misszió és a belső gyülekezetépítés hangsúlyt kap. Sőt, nagyon sokak szerint egyenesen úgy van, hogy a gyülekezetépítés csupán a missziót szolgálja. Tehát a már meglévő gyülekezet hitének, keresztény életfolytatásának erősítése az egyik alapvető feladat, a misszió pedig, új emberek megszólítása a másik. Sőt, a már meglévő gyülekezet hitének, keresztény életfolytatásának erősítése mindenekelőtt missziói szempontból szükséges. S ha egy gyülekezet nem így gondolkodik, nem eszerint él, akkor bezárkózó és súlyos mulasztást követ el.
Ennek megfelelően azonban az Újszövetségben sok felszólítást, buzdítást kellene olvasnunk a misszióra, és különösen is a gyülekezeteknek írt levelekben erről szóló tanácsokat. És ha ezekben nem, akkor legalább a gyülekezeti munkában társaknak, Timóteusnak és Titusznak írt levelekben csak olvasnunk kellene a misszió jelentőségéről, korabeli bevált és ezért ajánlott módszereiről.
De ilyesmit egyszerűen nem találunk. A levelek mind a már meglévő gyülekezetek belső építésével, jó rendjével, a helyes krisztusi tanítással foglalkoznak. Amennyiben megjelenik a külső, gyülekezeten kívüli világ, úgy jelenik meg, mint ahonnan vagy üldöztetés várható, vagy az újonnan csatlakozókon keresztül hamis tanítás szivároghat be a gyülekezetbe.
Természetesen vannak az Újszövetségben a misszióról szóló igehelyek: Jézus kiküldi a 12, majd a 70 tanítványt; a keresztelési parancs: tegyetek tanítvánnyá minden népet; vagy az első este is olvastuk, hogyan küldték misszióba Antiochiából Pált és Barnabást. És az Apostolok Cselekedetiben leírt apostoli munkákból sokat tanulhatunk a misszióról ? de ott is azt látjuk, hogy amint egy gyülekezet megszületett, a misszió célba ért, és az válik kérdéssé, hogyan marad meg a hitben, hogyan éljen méltóan ahhoz az elhíváshoz, amelyben részesült. Hiányzik az a gondolat, hogy minden embernek kereszténnyé kellene lennie, vagy legalább egy bizonyos arányszámot el kellene érniük a környezetükben. Örülnek, ha Isten növeli a gyülekezetet az üdvözülőkkel, de ez inkább ajándék, mint általuk programba vett, megvalósítandó cél. Tudnak Isten gondolatáról, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére eljusson, de arról is, hogy ez az akarat az elromlott világban nem fog teljesedésbe menni.
Összefoglalóan az egyház, a gyülekezet helyzete a világban az evangélium-hirdetés eredményeként, a misszió vonatkozásában az, hogy az elfordult nemzetség között fénylenek, mint a csillagok (Fil 2,15). A feladatuk az, hogy valóban fényljenek, Krisztus parancsaihoz méltóan éljenek, nem az, hogy beborítsák az egész eget.
Tehát ha a misszióról, mint a gyülekezetünk előtt álló lehetőségről, feladatról beszélünk, akkor úgy gondolkodjunk erről, hogy a létünk maga már a misszió alapvető célba érése. Mint gyülekezetnek a hiteles, belső rend, tiszta tanítás és a keresztény élet minél teljesebb megvalósítása a feladatunk. A további misszió ezek által, de merészen úgy is mondhatom, hogy ezek után feladatunk.
Mindez hangozhat úgy, mint ?ellenpropaganda?, vagy kényelmes felmentés a misszió alól, de nem az: hanem abban segít, hogy jól lássuk a misszió helyét a gyülekezet életében, és azzal a szabadsággal keressük az útjait, hogy ez nem kvóták teljesítése, hanem ha van növekedés, az Isten szabad ajándéka. Ezt a népegyházi múlt statisztikai számainak ismeretében ? hány református gyülekezet, hány reformátusnak keresztelt ember van ? nem könnyű szabad lelkiismerettel elfogadni. Mégis, utalva a gyülekezet vezető lelkészének tegnapi gondolatára, a cél nem az intézményesült egyház megmaradása, hanem az emberek megmentése. Ne az egyházért imádkozzunk, hanem az emberek megmentéséért.
A Szentírásban a misszió úgy áll előttünk, mint ami karizmákhoz kötött: így olvasunk apostolokról, evangélistákról; de tudjuk, hogy a gyülekezetről csatlakozott keresztények egyéni kapcsolatain keresztül is növekedett a közösség. Ahogyan ez tegnap is kirajzolódott: a gödöllői lelkipásztor meg is említette, hogy ő erősen missziói beállítottságú, és ez rányomja a bélyegét az ottani gyülekezeti munkára; vagy beszéltünk Joó Sándor, Cseri Kálmán karakteréről, karizmájáról. De azt is láttuk, hogy új tagok a személyes barátságokon keresztül csatlakoznak náluk is a gyülekezethez, és ahogyan ezek a kapcsolatok egyre távolabbiak, áttételesebbek lesznek, úgy ér el egy-egy gyülekezet a misszió lehetőségeinek határaihoz.
Ebben legalább két megszívlelendő tanulság van: nem minden lelkipásztor, presbiter vagy gyülekezeti tag lesz alkalmas a misszióra pusztán attól, hogy keresztény. A misszió attól is függ, hogy a gyülekezet vezetői ? most a lelkészekre, presbiterekre gondolok ? milyen adottságot, karizmát kaptak; mert a pásztori, tanítói, diakónusi, episzkoposzi-püspöki tisztség vagy adomány is Isten ajándéka! Azokat használhatjuk, amikkel Isten a gyülekezetet megajándékozta! Itt a mi gyülekezetünkben mi is azokat, amikkel minket ajándékozott meg a lelkészekben, presbiterekben, a gyülekezeti tagokban.
A másik megszívlelendő pedig az, hogy amint a természet törvényei is Isten törvényei, vagy a lelkünk törvényei Istentől való törvények, úgy az, amit ma szociológiai törvényeknek hívunk, tehát az emberi közösségek törvényszerűségei is Isten törvényei. Ezeket ő feloldhatja, felülmúlhatja, vagy éppen különösen hatékonnyá teheti Lelkének hatalmával, így történtek mindig nagy megújulások, ébredések az egyház történetében. De ettől még alapvetően általános törvényszerűségek, amiket éppúgy adottságnak, törvényszerűségnek kell elfogadnunk, mint pl. a biológia törvényeit. Jézus ma is képes csoda által gyógyítani betegségeket, de nem cselekszi állandóan ezt. Ugyanígy a társadalom törvényszerűségeit sem írja felül mentrendszerűen, csodaszerűen, még a misszió érdekében sem.
Végül még egy, most utolsó üzenet, tanulság a Szentírás alapján a misszióról: az eredményes misszió mindig problémákat is hoz: megoldandó feladatokat is, pl. hogyan maradnak meg a közénk érkező új tagok a közösségben, hogyan épüljenek be a gyülekezetbe, hogyan szerveződnek be a szolgálók közé stb. ? de nehezen megoldható vagy nehezen kezelhető feszültségeket is hoz az eredményes misszió! Pál, de a többi apostol leveleiből világosan kiderül, hogy tanításbeli, fegyelmezésbeli gondok kísérik a gyülekezetek létrejöttét és növekedését. A zsidóskodók ? a zsidókból lett, Mózes törvényeit tisztelő keresztények ? kb. a tegnap emlegetett fundamentalistáknak feleltek meg; a hellén, a pogány kultúrából, kultuszokból érkezők pedig ? pl. Korinthusban az apjuk feleségével élők ? kis leegyszerűsítéssel a mai keresztény ?liberálisoknak. De a jeruzsálemi ?ősgyülekezetben? is, amely a sikeres misszió megvalósítandó modelljévé vált keresztény nemzedékek sora számára, azt látjuk, hogy az új és új megtérők, a számbeli gyarapodás az egész gyülekezeti élet átszervezését tette szükségessé. Ha szívügyünk a misszió, ha Isten gyarapodást ad, ezekre nekünk is fel kell készülnünk. Ez elsősorban a szolgálatot vállalók körének bővítését jelenti. Növekvő számú munkatársak nélkül nincs vagy elhal a misszió.
Nem egészen két nap erre a témára könnyen beláthatóan nagyon kevés. Ha azt reméljük, hogy ?valami elindult? ? legyen az készség a misszióra, vagy a misszió valódi természetének elfogadása ?, és folytatása, kiérlelése is lesz később, ez a két nap az a mag lehet, amelyet a gazda elvetett, és kijár naponta és nem látja, tudja, hogyan, de idő teltével mégis termést hoz. Ámen.

Imádkozzunk!
Jézus Krisztus, mi kegyelmes hadnagyunk, fejünk, köszönjük, hogy elhívtál a keresztény életre. Hogy gyülekezetünket, amelynek pedig nem is olyan hosszú a története, annyi mindenen át a mostani időkig megtartottad, elvezetted, hitben növelted. Köszönjük, hogy jel lehetünk, fénylő csillagok e világban. Szeretnénk úgy fényleni, ahogyan kell. Könyörgünk, te legyél vezérünk a misszióban! Erősíts meg minket erre, gyermekeinkben, unokáinkban is hadd lássunk jövendő szolgatársakat! Ajándékozz meg olyan adományokkal, amelyeket jónak látsz, amikre szükségünk van! És segíts, hogy ezekkel bölcsen, hűséggel, szerinted éljünk! Ámen.