Számomra a Szentháromság személyei közül Isten és Jézus személye érdekes, mivel Isten, a teremtő Atya személye nehezen megfogható, ellentétben Jézussal, akinek személye sokkal inkább megfogható, és sokkal több momentum szól amellett, hogy létezett…
Ennek ellenére az emberek Istenbe, a Teremtőbe vetett hite is megkérdőjelezhetetlen. Ő az, aki a semmiből teremtette meg a földet és az embert, s mindent a maga törvényszerűségeivel igazgat, melyek megkérdőjelezhetetlenek, s mindent úgy igazgat, hogy a hasznunkra legyen, s a javunkat akarja.
Semmi sem véletlen. A teremtő Isten, az Atya maga a „Karmester”, az embert a maga képmásához hasonlónak teremtette meg. S ezáltal Isten igazsága, szeretete tükröződik benne. Számomra Isten egy „kedves, idősebb, érettebb embert” idéz fel, nagy szakállal, nyugodt, békés tekintettel, aki a felhők mögül tekint le a földre… S addig kényszerít minket ugyanabba a helyzetbe, amíg nem tanulunk belőle.
S azáltal, hogy megteremtette az embert, hatalmat is adott neki, megtette őt a föld urává. Célja semmiképpen nem az volt ezzel, hogy visszaéljünk hatalmunkkal, s mindent kizárólag a saját hasznunkra hajtsunk, s bűnbe essünk.”
S akárhányszor rossz útra térünk vagy nehéz helyzetbe kerülünk, ha hozzá fordulunk, segítségünkre lesz, megismerhetjük önzetlen szeretetét és gondviselését is.