Többen vagyunk – itt vannak a szüleink is

A házasságban a “csapatban” nem csak ketten vagyunk, a szülői családok részei a házasságnak. A teremtéstörténetben egyértelmű Isten szándéka, csak akkor tud a férfi feleségéhez ragaszkodni, ha elhagyja “apját és anyját”. Az “elhagyás” a szülőktől való leválás életünk elkerülhetetlen lelki mozzanata. Mélyen benne van a növekedésünkben, felnőtté válásunkban. Teremtő szükségszerűség, újat teremt, az élet folytatódik “lesznek ketten egy testté”. A házaspár egyé lesz az élet örömeinek megélésében, fájdalmainak elviselésében.
A mai házassági problémák, nehézségek egyik alapvető oka, hogy a házastársak nem tudnak leválni a szülőktől. Nem csupán anyagi függőségről van szó, elsősorban lelki kötődésről. Mindenkinek van vérség szerint anyja és apja (bár már nem minden esetben egyértelmű). A kérdés, hogyan viszonyuljon férj és feleség a szülői családokhoz? A leválásban az 5. parancsolat segít nekünk, kijelöli számunkra az utat, “Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, az ÚR ad neked!” (2Móz 20,12)
A leválás nehézségeinek ma bőséges szakirodalma van, és tudjuk, nem csak jól lehet szeretni, a szeretet lehet mérgező. Nemcsak mérgező anyák és apák vannak, de mérgező anyósok és apósok is. A házasság úgy indul, hogy a férj és feleség úgy gondolja: a páromnak mindig én leszek az első. Ez feltehetőleg így is van addig, amíg nem a szüleiről van szó. A háromszög kapcsolatban válik láthatóvá, ki van az első helyen, kinek mit kell megérteni, beáldozni, tudomásul venni a családi béke kedvéért. A legfőbb anyós, após problémák: gyermeke partnerének szüntelen kritizálása és hibáztatása, a házasság szülői bekebelezése (ki-be járkálnak az életükbe), irányítanak (mindent megoldanak, de feltételeket is szabnak), a saját kaotikus életüket beviszik a gyerekük házasságába (függőségek, folyamatos kapcsolati konfliktusok, válás), elutasítók, áskálódnak, egymással szembefordítják őket. A “jóakaratú szeretet” romboló megnyilvánulásai egy életen keresztül is eltarthatnak, megkeserítik a házaspár és az utódok életét. Nehéz kezelni, mert a szenvedő fél nem érzi magát egyenrangú félnek. Nemcsak a házastárs szülei, de idősek, kijár nekik a tisztelet. Erős a korosztályi különbségből adódó jogos nyomás, nem szabad őket megsérteni, még akkor sem, ha ők ugyanezt teszik.
A házasságban anyós, após problémák akkor vannak, ha a partnerkapcsolat egyébként sem harmonikus. A szülők okozta tüskék, a párkapcsolati, kötődési szeretet elakadásainak a csúcsa. Az anyós, após viták elfedik a másik elérésének hiányosságait. Igazán férjnek és felségnek egymással lenne dolga, össze kellene zárniuk, mert a házasság elsődlegességéből formálódik a szülők iránti tisztelet. A jó házasságban a férj és feleség támogatják egymást a szüleikkel való küzdelmekben, együtt próbálnak úrrá lenni a helyzeten. Nem hagyják egyedül a másikat, kiállnak érezhetően egymás mellett a határok meghúzásában. Azok a szülők avatkoznak bele a gyerekük házasságába, akiknek a saját házasságuk sem volt felhőtlen, pl. egyedül a gyermek tartotta egybe. Téves elképzelés, hogy a boldogság titka a szülőség biztos tudata, ha a gyerekek kirepülnek, csak az “üres fészek” marad. Nem lesznek egyedül, ketten maradnak egymásnak Istennel, aki egymásnak rendelte őket, “egy test lesznek”.
A szülők viselkedését meghatározhatják az előző generációk rossz mintázatai, mivel nem tudnak mást tenni, továbbadják, mint láthatatlan örökséget. A „csapatjáték” része a múlt elfeledett, elhallgatott, vagy elismerést nem kapott történetei. Segíthetünk a szülőknek, ha kérdezünk és elmeséljük a gyerekeinknek a családok, házasságok történeteit. A “mond el fiaidnak.” (2Móz 13,8) áldást ad a jelenben és a jövőben az utánunk jövőknek (2Móz 20,6). A “tisztelet” elismeri az őseinket, értékeli az életüket, bármi is történt, hálás értük, mert a mi életünket rajtuk keresztül adta Isten ebbe a világba. Az Isten tisztelete teremti meg a múlt életszövetében a biztonságot, szabadságot a házasságra. A családtörténetek elfogadása megnyugvást, hálát, szeretetet és bölcsességet ajándékoz. Hogyan lesz ebből csapatjáték a szerelemben? A bölcsesség jelenti a rálátást, belátást, a szív szabadságát, nincs benne teher, bűntudat, számonkérés. A bölcsesség, mint játék, Isten előtt van (Péld 8,30-31), stresszmentes szeretet. A játék gyermekké tesz minket, “ilyeneké Isten országa” (Lk 18,16). Istenre figyel, hallgat, a Teremtő kezébe teszi le az életét, ráhagyatkozik, bízik benne.
A házasságba nincs joga sem a szülőknek, sem a rokonoknak beavatkozniuk, mert “Amit tehát Isten egybekötött, azt ember el ne válassza!” (Mt 19,6)
Tóth János