Tihanyi Zsuzsanna hitvallása

„Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül” mondja Jézus Márk Evangéliumának 16. fejezetében, amikor feltámadása után megjelenik a tizenegy tanítványnak. A keresztség a két református szentség, vagyis sákramentum egyike. A sákramentum szó szerint hűségesküt jelent: aki megkeresztelkedik, hűséget fogad és elkötelezi magát Krisztus mellett.
A szentségnek három jellemző vonása kell hogy legyen. Először, hogy legyen Jézus Krisztus rendelése; másodszor, kell egy látható jegy hozzá, amely ábrázolja; harmadszor pedig szükséges, hogy az üdvösség ígérete fűződjön hozzá. A keresztség látható jegye a víz – ahogy az úrvacsoráé a bor és a kenyér. A víz a mosakodás, megtisztulás jelképe – amely már az Ószövetségben is szerepel ilyen tartalommal. Jézus a vizet belső forrásként, a Szentlélek jeleként is említi többször: „Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék! Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek.” (Jn7,37-38) A vízzel való megtisztulás, a bűnbocsánat keresztségét Keresztelő János gyakorolta, aki a messiás országát akarta ezzel előkészíteni. A vízkeresztségben a hívő azonosul Jézus Krisztus halálával, eltemettetésével és feltámadásával: Krisztus kereszthalálával ugyanis „óemberünk” vele együtt meghal, hogy új emberként támadhassunk fel, és csak neki élhessünk, az ő tulajdona legyünk. Számomra kihívás a keresztségben, hogy Krisztus tulajdona leszek, még ízlelgetnem kell azt az érzést, hogy ez az egyedüli igazi szabadság, hogy milyen is ez a szabadság.