19 éves vagyok, az ELTÉn hallgatok művészettörténetet és esztétikát, most kezdem a harmadik félévemet. A jövőben legszívesebben egy művészeti egyetemen tanítanék elméletet, ezen kívül foglalkoztat a múzeumpedagógia és a hazai kulturális élet szervezése. Az oktatást, a művészet közvetítését és az interpretációra buzdítást, gyerekek és idősebbek körében egyaránt fontosnak tartom és szeretnék később is ennek fejlesztésével és továbbgondolásával foglalkozni. Mindig is kedveltem a gyerekek társaságát, ezért is lettem őrsvezető, majd idéntől rajparancsnok a 426-os számú Szenczi Molnár Albert Cserkészcsapatban. Itt kezdtem én is pályafutásomat farkaskölyökként, immár 12 éve. Gyerekként olyannyira meghatározó és élményekkel teli volt számomra a cserkészet, hogy fiatal felnőttként is szeretnék részese maradni és megteremteni a következő generációknak azt a csodálatos világot, amiben én felnőhettem. A személyes hitemben és Isten-kapcsolatomban is meghatározó szerepe van a cserkészetnek. Bár istentiszteletekre régebb óta járunk családommal, az első jelentős élményeim itt a Tamás által tartott konfirmáció előkészítők voltak. Akkoriban fejeztem be az általánost a Baár-Madas Református Gimnázium és Általános Iskolában. Az ottani hittanórák és a templomban töltött előkészítők sok segítséget és megerősítést nyújtottak. A gimnázium elkezdése óta (bár a BMRG-ben folytattam tanulmányaimat) inkább a cserkész programokra és a táborokban történő lelki foglalkozásokra szorult vissza a hitem megélése, a kérdéseim megvitatása és a kételyekkel való szembenézés. A természetben megélhető isteni jelenlét, együtt éneklések és a közösség megtartó ereje sokszor nyújtanak támaszt számomra. Az egyetemen a művészettörténet és vallástudomány óráim által új irányokból közeledhetek a témához. A múlt megismerésével és az emberi természet örökérvényű tulajdonságainak megértésével közelebb tudok kerülni a modern társadalomban, vagy akár saját magamban lezajló vallási és hitbéli folyamatokhoz.