Ónodi Szabó Sándor

Nős
Nyugdíjas (kertész-tanár)
„.. beszéded megelevenít engem.” Zsoltár 119, 50a
Mióta az eszemet tudom, mindig templomba jártam, és valahogy szép csendesen „belenőttem” a hitbe. Természetes volt számunkra a családban, hogy a vasárnapi ebédnél az egyik fő téma az istentiszteleten hallottak megbeszélése volt.
A Budahegyvidéki Gyülekezetbe úgy kerültem, hogy amikor a ’60-as évek elején megszűnt az iskolai hitoktatás, szóltak a szüleinknek, hogy itt a gyülekezetben van gyermekbibliaóra. Emellett minden vasárnap gyermekistentiszteletre jártunk, ahol elhívatott, lelkes fiatal lelkészek végezték a magvetés munkáját.
Később itt konfirmáltam, ezután mint „ifis” vettem részt a gyülekezet életében. Az idősebbek által vezetett kirándulásokon és táborokban kezdetben csak résztvevő voltam, majd később a szervezésbe is egyre aktívabban bekapcsolódtam. Idővel alkalmanként ifjúsági bibliaórát is vezettem, majd meghívtak a presbitériumba. Tíz évig részt vettem a vasárnapi iskolai szolgálatokban, hittantáborok szervezésében és vezetésében. Kezdettől fogva aktív tagja vagyok a gyülekezeti hétvégéket szervező csapatnak, valamint a templom építése közben szerveződött imaalkalmakat is vezetem. Mint presbiter a missziói bizottság tagja vagyok
Továbbra is szívesen folytatnám a tahi hétvégék szervezői munkáját, illetve az imakör vezetését. Mivel sokféle egyéb feladat is van egy gyülekezet életében, amire megszólítást és erőt kapok, azt szívesen végzem a jövőben is.