Üdvösség

Úgy kell becsületesnek lennünk, hogy azt tapasztaljuk, folyamatosan becstelenül bánnak velünk, sőt elbánnak velünk. Úgy kell az igazságot képviselni, hogy folyamatosan mindent hazudtolnak. Ma a legmagasabb árfolyamon a mindennek a kétségbevonása áll, miközben – szörnyű paradoxon – borzalmas hiszékenységben vergődnek az emberek. Úgy kell hinni, hogy ma a babona a sikerágazat. Úgy kell üdvösséget remélni, […]

Continue reading

Egymás hite által

Ezek révén formálták a római katonák a testudo-t, a teknőcöt. Ez a “teknőc” azt jelentette, hogy állt elől nyolc vagy tíz római katona, leállították a földre a pajzsukat, letérdeltek mögé, aztán a második és harmadik sorban állók egymás és a többi feje fölé emelték a pajzsot. Így sem elölről, sem felülről, sem oldalról nem érte […]

Continue reading

Ami készen van

Az erős és vastag talpú katonai csizma, amit valami fűzővel erősítettek a katonák a lábukra – nélkülözhetetlen volt a küzdelemhez, mert nem jól fűtött tornateremben valami kényelmes tatamin vívták a harcot, hanem erdőn, mezőn, iszaposon. Akinek egy kis tüske belement a talpába, az egy tapodtat sem ment tovább, és vége is volt. dr. Szabó István […]

Continue reading

Döntések és tények

Ezek az áldások pedig döntések és tények. Jó részük a múlthoz tartozik, a múltban történt, ezért biztonságosan megváltozhatatlan. Az Isten a Szentírásban a múltat soha nem változtatja meg! A Mindenható, az oly sok csodát tevő Isten a Szentírásban a jelent sokszor megváltoztatja, jobb vagy olykor rosszabb irányba fordítja, a jövőt is függővé teszi az ember […]

Continue reading

Álljatok meg!

Nagyon szeretem a kardozós filmeket. S mindig csodálkozom, hogy ezekben a történetekben a hősök állandóan harcdíszben járnak. Hiszen tudjuk, hogy a régi hadifelszerelés komoly súlyt jelentett. Ám a királyok, lovagok, katonák csak jönnek-mennek, kezükben a kard, rajtuk a mellvéd, vállukon a pajzs, fejükön a sisak (kivéve a főszereplőket, mert akkor nem értenénk, mit beszélnek és […]

Continue reading

Békéltetés

Abigél, egy ószövetségi hősnő, a sok kevésbé bátor asszony között? Ennyi lenne pusztán Abigél és története? Megszégyenítő példaadás, mi mindent lehet tenni még akkor is, amikor már minden visszafordíthatatlannak tűnik? A békességszerző Abigélről szól ez csupán? Vagy valami többről? Ablonczy Kálmán 2018. október 14. Lekció: Sámuel első könyve 25. része Textus: “Mindez pedig Istentől van, […]

Continue reading

Ti ne úgy!

Aki az első akar lenni, az nagy álszerényen beáll utolsónak. Én vagyok az utolsó, látjátok? Na igen, de azért tudjuk, hogy ő az első. Mátyás király is, persze, felöltötte olykor az álruhát, de nem maradt benne örökre, hanem le is tette és mégiscsak megmutatta, hogy mi az igazság! És megállunk itt, pedig folytatja Jézus. dr. […]

Continue reading

András, a barát és a testvér

Mert András nem egy kiemelkedő alak a tizenkét tanítvány közül, hanem egy a tizenkettőből, ahogyan az osztályban is a legtöbben így vagyunk: egy vagyunk a többi között. De rá nézve is igaz az, ami az osztályban is sokszor, hogyha közelebbről megismered a másikat, akkor látod, hogy milyen klassz, esetleg egészen más, mint amilyennek kívülről látszott, […]

Continue reading

Ő is

Ha meglátunk valami érdekeset, előkapjuk a mobiltelefonunkat, és már meg is örökítettük a pillanatot. Hányszor látok turistákat városszerte, és erős benyomásom, hogy nem azért utaztak ide, hogy megszemléljenek valamit, vagy megnézzék, hanem azért, hogy lássák, vagyis lefényképezzék, legyen egy kép, egy benyomás. Erre a tömeg a legalkalmasabb közeg. Jézus meg kinézte magának Zákeust – mintegy […]

Continue reading

Növeld hitünket!

Nem redukció ez, hanem koncentráció. Mert meg kell értenünk, ahogy a tanítványoknak is meg kellett érteniük, hogy amikor a hitünk megerősítését, növelését, a hitben való növekedést kérjük, akkor éppenséggel annak a hitnek a növekedését kell kérnünk, amely mindig a lényeghez vezet és köt bennünket. A lényeg pedig maga az Istennel való kapcsolatunk. Mintha azt mondaná […]

Continue reading