Sajnos, a Biblia nem úgy működik, hogy van benne egy ‘21. század dilemmái’ c. fejezet, amit csak fellapozunk, és ott a válasz. Hanem ebben az egész vastag könyvben kell megkeresni azokat a kijelentéseket, amelyek érvényesek a mi korunknak erre a speciális, de egyre egyetemesebb problémájára. Ez pedig nem megy egy pattintásra. Egy prédikáció megírására szabott idő alatt biztosan nem. De még egy tegnap hallott teológiai előadásra fordítható idő alatt sem. Korrekt, jó és átgondolt, letisztult válaszhoz idő kell. Most 5 üzenetet, szempontot mondhatunk válaszként.
Sánta Ibolya
2024. június 23. Tahi gyülekezeti hétvége
Imádkozzunk! Istenünk, köszönjük, hogy nemcsak dicsőséges Teremtő vagy, nemcsak mindenható Isten, hanem minket ismerő és értő Atya is. Ezzel nem visszaélni szeretnénk, ellenkezőleg, felszabadultan dicsérni a Teremtőt és a mindenható Istent. Tudjuk, dicséretünk sem tökéletes, de neked kedves. Szükségünk van szavadra. Tartsd meg bennünk a hirdetett igéből azt, ami számunkra lényeges és igaz. Ámen.
Textus: „És fogta az ÚRisten az embert, elhelyezte az Éden kertjében, hogy azt művelje és őrizze.” (Mózes első könyve 2. rész 15. verse)
„Ne féljetek!” (Máté evangéliuma 14. rész 7. verse)
Kedves Testvérek!
Mikor először feljött, hogy a mesterséges intelligencia legyen az ez évi gyülekezeti hétvége témája, úgy éreztem, helyben vagyok. Mert sosem értettem, miért van az, hogyha én nyomom meg ugyanúgy és ugyanazt a gombot, semmi nem történik a gépen, vagy más történik, amint amit akartam, de ha mondjuk Tamás kollégám nyomja meg, mindjárt szót fogad neki a gép. Gyakran az volt az érzésem, hogy ez a nyomorult tudja, ki nyomja meg a gombot, és velem kitol, de bezzeg azzal, aki ért hozzá, nem mer szemtelenkedni. Persze ez így abszurd és mulatságosan hangzik, a feltételezés is butaság, de az egyik dilemma a témával kapcsolatban pont az, hogy ha ma még nem is így van, eljut-e a mesterséges intelligencia addig, hogy tudja, megérzi, kivel van dolga, és nem engedelmeskedik neki? Hogyha rátanulással olyan szintű receptorai lesznek, vagy olyan szintű receptorokat építünk mi bele, hogy amit metakommunikációnak nevezünk, tehát közvetett, másodlagos érzékelésnek, hogy tudunk olvasni a másik testtartásából, tekintetéből, gesztikulációiból, hangszínéből, egész lényéből, akkor azzal ez az intelligencia hogyan bánik? Mire számíthatunk tőle? Támogatásra, ellenállásra vagy támadásra? Lesz-e ‘erkölcsi érzéke’, és ha lesz, milyen lesz? És ha lesz egyfajta erkölcsi érzéke, akkor olyan lett-e, mint mi, az ember? És ez győzelem-e, a tudomány győzelme-e, hogy képesek voltunk olyan komplex valamit – valakit? – alkotni, mint mi vagyunk, vagy inkább rettenet: te jó ég, mi lesz itt, ha olyat alkottunk, mint mi vagyunk?! És egyáltalán: nem istenkísértés olyat alkotni, amire talán csak Istennek van joga? Ahogyan a genetikai klónozással kapcsolatban is kérdezzük, hogy nem Isten dolgába avatkozunk-e? Tehát nem is az a kérdés, hogy képesek vagyunk-e rá, hanem hogy szabad-e megtennünk?
Tegnap három keresztény előadót hallgattunk, és mind a három arról beszélt, hogy milyen kockázatokat jelent a mesterséges intelligencia. Néhány mondatot idézek: “A garanciális tanulás nincs megoldva: 999.990-szer jól működik a mesterséges intelligencia, 10 esetben téved (frakk mint ruhadarab, és Frakk mint mesefigura). Tévedni tehát gépdolog. A bűn alól a gép sem tudja kivonni magát.” Aztán: “A társadalmi hatások kiszámíthatatlanok, a fázisátmenetek – tehát amíg a társadalom adaptálódni tud a mesterséges intelligencia okozta munkanélküliség, egyenlőtlenség helyzetéhez – szenvedéssel járnak. Jelenleg teljes mértékben kezelhetetlen az Általános Mesterséges Intelligencia (AGI).” Aztán: “A tudomány minél mélyebbre ás, annál inkább a káosz felé halad (Síva szobor egy központi tudományos laboratórium előtt). Püspök úr azt mondta, mondjak valami optimistát is.”
De vajon ezek a vélemények nem csupán az egyház szokásos gyanakvásából fakadnak, minden ún. világi dologgal szemben? Nem lehet ezt valahogy pozitívan látni? Pl. a tegnap említett transzhumanizmus felől, amely egy olyan víziót lát maga előtt, hogy az ember a mesterséges intelligencia csúcstechnológiái által akár testi, biológiai mivoltában örökéletűvé válhat, de legalábbis erkölcsi és intellektuális mivoltában sokkal jobbá, többé, és így már nem is a mai értelemben vett ember lesz, hanem az emberből átalakult, transzhumán lény, sőt poszthumán, ember utáni lény.
Ugyanakkor a legnagyobb techcégek vezetői, munkatársai bő egy éve nyílt levelet tettek közzé, olyan nevekkel, mint Elon Musk, vagy az Apple alapítója, a Meta, a Google vezető munkatársai, tehát akik tudják, miről is van szó, melyben ez áll: “Kifejlesszünk-e emberi értelmet, amely végső soron okosabb és népesebb lesz, elavulttá tesz és lecserél minket? Kockáztassuk-e, hogy elveszítjük a civilizációnk feletti uralmat? Ezeket a döntéseket nem a techcégek vezetőinek kell meghozniuk. Az erős mesterséges intelligenciát csak akkor lenne szabad kifejleszteni, ha biztosak vagyunk benne, hogy hatásaik pozitívak, veszélyeik kivédhetők lesznek.” Javaslatuk egyébként az, és ez az ijesztőbb, hogy félévre/!/ felfüggesztik a mesterséges intelligencia fejlesztését, és mindössze ennyi idő alatt különleges jogi, intézményi protokollt dolgozzon ki – az állam? – a mesterséges intelligencia ellenőrzésére és szabályozására. Tehát az ajánlatuk a saját önkorlátozásuk, miközben piaci verseny van, és erre a komplex feladatra félévet adnának… Ez azt mutatja, hogy a mesterséges intelligencia nemcsak keresztény elfogultságból tekinthető kockázatosnak.
De milyen keresztény szempontok szerint lássunk ekkora fenyegetettséget, ami szinte apokaliptikus dimenziót kapott tegnap? Van-e valami evangéliumi vigaszunk, kapaszkodónk?
Sajnos, a Biblia nem úgy működik, hogy van benne egy ‘21. század dilemmái’ c. fejezet, amit csak fellapozunk, és ott a válasz. Hanem ebben az egész vastag könyvben kell megkeresni azokat a kijelentéseket, amelyek érvényesek a mi korunknak erre a speciális, de egyre egyetemesebb problémájára. Ez pedig nem megy egy pattintásra. Egy prédikáció megírására szabott idő alatt biztosan nem. De még egy tegnap hallott teológiai előadásra fordítható idő alatt sem. Korrekt, jó és átgondolt, letisztult válaszhoz idő kell. Most 5 üzenetet, szempontot mondhatunk válaszként.
Az első válasz inkább egy kérdés: tudunk-e mi, keresztények időt adni a tanítóinknak? Gyülekezeti tagok a lelkipásztoraiknak, lelkipásztorok a tudós teológusoknak? Lehet, hogy nem tudunk mindenre választ adni! Jó 20 évvel ezelőtt Dizseri Tamás, a Bethesda Református Gyermekkórház egykori igazgatója mondta egy lelkészkonferencián, hogy ő abban vár tőlünk segítséget, hogy keresztény orvosként mit gondoljon, mit mondjon a génsebészet által felvetett kérdésekről. Nem tudtunk válaszolni. Nem tudunk válaszolni most sem pl. arra, hogy ha Isten a maga képére teremtett, abba beletartozik-e, hogy értelmes lényeket hozzunk létre? Hogy amint ő érző és értelmes lényeket alkotott, úgy hozzá hasonlóan mi is megtehetjük ezt? Tehát az első válasz egy kérdés: eltudjuk-e viselni, el tudjuk-e fogadni, hogy noha itt a kezünkben a Kijelentés, valamire még nincs válaszunk?
A második, hogy igen, van, amit tudunk mondani, de az úgy hangzik, hogy “itt van a helye a szentek tűrésének, állhatatosságának”! Evangélium, örömüzenet-e a számunkra a mesterséges intelligenciával kapcsolatban ez? Most olvastuk a Jelenések könyvét, amelyben a sok apokaliptikus veszedelemre nézve ez a mennyei üzenet. Nemcsak ez, de ez is: “itt van a helye a szentek tűrésének, állhatatosságának”! Nem az, hogy elmúlik, nem az, hogy titeket kikerül, hanem az, hogy kibírjátok-e a fenyegetést, a rosszat hittel? Mindig lenyűgöz Isten megtisztelő bizalma, hogy olyan erőt próbáló helyzeteket oszt meg velünk a Jelenések könyvében, ami nem játszadozás, apróbb-nagyobb bűnöcskék apróbb-nagyobb következményei, hanem megterhelő és félelmetes, kozmikus bizonyítékai annak, milyen valóságos a bűn! Hogy Isten meri ránk terhelni az egészet, ami ott írva van! És azt üzeni: tudjátok, itt van a helye a szentek tűrésének és állhatatosságának!
A harmadik üzenet az, hogy dehát az egész hétvége témáját abba a pozitív keretbe helyeztük, ami a program címe is, bibliai mottója is: Isten az embert az Édenbe azzal a megbízással helyezte el, hogy azt művelje és őrizze! Azaz megismerje, felfedezze, munkálja. A tudás, a tudomány, a világba rejtett lehetőségek megismerése alapküldetése az embernek. Az Éden-kerti történet és leírás nem egy magánember, Ádám sztorija, hanem az egyetemes emberiség életének kereteit tárja elénk. A mesterséges intelligencia kockázatainak fényében, vagy inkább árnyékában különösen jelentős, hogy Isten ezt a megbízást, tekintélyesebb nevén mandátumot, a bűnbeesés után sem vonta vissza! Nem vette vissza az erre való képességet! Vállalta azt a kockázatot, hogy az ember ezzel a képességgel és megbízással mire jut. Nem úgy történt, hogy az Édennel együtt az ember a művelésre való megbízást is elveszítette. Azt vitte magával. Nem a tudatlanság földjére űzte őt Isten, hanem azt olvassuk, hogy “kiűzte az ÚRisten az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből vétetett”. A parancs, a küldetés ott is érvényes, csak mostmár nem tisztán áldás, hanem átok alatt van: “legyen a föld átkozott miattad, fáradsággal élj belőle egész életedben!” Tudományt művelni tehát Isten megbízása, s az eredete szerint jó – ez nagyon fontos! De mivel művelője, az ember bűnbeesett, csak bűnösként tudja művelni a tudományt is. Nincs magában álló, tiszta tudás, bár szeretjük ezt hinni, de nincs romlatlan, érintetlen, minden kísértéstől mentes tudomány! Viszont: keresztény alapon mindezt ki lehet mondani, és ez nem a keresztények irigy pesszimizmusa, hanem a valóság.
A negyedik, amit most mondhatunk, hogy ezért azt, hogy a mesterséges intelligencia az embert jobbá, többé tudja tenni, sőt a transzhumanizmus szerint jóvá és tökéletessé, azaz az ember megválthatja saját magát, keresztény szempontból nem csupán naiv álmodozásnak vagy lázálomnak, hanem az evangélium szívével szembenállónak kell látnunk! Ui. a mesterséges intelligencia ezzel a megváltás helyébe lépne. Ki vált meg: a mesterséges intelligencia vagy Jézus Krisztus? Jézus a kereszthalállal, a feltámadással és a Szentlélek kiárasztásával elég sokat beletett abba a projektbe, hogy megváltson és megszenteljen minket. S ha megnézzük a keresztényeket, akár a Bibliában az apostoli levelekben, akár az egyháztörténetben, akár ma magunkat, és látjuk, hogy neki ennyire sikerült, ennyit ért el, akkor hogyan gondoljuk, hogy az emberi erőfeszítés többre lesz képes? Hogy jóvá és tökéletesé tud tenni? Jézus azért tart itt velünk, mert a felelősséget, a szabadságunkat tiszteletben tartja. A mesterséges intelligencia csak azon az áron tehetne jobbá, hogy elveszi ezt a szabadságot! Mi személyes mesterséges intelligenciát alkotnánk, az pedig robotot, automatát csinálna belőlünk! Nem tűnik jó üzletnek. Ráadásul a legfőbb Értelem, a teremtő Intelligencia éppen nem robotot akart, amikor embert teremtett.
Az ötödik üzenet az, hogy amikor ez a legfőbb Értelem, Intelligencia közénk jött, testté lett Jézus Krisztusban, Isten nem egy tudományos szót, tézist mondott általa a sokféle kockázattal élő embernek, hanem arra válaszolt, amit ma bennünk éppen a tudomány kelt, és amit a tegnapi első, igen okos, jól felépített előadás után igen egyszerűen és lényeglátón a kiscsoportos megbeszélésre ajánlott az előadó: milyen érzéseket, félelmeket támaszt bennünk a mesterséges intelligencia világa? Erre válaszol Jézus, aki egyébként az Ószövetségben az Isten előtt játszadozó Bölcsesség, az Újszövetségben pedig a Logosz, amit Igének fordít a mi Bibliánk, de ez a szó éppen értelmet, teremtő világértelmet is jelent. És ő azt mondja: Ne féljetek! A Bölcsesség- és a Logosz-Jézus azt mondja: Ne féljetek! Nem azért, mert esetleg nincs okotok rá. Hanem mert szeretlek titeket és veletek vagyok. A mi aggodalmunk vagy erőnk abból fakad, hogy melyikre nézünk: a mesterséges intelligenciára vagy Jézus Krisztusra. Ámen.