„Árnyék mögött fény ragyog, nagyobb mögött még nagyobb…” Gyökössy Endre

Nagypál-Szaszák Malvina
2024. június 16.

Lekció: Jelenések könyve 21. rész 1-8. versei

Textus: „És ezt mondta nekem: Megtörtént! Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. Én adok majd a szomjazónak az élet vizének forrásából ingyen.” (Jelenések könyve 21. rész 6. verse)

Kedves Testvérek!
Évekkel ezelőtt láttam a Magyar Nemzeti Galériában Mednyánszky László festményeit. Az egyik képnek megragadott a festői táj szépsége, a havas, Magas-Tátra csúcsait, a jól elhelyezett lámpa fénye úgy világította meg, mintha csillogtak volna a hófödte hegyek. Volt valami a festményen, ami zavart, nem illett oda.
A fáradtan vonuló, elgyötört katonák. Szépség és szorongás jellemezte a képet.
Hányszor és hányszor találkozunk a kettősséggel? Örülünk és boldogok vagyunk gyermekeink miatt, de bosszankodunk, ha nem hallgatnak és összefirkálják a frissen festett falat.
Jól indul a reggel, vagy sikerrel telik el egy nap, azután ott ülünk a dugóban, mérgelődünk és várunk, s ez utóbbi beárnyékolja az örömünk.
Egyik oldalon, megtalálható, ami jó érzéssel tölt el, felemel, míg a másikon hiányérzetünk van. Ott vannak a jó dolgok, az Istennek az áldásai, és ott van a bűn mocska és következményének a hordaléka, ami beszennyez, elkeserít, könnyekre fakaszt.
Lelkünk vágyik a teljesség után és szeretnénk kizárni a zavaró tényezőket. Akár akarjuk, akár nem, mindezek jelen vannak, mert egy ilyen világban élünk.
Jókai Mór: A jövő század regényében ír egy utópisztikus világról.
Tatrangi Dávid, a regény főhőse új államot alapít Otthon néven. Az új hazában az erkölcsöt és a tudományt tartja a fejlődés útjának, nem számol a bűnös emberi természettel, ezért az a világ elbukik.
Tökéletesnek képzelt társadalmi rend, világ gondolata mindig is foglalkoztatta az embert. Próbálkozunk mindennek a megvalósításával a jobb élet reményében. Gyermekeinknek és önmagunknak igyekszünk jobb világot teremteni, jobb megélhetést, munkahelyi feltételeket biztosítani, környezetünket óvni és védeni, ami alapjában véve nem rossz.
Jobb lesz? Elég jó lesz? Úgy, ahogyan azt mi szeretnénk? Ha el is érjük céljainkat, előbb vagy utóbb rájövünk, mégsem elég. Bennünk marad a vágy és nyomasztani fog.
A húszas és harmincas években sokan vándoroltak ki az új hazába, Amerikába, egy jobb élet reményébe. Ma is sokan mennek külföldre. Amikor az ember elmegy egy másik helyre, rájön, hogy a szomszéd fűje sem zöldebb, mint a miénk.
Jézus Krisztus mindent helyreállító kegyelme nélkül ez a világ és benne mi is elveszettek vagyunk. Az Ő kegyelme nélkül marad a vágyakozás. Szigeti Jenő professzor úr mondta a XXI. századi ember egyik életszemléletének tévedése, hogy kiesett a föld és az ég metszéspontjából. Az egyik véglet, az ember materialista, anyagi világban gondolkodik és ebből kifolyólag egy olyan világot hoz létre, aminek nincs ege, csak azt nézi, amit lát és ezzel együtt jár a bűn elferdítése és az elmagányosodás.
Az anyagból épített bálvány lélektelen és a lélektelen nem tud megelégíteni. Nem tudja megelégíteni szívünk vágyát.
A másik véglet, az ember az Isten által teremtett világ valóságából egy másfajta spirituális, virtuális világban keresi a megnyugvást. Hova vezet ez az út?
Gyökössy Endre, sokaknak Bandi bácsi írta: „Árnyék mögött fény ragyog, nagyobb mögött még nagyobb, s amire nézek, az vagyok.” Kire nézek? Jézus Krisztus mondta: „Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég.” (Jel. 1, 8) Ő a cselekvő, benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok. Kitől függ a gyermek, amikor megszületik? A szüleitől, az édesapjától és az édesanyjától, azoktól, akik előbb voltak nála.
Teremtőjétől elszakadt, lázadó ember, aki a maga eszére támaszkodik célt tévesztett, az Atyai házat elhagyó és tékozló, de vágyakozó. A vágyammal tudok-e ahhoz menni, aki által kiteljesedik az életem, aki odafenn van és megígérte, hogy újjá teremt mindent? Mi nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók. (2Kor. 4, 18)
Ebben a világban minden mulandó.
Mit teszünk a tárgyakkal, amelyek elkopnak, tönkre mennek? Kidobjuk. Saját testünkön is érezzük a mulandóságot.
Küzdünk a betegségek ellen, megöregszünk és nem bírunk annyit, mint tíz évvel ezelőtt.
Sírva és összetörten búcsúzunk, még a virágcsokor is elhervad, amit születésnapunkra kapunk.
A világnak van kezdete és vége. Nem elrettentés céljából, vagy hogy borzongva gondoljunk a jövőre mondja ezt az Úr. Ellenkezőleg, hogy reménnyel és váradalommal legyünk a felől a jövő felől, amit Isten elkészített az Őt szeretőknek. Péter apostol írja levelében: De el fog jönni az Úr napja, mégpedig úgy, mint a tolvaj, amikor az egek recsegve-ropogva elmúlnak, az elemek, (az atomok) égve felbomlanak, a föld és a rajta levő alkotások is megégnek. (2Pét.3, 10) Isten nem reparál, nem foldozgat, hanem azt ígéri, hogy mindent újjá teremt.
Milyen lesz ott? Mindig is izgatta ember fantáziáját. Nem elképzeléseink szerint. A mennyország kapujában Péter apostol nem fog várni kérdésekkel, hogy azok helyes megválaszolása után megnyissa a kaput és angyalokká sem fogunk átváltozni. A sátán azon dolgozik, hogy pontatlan képet kapjunk. Hadd mondjam: unalmas sem lesz, hanem emberi elképzeléseinket felül fogja múlni, ami ott vár ránk.
Milyen lesz az új?
Olyan, ahogyan azt Isten megígérte. Hasonlót csak hasonlóról lehet tudni. Találgathatunk, mire gondol Isten, nem tudjuk. A Zsoltárok könyvében olvassuk, megtanítalak, melyik úton kell járnod, tanácsot adok, rajtad lesz szemem. (Zsolt. 32, 8) Isten igéje és lelke által kijelenti magát, akaratát és a jövőt és mind ebből annyit mond el, amennyire szükségünk van. Milyen lesz az Ő országa? Minőségileg más. Sohasem fog veszíteni a szépségéből, nem fog megkopni, nem lesz bűn és annak következményei, sem halál, sem fájdalom. Ott Isten letöröl minden könnyet, az Úrral leszünk. Pál apostol írja igéjében: szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem foghatta, amit Isten azoknak készített, akik őt szeretik. (1Kor. 2,9)
A vágy, a hiányérzet bennünk van a jobb után. Néha fojtogat, összetör, máskor pedig cselekvésre késztet. Ott teljességben leszünk az Úrral a mi alkotónkkal és teremtőnkkel, azzal, akihez tartozunk, aki előbb volt nálunk. Milyen lesz ott? A fantázia, a képzeleterő definíciója: „Az elme új gondolatokat teremtő képessége, amikor vagy a múlt tapasztalataiból, vagy elképzelt dolgokból, addig még nem létező fogalmat, gondolatokat, elképzeléseket hoz létre.”
Amit az ember nem tud elképzelni, nem is tudja létrehozni.
Ebben a mi világunkban, amit elképzelünk, maradéktalanul nem tudjuk létrehozni, még ha a legjobb szándékunk és akaratunk szerint szeretnénk is eljárni.
Isten a teremtő, mi pedig teremtményei. Ő előre elkészítette mindazt, amit megígért. Azt mondta az Úr, meglett. Nem kell fantáziálgatni, erőlködni, mert Isten által minden befejezett. Készen van és a miénk. Isten szava, Isten kijelentése megbízható. Kedves gyülekezet, az elmúlt vasárnap erről hallhattatok, a Szentírás fontosságáról, hogy mennyire fontos az Isten szava életünkre nézve. Jézus Jákob kutjánál találkozott egy samáriai asszonnyal, aki vízért ment, akinek a lelke szomjas volt. Jézus akkor a következőket mondta neki: Aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha meg nem szomjazik, mert örök élet víz forrásává lesz benne. (Jn. 4, 14) Jézus az örök életre hív, meg akar elégíteni, és mindezt ingyen adja. Az ő kegyelme ingyen van, de nem olcsó, mert Jézus nagy árat fizetett érte. Kedves testvéreim, a világnak van kezdete és vége. Mi a köztes időben élünk.
Krisztus szolgáiként, úgy, ahogy azt Bandi bácsi írta: „Árnyék mögött fény ragyog, nagyobb mögött még nagyobb, s amire nézek, az vagyok.” Cselekedjünk hit által, mert a kettő elválaszthatatlan. Hinni cselekedetek nélkül vagy cselekedni hit nélkül nem lehet.
János apostol Domitianus császár a nagy üldöztetések idejében élt és kapta Patmos-szigetén ezt a kijelentést. Mindentől és mindenkitől elzárva volt. Az élete mégis teljes volt és az Úr szolgálatában állt. Mi egy másmilyen világban élünk, másfajta kihívásokkal.
A ma élő keresztény ember nem olyan intenzitással várja vissza Jézust, mint János idejében, de lehet a hitben megerősödni és lehet az Urat szolgálni, mert Ő igéje és lelke által velünk van. Amikor ott leszünk, színről színre fogjuk látni.
Végezetül kedves testvéreim, szeretettel hozom a gömörhorkai gyülekezet és község köszöntését, ahol élek és szolgálok. A parókia ajtaja, úgy, mint mindenhol, nyitva áll az örvendezők és a sírók előtt. Tesszük a dolgunkat. Gömörhorka a lakhelyem, a személyi igazolványba is ez van beírva, állandó lakhely. Mégsem ez lesz az állandó. Nem azért, mert szolgálati lakásban, parókián élünk, hanem Pál apostollal együtt hiszem és vallom, nekünk pedig mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül, aki az ő dicsőséges testéhez hasonlóvá változtatja a mi gyarló testünket azzal az erővel, amellyel maga alá vethet mindeneket. (Fil.3, 20-21) Ámen.