Keresztelős történet

A csoda abban van, hogy miért is akar Jézus megkeresztelkedni? Mert a többiek, ugye, azért mentek, mert meg akartak térni és hallottuk, hogy megvallották a bűneiket, és János ezután megkeresztelte őket. De Jézusnak nem volt mit megvallani. Neki nem kellett külön megtérni az Istenhez. Ő Isten Fia volt eleve, szent és tiszta, ezért nem is volt szüksége arra, hogy megkeresztelje őt Keresztelő János. Jánosnak is ? mondhatjuk ? elállt a lélegzete.

20140107-RAUCECSOKRH-1389083195

Sánta Ibolya
2016. május 29.

Lekció: “Azokban a napokban megjelent Keresztelő János, és ezt hirdette Júdea pusztájában: ?Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa!? Mert ő volt az, akiről Ézsaiás így prófétált: ?Kiáltó hangja szól a pusztában: Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!? Maga János teveszőr ruhát, és dereka körül bőrövet viselt, tápláléka pedig sáska és erdei méz volt. Akkor kiment hozzá Jeruzsálem, egész Júdea és a Jordán egész környéke; és amikor megvallották bűneiket, megkeresztelte őket a Jordán folyóban. Én vízzel keresztellek titeket, hogy megtérjetek, de aki utánam jön, erősebb nálam: arra sem vagyok méltó, hogy a saruját vigyem. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket.” (Máté evangéliuma 3. rész 1 ? 6. és 11. versek)

Imádkozzunk! Urunk Istenünk, jó, hogy itt lehetünk előtted a te házadban. Hálát adunk, hogy részt vehetünk istentiszteleten, ahol terólad szól minden. Rólad szól a harang, az orgona, az ünnepi ruha, az ének, az imádság és a Szentírásból olvasott rész. Rólad szól a keresztelőkancsó és rólad a kisgyermekek. Rólad szól a szívünk vágya, hogy találkozzunk veled. Vegyél ki belőlünk minden aggodalmat, vagy sértettséget, vagy hiúságot, mindent, ami ebben akadály. Jézusért kérünk, hallgass meg. Ámen.

Textus: “Akkor eljött Jézus Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy keresztelje meg őt. János azonban megpróbálta visszatartani őt, és ezt mondta: Nekem volna szükségem arra, hogy megkeresztelj, és te jössz hozzám? Jézus így válaszolt: Engedj most, mert az illik hozzánk, hogy így töltsünk be minden igazságot. Akkor engedett neki. Amikor pedig Jézus megkeresztelkedett, azonnal kijött a vízből, és íme, megnyílt a menny, és látta, hogy Isten Lelke galamb formájában aláereszkedik, és őreá száll. És hang hallatszott a mennyből: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.” (Máté evangéliuma 3. rész 13 ? 17. versek)

Kedves Gyülekezet, Kedves Gyerekek!

Három gyermeket kereszteltünk ma, ezért úgy gondoltam, hogy ma, a hittan évzáró istentiszteleten keresztelős történetről szóljon az igehirdetés. És amit felolvastunk a Bibliából, az duplán keresztelős történet, mert benne van Keresztelő János, ugye, már neve is az, és hogy milyen sokakat megkeresztelt, de van benne egy különös keresztelés is: Jézusé.
Először elmondom azonban, hogy mi is történik itt nálunk és minden református templomban, amikor keresztelünk. Mert pont azt a részt, mozzanatot nem lehet látni, még a karzatról sem, amikor a vízzel kereszteljük a gyermeket. Amikor elkövetkezik ez a rész, odamegyünk a kisbabához és a keresztelőkancsóból háromszor egy kevés vizet öntünk a fejére, vigyázva, hogy nehogy a szemébe menjen vagy a ruhája vizes legyen. A víz egy kicsit langyos, mert a hideg víz nem tenne jót neki. Egyszóval, háromszor öntünk egy kevés vizet a fejükre, amikor azt mondjuk: keresztellek téged az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Az Atya ? egy kevés víz; a Fiú ? megint egy kevés víz; a Szentlélek ? és megint egy kevés víz. Ezzel azt fejezzük ki, hogy a teljes Szentháromság Istené lesz a gyermek vagy felnőtt ? mert felnőtteket is szoktunk keresztelni. Atya, Fiú, Szentlélek: a teljes Szentháromságé lesz a gyermek. A teljes Szentháromság, Atya, Fiú, Szentlélek hatalmába és oltalmába helyezzük őt.
Van-e valami ebben a keresztelővízben? Valami varázslat vagy csodatevő erő? Már azon kívül, hogy langyos, de hát az nem csoda. Nincs semmi. A csapból engedjük, épp úgy, ahogy az iváshoz vagy a főzéshez. Ahogyan a Jordán vizében sem volt semmi rendkívüli, ahol Keresztelő János keresztelt. Egy folyó volt, átlagos folyóvíz, csak sokkal hidegebb, mint a keresztelővíz. És Keresztelő János nem a fejükre öntötte az embereknek a vizet, hanem a víz alá merítette őket. De a Jordán hideg vize egyszerű folyóvíz volt. És mégis csoda történt! Akkor is, amikor a kicsiket megkereszteljük egyszerű csapvízzel, és ott a pusztában is, csoda történt, amikor egy átlagos folyóvízbe belemerültek az emberek. Csak ez a csoda nem a vízben volt, sem a Jordánban, sem a keresztelőkancsó vizében, hanem a szívben, a lélekben történt! Az emberek lelkében.
Magam is sokat gondolkoztam azon, hogy mi a nagyobb csoda. Mondjuk, ötezer embert megvendégelni öt kicsi, lángosszerű kenyérrel és két hallal, ahogyan ezt Jézus tette; vagy mondjuk béna, süket, vak embert meggyógyítani, Jézus ezt is sokszor tette; vagy mondjuk, feltámasztani valakit, aki meghalt, s tudjuk, Jézus ezt is tette. Tehát ezek nagyobb csodák, vagy az, amikor az emberek szívében és a lelkében megtörténik az, amit Keresztelő János hirdetett: térjetek meg, mert itt az Isten országa! Megtérni, Istenhez térni, Jézus Krisztust követni, engedelmes életet élni, vagy a külső csodák ? melyik nagyobb csoda? Én arra jutottam, hogy egyformán nagy csoda a külső csoda, a kenyér megsokasítása, a gyógyulás, a feltámadás, és a szívben, a lélekben történő csoda! Szerintem bizony egyformán nagy csoda a kettő. Sőt, úgy gondolom, hogy ez nem is véletlen, mert pont a külső csodák, öt kis kenyérből sok kenyér, egy vak ember meggyógyulása, vagy valaki feltámasztása, ezek éppen arra valók ? éppen arra valók! ?, hogy megmutassák, mekkora csoda történik belül! Hogy az sem természetes, hogy valakinek a szívében és a lelkében megtérés lesz. Ez a kettő pont egyformán nagy csoda, egyformán nem természetes. A külső csodák azt mutatják meg, hogy milyen nagy az a csoda, ami belül történik! Különben talán azt gondolnánk, hogy ó, igen, hát van ilyen, hogy valaki teljesen Istennek adja magát, Jézus Krisztust követi, mert ő ilyen alkat vagy így nevelték. Ez azonban egyáltalán nem így van, ez nem természetes! Nem magunktól vagyunk képesek erre, hanem Isten csodálja bennünk. A külső csodák pont arra valók, hogy a belső csoda nagyságát megmutassák.
Persze van, aki ezt nagyon természetesnek érzi magában, ezt a hitet és engedelmességet, annak most az az üzenet, hogy de bizony csoda történt benned, nem természetes, hogy hiszel: legalább akkora csoda, mintha süketségből vagy vakságból gyógyultál volna meg! És persze vannak sokan, akik maguk is tudják és érzik, hogy milyen nagy csoda, hogy tudnak hinni, hogy szeretik Jézus Krisztust és engedelmességet kapnak a követésére. Ahogyan mindazok is, akik kimentek ? hallottuk, hogy szinte az egész ország meg a főváros, Jeruzsálem ? mind, akik kimentek Keresztelő Jánoshoz, bizony érezték, hogy ez csoda, ami velük történik! Akik így érzik, azoknak most ugyanaz az üzenet: tudod, hogy mihez mérd, ami a lelkedben történt? Hát, például egy feltámasztáshoz!
De még egy harmadikféle csodáról is beszélnünk kell, a külső csodák és az emberben történő belső csodák mellett, ami ebben az egész történetben ott van. Ez egy harmadikféle csoda. Ez a csoda pedig ebben a mondatban van: akkor eljött Jézus Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy keresztelje meg őt. Nahát, ebben mi a csoda? Hiszen sokan eljöttek Jánoshoz, mégpedig ugyanezért. Galilea ugyan jóval messzebb volt, mint ahonnan a többiek érkeztek, de a csoda nem abban van, hogy Jézus messzebbről jött, mégis odaért. A csoda abban van, hogy miért is akar Jézus megkeresztelkedni? Mert a többiek, ugye, azért mentek, mert meg akartak térni és hallottuk, hogy megvallották a bűneiket, és János ezután megkeresztelte őket. De Jézusnak nem volt mit megvallani. Neki nem kellett külön megtérni az Istenhez. Ő Isten Fia volt eleve, szent és tiszta, ezért nem is volt szüksége arra, hogy megkeresztelje őt Keresztelő János. Jánosnak is ? mondhatjuk ? elállt a lélegzete, mert ő is tudta ezt. És meg is próbálta őt visszatartani, ahogy hallottuk, azt mondta: nekem volna szükségem arra, hogy te megkeresztelj engem, mindent lemoss rólam, ami nem szent, ami nem Istennek tetsző ? és te jössz hozzám, te akarsz megkeresztelkedni nálam? Neked nincs rá szükséged, csak nekem! Jézus mégis kitartóan meg akar keresztelkedni: engedd, hogy most úgy legyen, ahogy én akarom, keresztelj meg! Ez illik hozzánk: ez illik hozzád, mint Isten prófétájához és ez illik hozzám, mint Isten Fiához, hogy kiderüljön, mi az igazság! Úgy kell cselekedjünk, hogy kiderüljön, mi az igazság. És az az igazság, hogy én vállalni akarom ezeket az embereket mind, akik kijöttek hozzád! Kijöttek hozzád, megvallották a sok rosszat, ami bennük volt és ezt én most mind magamra akarom venni. Egy kicsit mintha az ő sok rossz bűnük belemosódott volna a Jordánba. Most én is belemegyek, megkeresztelkedem, és ez kifejezi azt, hogy azt a sok rosszat, amit róluk lemosott a víz, én most mind magamra veszem. Kijöttek ezek az emberek hozzád, hogy új életet kezdjenek és én az életemet adom értük, hogy ez sikerüljön nekik. ? Ez a harmadikféle csoda. Hogy Jézusnak nem volt szüksége arra, hogy megkeresztelkedjen, mégis megtette. Értünk. Bár én az egyforma csodák pártján vagyok, azért úgy gondolom, hogy az ő irántunk való szeretete, amiből ez a harmadikféle csoda született, mégis nagyobb az összes többinél.
És nézzük csak, mi történt erre? Erre a belső csodára, hogy Jézus értünk szeretetből megkeresztelkedett, pedig nem is volt rá szüksége, erre a belső csodára megint egy külső csoda történik. Sőt, kettő is. Azt olvassuk, hogy Isten Lelke galamb formájában leszállt Jézusra. És a mennyből pedig hang hallatszott, az Atya hangja, azt mondta: Ez az én Fiam, akiben én gyönyörködöm. És megint ez a kérdés, melyik a nagyobb csoda? Melyik? Az, hogy Jézus értünk szeretetből megkeresztelkedett, pedig nem is volt rá szüksége, vagy az, hogy a Szentlélek jelképe, a galamb leszáll rá és hogy megszólal az Atya a mennyből? Melyik a nagyobb csoda? Szerintem itt is egyforma nagyságú a külső és a belső csoda, a külső csoda itt is arra szolgál, hogy megmutassa, mekkora az a belső csoda, amit Jézus tett. Hogy magára vett minden rosszat, bűnt és odaadta az életét. Mert, amikor belemerült a vízbe, az azt fejezte ki, hogy kész meghalni értünk. Jézusnak ez az elhatározása, ez az útja olyan nagy dolog, amit csak az fejezhet ki elég jól, elég méltóan, hogy leszáll rá a Szentlélek galamb formájában és az Atya ki is mondja: ez az én szeretett Fiam, benne gyönyörködöm!
Ezen a keresztelős vasárnapon egy dupla keresztelős történetet hallottunk: Keresztelő Jánoshoz kiment szinte az egész ország megkeresztelkedni, és volt egy különleges keresztelés is, Jézusé. Most a legfontosabb verseket ebből újra olvasom: Kiment Jánoshoz Jeruzsálem, Júdea, Jordán egész környéke, és amikor megvallották bűneiket, megkeresztelte őket a Jordán folyóban. Akkor eljött Jézus Jánoshoz, hogy keresztelje meg őt. Ámen.

Imádkozzunk!
Jézusunk, köszönjük neked és magasztalunk téged, hogy van hatalmad külső és belső csodára. Köszönjük azt, amit bennünk tettél és kérünk, hogy ne hagyd abba. Könyörgünk hozzád minden emberért, a boldogokért is, hogy ne váljanak érzéketlenné, és a szomorúakért is, hogy beléd kapaszkodjanak. Könyörgünk a betegekért, a kiközösítettekért, gyászolókért, és külön könyörgünk azokért, akik nem tudnak rólad. Ámen.